Katonaélet nőként

Tompa Orsolya  2016.6.27. 1:20

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

A katonai életforma első gondolatra nehéznek tűnhet egy „kívülálló”, egy civil számára: gyakorlatok, bevetések, erős fizikum, és emellett persze a család.

Interjúalanyaim a győri MH12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonanői. Rendhagyó módon két személlyel készítettem el az interjúkat, amelyek megvalósulásában Cseszreginé Csekei Judit, százados, kommunikációs tiszt (a képen) volt segítségemre. A százados asszony 18 éve dolgozik katonaként, két fiúgyermek édesanyja. Munkáját nagyszerűen és lelkiismeretesen végzi, igyekszik otthon is a legjobb tudása szerint ellátni teendőit, feleségként és anyaként is helytáll.

Judit választásával sikerült két katonanőt: Farkas Csilla, főhadnagyot és Fábryné Urbán Anikó, szakaszvezetőt megszólaltatni, és elmerülni egy kicsit a témában. A szakaszvezető asszony a tavalyi évben egy nemzetközi gyakorlaton elnyerte a „Legjobb magyar katona” kitüntető címet. Mindketten más állománykategóriában (tisztként illetve legénységi katonaként) szolgálnak, másként váltak katonává. Feladataik sokban különböznek egymástól.

Beszélgetés Farkas Csilla főhadnaggyal és Fábryné Urbán Anikó szakaszvezetővel.

Miért éppen a katonaéletet választotta?

Farkas Csilla, főhadnagy: Ennek több oka is van. Elsősorban a családi hagyományokat és a gyerekkori álmaimat szerettem volna megvalósítani, így nagyapám és édesapám után én is a katonai hivatás felé fordultam. Emellett fontos szempont volt, hogy a katonai főiskola elvégzését követően a Magyar Honvédség garantált munkalehetőséget biztosított minden felavatott tiszt számára. Végül, de nem utolsósorban, a katonai logisztika volt az, amely felkeltette az érdeklődésemet és erre a pályára vonzott.

Fábryné Urbán Anikó, szakaszvezető: A férjem katonatisztként dolgozik, ezáltal nyertem betekintést a „katonaéletbe". Megtetszett ez a hivatás, és mivel szeretem a kihívásokat, így jelentkeztem katonának. Legénységi állomány tagjaként kezdtem meg a pályafutásomat 2006-ban, amit most szeretnék hivatásos altisztként folytatni. Ez egy magasabb lépcsőfok a katonaéletben, más és újabb kihívásokkal.


Mennyire nehéz nőként ezen a pályán?

Farkas Csilla főhadnagy: Vannak olyan területek a katonaságban, ahol egy nő ugyanúgy helyt tud állni, mint egy férfi. Többek között a katonai logisztikai területet is ide sorolnám. A katonai beosztások betöltéséhez szükséges alkalmassági vizsgálatokon nőként ugyanúgy meg kell felelni, a parancsokat végre kell hajtani, a határidőket be kell tartani, valamint szellemileg, lelkileg és fizikailag ugyanúgy terhelhetőnek kell lenni. A kellő elhivatottság segít túljutni a katonai élet nehézségein, akár férfiról, akár nőről legyen szó.

Fábryné Urbán Anikó szakaszvezető: Nem szeretem, ha kivételeznek velem a munkában csak azért, mert nő vagyok. Igyekszem mindent úgy végezni, mint férfi katonatársaim. Légvédelmi lövészként teljesítek szolgálatot, ezáltal nekem is ugyanazt a feladatot kell elvégeznem, mint a férfiaknak. Amikor erre a pályára jelentkeztem, tudtam, milyen követelményeket kell majd teljesíteni, mik az elvárások.

Légvédelmi rakétaezred: mivel foglalkoznak ott, hogyan kell elképzelni egy napjukat?

Farkas Csilla (a képen): Mint a Magyar Honvédség összes katonai alakulatának, úgy az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednek is megvannak a maga speciális feladatai, alegységei, külön szakterületei, ezért nem lehet általánosítani. Vannak a katonasághoz köthető napi rutin jellegű feladatok, de nincs két egyforma nap. Én a logisztikai területen dolgozom. Támogató üteg, ütegparancsnok-helyettesként a beosztott állománnyal feladatunk a légvédelmi rakétaütegek minden oldalú logisztikai biztosítása, annak megszervezésétől a kivitelezéséig. Ha a feladat úgy kívánja meg, akkor a napi élet során a békeidőre vonatkozó tevékenységeket végezzük. Az ezreddel gyakorlaton veszünk részt itthon vagy külföldön, demindennapjainkat mostanában egyre inkább behálózza a határvédelmi feladatokban való részvétel.

Fábryné Urbán Anikó: Légvédelmi lövész a beosztásom, ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy különböző, levegőből támadó eszközök rakétával történő megsemmisítése a feladatom. Sokat kell gyakorolni, hogy szükség esetén bármikor bevethetők legyünk. Sok elméleti és gyakorlati oktatáson kell részt vennünk, erőnléti és fizikai felkészítéssel egybekötve, mivel ha az ember nem képzi magát folyamatosan, akkor az ismeretek nagyon hamar megfakulnak.

Megesett már, hogy élesben is kellett harcolnia? Mit érez olyankor egy ember, főleg nőként?

Farkas Csilla: Élesben ugyan még nem kellett harcolnom, de külföldi katonai misszióm során (féléves katonai külszolgálat a Magyar Honvédség KFOR missziójában, nemzetközi törzsben - Pristina, Koszovó) találkoztam olyan helyzettel, ahol akár élesre is fordulhatott volna a helyzet. Ilyenkor szerintem minden katona – függetlenül attól, hogy nőről vagy férfiról van-e szó – arra törekszik, hogy ura maradjon a kialakult helyzetnek, megőrizze a lélekjelenlétét, és a számára meghatározott feladatot a legjobb tudása szerint teljesítse.

Fábryné Urbán Anikó: Mivel a beosztásom eléggé speciális, szerencsére nem volt szükségem „élesben” bizonyítani felkészültségemet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült részt vennem a Csehországban rendezett, „TOBRUQ LEGACY- 2015”nevet viselő gyakorlaton, ahol sikeresen indítottam MISTRAL légvédelmi rakétát. Ezen a lövészeten lehetőségem volt közel azonos érzéseket, benyomásokat átélni, mint ami egy éles helyzetben is előfordulhat.


Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a pályát nőként a családdal?

Farkas Csilla főhadnagy: Ahogy minden karriert kellő odafigyeléssel, megértéssel és támogatással össze lehet egyeztetni a családdal, ez a pálya sem kivétel. Fontos, hogy a családtagok elfogadják a katonai hivatás minden velejáróját, mind pozitív, mind negatív értelemben. Én katonacsaládban nőttem fel, a férjem is katona, semmilyen hiányt nem szenvedtem ebből. Úgy gondolom, a katonai pálya maximálisan összeegyeztethető a családdal, de legalábbis sokan vannak, akiknek sikerül.

Fábryné Urbán Anikó: Mivel a férjem is katona, néha sok szervezést, lemondást igényel, hogy biztosítani tudjuk a 14 éves gyermekünk felügyeletét. Volt olyan időszak, amikor mind a ketten távol voltunk, ilyenkor nagyon sokat segített a nagymama. Mostanság is sokat segít nekünk, mivel én több hónapos altiszti továbbképzésen veszek részt Szentendrén, illetve a férjem több alkalommal határvédelmi feladatok miatt van távol otthonunktól.


A fotók az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred felvételei

Hozzászólások

@

Küldés