Így is teljes az életünk
Interjú a sérült Rozmis-házaspárral családról, munkáról.
Rozmis József vak, felesége Ildikó pedig mozgássérült. Mind a ketten dolgoznak, mindeközben szépítgetik Rákóczifalván található házukat. Lassan pedig szeretnék, ha teljessé válna családjuk egy kisbabával. 2008 óta alkotnak egy párt.
Most következzék egy mosolygós házaspár története, íme.
Mind a ketten dolgoztok. Mivel foglalkoztok a hétköznapokban?
Ildikó: A Főkefe Zrt-nél dolgozom adminisztratív munkakörben Martfűn. A munkahelyem és az otthonom közötti távolságot autóval teszem meg. Több éve vezetek, autóm át van alakítva kézi vezérlésre.
József: Én itthon gazdálkodom. Vannak libáink, kacsáink, nyulaink is.
Mit kell tudni az állapototokról?
Ildikó: Hároméves lehettem mikor anyukám észrevette, hogy furcsán járok. Csípőtől lefele vannak problémáim, de szerencsére egy háromlábú bot segítségével járni is tudok.
József: Cukorbetegség miatt veszítettem el a látásomat. Teljesen vak vagyok. Emellett szintén a cukorbetegségem miatt veseátültetést is végeztek rajtam. Ahogy viccesen szoktuk mondani Ildikóval, jól kiegészítjük egymást.
A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületével milyen kapcsoltban álltok?
József: Már hosszú esztendők óta tagja vagyok az Egyesületnek. Az ő segítségükkel jutottam számítógéphez. Jártunk iskolákba szemléletformáló órákat tartani. Korábban volt egy vakvezető kutyám is, aminek a „beszerzéséhez” szintén szükségem volt az Egyesület segítségére.
Ildikó: Én „csak” elkísértem Józsit az Egyesület rendezvényeire, ahol barátokra, ismerősökre leltem.
Beszéltünk már a munkáról, de mit csináltok szabadidőtökben? Mi a hobbitok?
Ildikó: Kikapcsolódásként szeretek olvasni. Dédnagymamám megtanított hímezni, és mostanában újra rákaptam erre a hobbira. A sok adatrögzítés után ez kapcsol ki igazán.
József: Nagyon szeretek horgászni és főzni is, azt mondják, remek halászlét készítek. A családban sok horgász volt mindig is. A harcsa a kedvencem. Sokat van nálunk a keresztlányunk, aki most éppen pályaválasztás előtt áll. Mivel családunkban is volt már katona és úgy gondolom, hogy az egy biztos életpályát biztosítana neki, ezért igyekszem erre rábeszélni.
Úgy tudom, évről évre újítgattok a házon és sok tervetek van még. Melyek ezek
József: Apránként haladunk a ház felújításával. Tavaly volt az ablakcsere és klímát is szereltetünk be, emellett a fűtés korszerűsítését is elkezdtük.
Ildikó: És van még egy nagy tervünk, szeretnénk egy kisbabát, hogy teljes legyen a családunk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Én ilyen vagyok
Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.
2023.12.6.
Soha nem szabad feladni!
Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.
2023.9.28.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2023.7.27. 9
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.