Károsodás nélkül egy „csodaszer” sem hat

Póda Erzsébet  2013.9.26. 2:47

A legkisebb falu legkisebb boltjából is tökéletesen egészségesen lehet táplálkozni. Interjú Szalayné Kónya Zsuzsa dietetikussal.

Szalayné Kónya Zsuzsa okleveles élelmiszeripari mérnök, dietetikus, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Dietetikai Szolgálatának vezetője, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének vezetőségi tagja. Kutató és felvilágosító munkát végez, több könyve is megjelent már az egészséges táplálkozás, a fogyókúra, és a speciális diéták témájában. Munkásságát 2007-ben „Az év terápiás dietetikusa”, 2009-ben „Az év legeredményesebb dietetikai csapata” díjjal ismerték el, 2012-ben pedig miniszteri kitüntetést kapott.
Szalayné Kónya Zsuzsa segítségével a következő hónapokban cikksorozatot indítunk a helyes és egészséges táplálkozásról. Bevezető cikkünkben néhány alapkérdést tettünk fel a dietetikusnak, hogy betekintést nyerhessünk a dietetika világába.


Hogyan lett önből dietetikus, és mi mindent kellett megtennie azért, hogy ilyen eredményes legyen a tevékenysége?

Középiskolában biológia órán hallottam, hogy Hippokratész szerint a betegségek közel nyolcvan százaléka a szervezet számára egészséges táplálkozással elkerülhető, illetve a kialakult betegségek közel nyolcvan százaléka a szervezet számára egészséges táplálkozással nagyon hatékonyan kezelhető. Ez felkeltette az érdeklődésemet, és mivel egyetlenegy olyan hivatás van Magyarországon, amely „főmunkaidőben” táplálkozással foglalkozik, ez pedig a dietetika, így lettem dietetikus. A Budapesti Egészségügyi Főiskolán végeztem, 1985-ben. Végzés után Debrecenbe kerültem a Klinikára, ahol terápiás dietetikusként dolgoztam. Közben az az érzésem támadt, hogy nem biztos, hogy jól ismerem azokat az élelmiszereket, melyeket a tanácsadások során javaslok a betegeknek. Éppen ezért jelentkeztem az Élelmiszeripari Egyetemre, melynek elvégzése után (1993), „kerekebb lett a világ”. Ugyanis arra jöttem rá, hogy van egy alapvető probléma. Mégpedig az, hogy az egészségügy megelégszik azokkal az információkkal, melyeket az élelmiszeripar ad. Az élelmiszeripar pedig tudja, hogy mit szeretne hallani az egészségügy, „ezt el is mondja”. De vannak dolgok, amelyeket elegánsan elhallgat: „Ha nem kérdezik, nem kell erőltetni”. Az egészségügy pedig nem ismeri az ipart, így nem tud érdemleges kérdéseket feltenni. A fel nem tett kérdésekre pedig a lakosság nem kap választ. Ebből aztán nagyon sok egészségügyi probléma származik.

Nem utópia az egészségesen táplálkozás megvalósítása, ma, amikor sok élelmiszerről azt sem tudjuk, honnan ered, a feltüntetett összetétele pedig vagy valós, vagy nem?

Nagyon sok energiát fordítok arra, hogy a betegeket minél jobban bevezessem a helyes táplálkozás rejtelmeibe. Elszántan és teljes meggyőződéssel hirdetem azt a tényt, hogy ma Magyarországon a legkisebb falu legkisebb boltjából is tökéletesen egészségesen lehet táplálkozni, ráadásul sokkal olcsóbban, mint egészségtelenül. Csak tudni kell, hogy mit, miért veszünk meg, és mit, miért nem veszünk meg. Iszonyatosan sok torz információt kapnak az emberek az élelmiszerekről, melynek az a következménye, hogy a lakosság úgy éli meg az „egészsége táplálkozás” fogalmát, mintha az egy földtől elrugaszkodott, misztikus, borzasztóan sok időt, energiát, és pénzt kívánó valami lenne. Ez nem igaz! A könyveimmel is azt tudom bebizonyítani, hogy abszolút idő, energia, és pénztárca-kímélően lehet nagyon finom, gusztusos, és egészséget védő ételeket előállítani. De nem csak az elméletre figyelek oda, hanem vezetem a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centruma tankonyháját is, amely egyébként, egyedülálló az országban. A tankonyhánk a betegoktatás eddigi módszereinek jó hatásfokú kiegészítő eszköze. A tanácsadást kiegészítve, a hatékonyság fokozható az adott témákhoz kapcsolódóan élelmiszer bemutatóval, kóstolóval, tankonyhai foglalkozásokkal, melyeken a fogyasztásra javasolt nyersanyagok köre, valamint a megfelelő ételkészítési technikák kerülnek bemutatásra. A fent említetteken kívül a tankonyha-oktatóterem hozzájárul a Táplálkozástudományi Msc-képzés tanrendjében szereplő gyakorlati dietetika tantárgy magasabb szintű elsajátításához, és az orvostanhallgatók is nagy lelkesedéssel vették fel kurzusaik közé a tankonyhai főzést.

