Kivételes összhang, tökéletes harmónia

Póda Erzsébet  2026.2.16. 18:53

Villáminterjú a két rendkívül tehetséges és rendkívül fiatal zenésszel, a budapesti Gazdag Vendellel és Szabó Zoltán Bendegúzzal.

Először Izsán hallottam őket együtt zenélni. Egy forró nyári alkonyatkor, a Fiatal Írók Táborának záróeseményeként, amelyet a SZMÍT rendezett meg. A közönség egy belső udvaron foglalt helyet, hogy a két fiatalembert meghallgassa – és fogalmuk sem volt, mi vár rájuk: egy zseniális kettős fenomenális gitár- és szaxofonjátéka! A hőségtől mindenkiről patakzott a verejték, a főként fiatalokból álló közönségről és előadókról is, a csodálatos zene azonban a székhez szegezett mindenkit. Idő és tér megszűnt, csak a zenészekre, a zenéjükre figyelt mindenki. Biztos, hogy akár reggelig is hallgattuk volna őket, és az is biztos, hogy aki ott volt azon az előadáson, nem fogja elfelejteni ezt a koncertet.

Másodszor Dunaszerdahelyen találkoztam velük, a NyugatPlusz folyóirat estjén. Ugyanaz a különleges zenei élmény, ugyanaz a közönségreakció, bár ezúttal teljesen más volt a korosztály. Mivel nem vagyok zenekritikus, csupán zenekedvelő ember, annyit mégis egyértelműen kijelenthetek, hogy két rendkívül tehetséges nagyon fiatal zenész lenyűgöző előadásának lehettem részese. Fenomenális játék, profi előadásmód, kivételes összhang, tökéletes harmónia. Abban is biztos vagyok, hogy még nagyon sokat fogunk hallani róluk. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy villáminterjút készítsek a két szimpatikus és nagyon szerény fiatalemberrel – még mielőtt nemsokára nagyinterjúkban jelennek meg, rádióban, tévében, egyéb médiában.

A duó egyik tagja Szabó Zoltán Bendegúz (19) fő hangszere a gitár minden fajtája, másik tagja pedig Gazdag Vendel (19) hangszerei a furulya, szaxofon, egyéb fúvós hangszerek zongora, szintetizátor. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag ezeken játszanak. Nemsokára pedig egy lemezük is megjelenik.


Gazdag Vendel és Szabó Zoltán Bendegúz a dunaszerdahelyi fellépésen

Mióta zenéltek?

GV: Tizenhárom éve, elsős általános óta jártam zeneiskolába. Fúvós hangszereken és zongorán tanultam játszani. A szaxofon tíz éve került a kezembe, amikor már elég erős lettem ahhoz, hogy megfújjam a hangszert, azóta folyamatosan játszom rajta. A zenéléshez magam találtam meg az utat, a családomban nem foglalkoznak ezzel, de a szüleim mindenben támogatnak
SzZB: Harmadikos korom óta zenélek, előtte szolfézs-előkészítőre jártam. Alapvetően klasszikus gitáron tanultam játszani, jártam versenyekre is. Sok minden érdekel, komolyabban pár éve kezdtem el foglalkozni a dzsesszel. Korábban a rockzene és a könnyűzene érdekelt inkább. Gyémánt Bálintnál kezdtem dzsesszt tanulni, zongorázni és zenét szerezni is. Zenész az én családomban sem volt, de szintén mindenben támogatnak.

Még „iskolába jártok”, ugye?

GV: A BME-n vagyok elsőéves hallgató, mechatronikai mérnök szakon.
SzZB: Az ELTÉ-n tanulok kommunikációs média szakon. Érdekes, hogy mi Vendellel mind a ketten sokat tanultunk zenét, különböző helyeken, de egyikünk se járt Zeneakadémiára. Az lemezen együttesként dolgozunk, rajtunk kívül a többiek máshonnan érkeztek, más zenei tudással, más műfajokkal és ízléssel. Ha be kellene sorolni a műfajunkat, azt mondanám: dzsessz fusiont játszunk.

Tehát éppen egy lemezen dolgoztok. Hogyan kezdődött a közös játék? Ketten kezdtétek, vagy többedmagatokkal?

GV: Először csak mi ketten zenéltünk…
SzZB: Közben másokkal is elkezdtem dolgozni, aztán amikor jött a lehetőség a lemezkiadásra, már tudtam, kivel szeretnék együttműködni. Tavaly ugyanis megkaptam a MOL Új Európa ösztöndíját, úgy döntöttem, annak nagy részét lemezkészítésre szeretném költeni. A lemezre hét dalt én írtam, kettőt pedig Vendel. Arra összpontosítottunk, hogy mindenki, aki ezen dolgozik, hozzátegye a maga tudását. Így sokféle hang és ízlés találkozik, ezért sok munka van még vele. Tavaszra tervezzük az első kislemezek kiadását, majd a teljes lemezt is. A zenekar neve: Salmon Footsteps. A dalok fő részei improvizációk, amik persze élőben teljesen másként fognak hangzani.


A vadonatúj együttes logója, Tompa Lilla grafikája

De továbbra is felléptek ebben a kettős felállásban is, igaz?

SzZB.: Szervezzük az együttes fellépéseit. Például Kálloy Molnár Péter emlékére lesz egy fesztiválszerű rendezvény a Riz Levente Sportközpontban március 14-én, ott fellépünk majd a nagyszínpadon, az esti blokkban. Az ott játszott dalokat a zenekarral már előadtuk a budapesti Lámpásban. A legtöbbet továbbra is Vendellel együtt játszunk. Több helyen felléptünk már, a Buda Collectionban, a Bereg Bárban, az esztergomi Prímás Pincében, a szekszárdi borfesztiválon.

Klipjeitek is készülnek a lemezhez?

SzZB: Engem érdekel a filmezés, sokáig nem tudtam dönteni, hogy ezzel vagy zenével foglalkozzam inkább… A tervek szerint én fogom rendezni az első klipet.


A fiatal zenészduó a budapesti Buda Collection színpadán

Ti ketten mikor ismerkedtetek meg?

GV: Osztálytársak voltunk a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban. Ritkán fordul elő az ilyesmi, hogy két zenész legyen egy osztályban…
SzZB: Két dudás egy csárdában…
GV: Az utolsó évre meg is találtuk egymást, mint zenészek. Felléptünk a Toldy saját rendezvényein, a karácsonyi és a tavaszi koncerteken, és a szülői bálon is felléptünk, ami egy fontos esemény az iskola életében.
SzZB: Egy zeneiskolába is jártunk, és sokszor felléptünk, de nem együtt. Például Brünnben is úgy jártunk, hogy mindketten játszottunk, külön-külön. Aztán elgondolkodtunk rajta, hogy jó lenne közösen is megpróbálni. Nekem később jött be a dzsessz, mint Vendelnek. Inkább a klasszikus és a könnyűzene volt a látókörömben. Az improvizatív zenékkel később kezdtem foglalkozni. Sokáig inkább a zeneszerzés része érdekelt.

Hogyan alakult ki köztetek ez a tapinthatóan tökéletes összhang? Úgy zenéltek, mintha ez a két ember egy lenne.

GV: Régóta ismerjük egymást, zenészek vagyunk, budapestiek vagyunk, egy osztályba jártunk, de inkább azért lehet így, mert értjük egymást.
SzZB: Erre tudok egy példát: egyszer Szekszárdon léptünk fel, egész nap rengeteget zenéltünk, és rájöttünk arra, milyen izgalmas, hogy ha nem pontosan ugyanazt játsszuk, hanem meglepjük egymást, abból érdekes dolgok lehetnek. Bátrabban mertünk kísérletezni, hogyan reagálja le a másikunk? Ez egy izgalmas játék. Egyszer Vendel majdnem megfulladt, mert kitartottam a hangot, és kicsit oda is szóltam neki, hogy nem fogod bírni, és bár teljesen piros lett a feje, jelezte, hogy dehogynem! Bírta bizony, hiszen itt van… Természetesen figyelnünk kell a közönségre is, hogy ne essünk túlzásokba.


Szabó Zoltán Bendegúz és Gazdag Vendel a budapesti belvárosi Bereg Embassy Bárban

Milyen terveket szövögettek mostanában?

GV: Folytatjuk ugyanazt, amit eddig is: fellépünk, ha hívnak, és duóban is szeretnénk játszani. A lemezbemutatóra is készülünk, a zenekarral is fogunk koncertezni. Azok már teljesen más koncertek lesznek.
SzZB: Most dolgozik Tompa Lilla dizájner az arculatunkon, csak ez a lemezlehetőség olyan hirtelen jött, hogy fel kellett ocsúdnunk, és teljesen erre voltunk ráállva, ekörül forgott minden.

Zenéltek, egyetemre jártok, tanultok – jut ezen kívül valami másra is időtök?

GB: Semmire.
SzZB: Mindenre.
GV: Hát igen, Bendegúz bölcsész… Nekem abszolút semmire: suliba járok, tanulok és gyakorlok, zenélek.
SzZB: Vendel éjszaka szokott gyakorolni. Egyszer kértem, hogy írjon zenét a lemezre, éjjel megírta, reggelre elküldte.

Könnyen megy a zeneszerzés?

GV: Sok zenét írok, nemcsak az előadásokra vagy a lemezre. Komolyzenét is szerzek, ezek megtalálhatóak a Youtube-csatornámon (vendelgazdag. A szerk) Nagyon szeretek zenét írni, és örülök, hogy a lemezen is rajta lesznek a számaim.
SzZB: Vendel valóban rengeteg zenét ír, ahogy én is, és sok a szétdolgozott, nem véglegesített darabunk. Számos zenei hatás ér bennünket, ami inspirál.

Jó munkát kívánok a lemezkészítéshez, és további sok sikert kívánok!

Hozzászólások

@

Küldés