Pontosan mivel foglalkozik a dietetikus a hétköznapokban?

A dietetikusok olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező élelmezési és táplálkozási szakemberek, akiknek feladata a betegélelmezésen és közétkeztetésen túl táplálkozási tanácsadás a gyógyítás különböző területein. Valamint a táplálkozással és életmóddal összefüggő betegségek megelőzése, vagyis a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás megismertetése a lakossággal. A dietetikus a táplálkozástudományt egészséges és beteg egyének, valamint csoportok élelmezési ellátása, gyógyítása és egészségnevelése céljából alkalmazza. Felelősséget vállal a megfelelő tápanyagtartalmú és minőségű étel biztosítására egészséges egyének vagy betegcsoportok számára (pl. gyermekélelmezés, idősek otthona, egészségügyi intézmények, munkahelyi élelmezés stb.). A beteg egészségének helyreállítása érdekében meghatározza és megtervezi a beteg étrendjét, felügyeli és értékeli a diétás ellátást, gyógyélelmezést, betegoktatást végez. Dolgozhat az alap- és szakellátásban, valamint különböző egészségügyi és szociális intézetekben. A felsoroltakon kívül a prevenció területén dolgozó dietetikus közvetlenül részt vesz az egészségpolitikai döntések előkészítésében, az egészségmegőrzésben, amely az egyének és csoportok egészségfenntartására és a táplálkozással összefüggő betegségek rizikójának csökkentésére irányul. Tehát, van mit tennünk.

Napjainkban szinte központi témává vált a helyes táplálkozás fontossága. Ennek ellenére mégsem táplálkozunk egészségesen. Diéták tucatjait olvasgatjuk, vagy talán ki is próbáljuk, a legtöbb ember azonban végül mégis megmarad a régi, megszokott étkezésénél. Mit lehetne tenni azért, vagy mi többet, hogy tudatosabban táplálkozzunk, hogy valóban annyit foglalkozzunk az étkezéssel, amennyire az fontos testünk (és lelkünk) szempontjából?

A felnőtt ember egy kicsit megmarad gyermeknek. Ami alapvetően nem baj, sőt. De, az már baj, hogy amikor beteg lesz, akkor is a „csodát” várja. És van, amikor elég későn tudatosul, hogy talán nekem is kellene valamit tennem saját magamért. Hiszen senki nem fog kevesebbet enni helyettem, senki nem fog napi fél órát mozogni helyettem, stb. Mennyivel egyszerűbb rosszul táplálkozni, egy métert sem moccanni, és csak bízni például a csodafogyókúrákban és a csodakapszulákban? Pedig egészségkárosodás nélkül egyik „csodaszer” sem hat. Azt szoktam mondani, hogy egyetlenegy csoda van: az ember akaratereje. És ha ez megfelelő türelemmel és kitartással párosul, akkor egy dietetikus által összeállított étrend csak jobbíthat az adott beteg állapotán.

A dietetika célja az egészséges táplálkozási szokások kialakítása és népszerűsítése a lakosság körében, a táplálkozással összefüggő betegségek megelőzése, a táplálkozással összefüggő betegségek diétáinak megismertetése, elfogadtatása. Mit lehet e nemes célok elérése céljából megtenni a gyakorlatban ma, a reklámok világában?

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a lakosság úgy éli meg az egészséges táplálkozás „tudományát”, mintha az egy kiforratlan, labilis valami lenne. Hiszen milyen tudomány az, amely egyik nap engedi enni a vajat, a másik nap nem. Egyik nap semmi bajunk a tojástól, a másik nap már első számú közellenség... Sajnos a lakosság nem tudja, hogy nem az emberi szervezet szükségletei változnak napról napra, hanem a médiában megjelenő hirdetők, akik ennyi meg ennyi percet megvásárolnak. És természetesen az általuk bemutatott élelmiszerekkel kapcsolatosan, nagyon jól felépített stratégiával, szinte beleszuggerálják az emberbe, hogy anélkül az adott valami nélkül „kedves lakos, esélyed sem lehet az egészégre”. És hiába tudják az emberek, hogy „ez csak egy reklám”, ennek ellenére tökéletesen működik a gépezet. Nem baj, mi nem adjuk fel, és minden esetben tisztázzuk a beteggel, hogy az ő szervezetének, az adott állapotában – mire van valójában szüksége.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés