Koncentráció és fegyelem

Petrik Orsolya  2022.5.17. 22:32

Beszélgetés a komáromi Chytrá Zsanettel, aki a capoeira szerelmese.

A capoeira egy igen sokrétű és precíz harcművészet, melyet Brazíliába hurcolt rabszolgák alakítottak ki a 16. és 19. század között. Kicsit félreértett harcművészetnek is nevezhetjük, hiszen sokan talán nem értik, miért is soroljuk a harcművészeti kultúrához, ha itt nem az ellenfél megütése a cél. A Komáromban élő 19 éves Chytrá Zsanett, avagy capoerista nevén Esquilo (mókus) egyszeres Európa-bajnok és többszörös szlovák, illetve cseh bajnok, már 13 éve napi szinten űzi ezt a sportot.


Kitől hallottál először a sportról és mikor kezdtél el capoeirázni?

Anyukám 2009-ben talált a facebookon egy hirdetést, ahol röviden összefoglalták a sportot. Ez felkeltette az érdeklődését, hisz tudta, hogy odavagyok a mozgásért, így hatéves koromban elvitt az első edzésemre, amire a mai napig színtisztán emlékszem. Nem gyerekeknek szóló edzés, hanem felnőttedzés volt, így már az első napomon megfigyelhettem, milyen egy igazi komoly tréning, amit természetesen az első naptól kezdve élveztem. Számomra a mai napig ez a legemlékezetesebb pillanatom.

Elmondanád, mi a capoeira, mi a története?

Sajnos nagyon sokan táncnak nevezik, pedig valójában nem az. Ezt a harcművészetet a közép-nyugat Afrikából Brazíliába hurcolt rabszolgák alakították és fejlesztették ki, táncként leplezve valójában önvédelemnek használtak. A későbbiekben ez lett az elnyomás elleni küzdelem és a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze. Viszont a rabszolgaság eltörlése után egyre durvábbá vált a sport, például a küzdők a lábujjuk közé pengét helyeztek, és a halálig küzdöttek, ezért hosszabb időre betiltották a sportot. Mestre Bimbanak köszönhetően viszont a capoeira visszanyerte „igazi szépségét”, így 1930-ban feloldották a tilalmat. A sportág egyébként több csoportból áll, ilyen például a Vem Camará Capoeira, Abadá Capoeira és az Escola Capoeira is, ezek mind különféle stílussal és játékkal rendelkeznek, melyek lehetnek lassúak és gyorsak.


Melyik csoportba tartozol és ki a mestered, illetve edződ?

A Vem Camará Capoeirához tartozom, a mesterem Mestre Paçoca, ő alapította a Vem Camarát Szlovákiában, 2009-ben. Először Pozsonyban, majd Szlovákia több városában is megalapította a csoportot. Nálunk Komáromban az edzőm, Latinho nyitotta meg a klubot, aki Pozsonyban tanult Mestre Paçocától, majd mikor elérte az edző-övet, nyithatta meg klubját.

Mi a capoeira célja?

Itt az a cél, hogy ne legyen kontakt, azaz ne érjünk a másikhoz. Igazából pont emiatt nevezik többen táncnak, amit ahogy már említettem, tévesen. A tiszta rúgásokat és a helyes elhajlásokat pontozzák, ami erős odafigyeléssel és helyes reakcióidővel érhető el. A gyakorlatosorok folyamatos koncentrációt és fegyelmet igényelnek. Nem egyszer megtörtént, hogy egy rossz mozdulat miatt mentőt kellett hívni. Tehát, ahogy a többi harcművészet, ez is komoly sérüléseket okozhat, ha nem figyelünk kellően a mozdulatsorra.


Milyen sikereket értél el?

Tizenhárom évem alatt rengeteg versenyen vehettem részt, számos oklevelet, érmet és kupát sikerült hazahoznom. Az első kupámat 2012-ben, 9 évesen nyertem Csehországban, ahol a C-kategóriában első helyezést sikerült elérnem. Ez az egyik, amelyre igazán büszke vagyok mivel, ez volt az első nagy esemény, ahol sikerült első helyezést nyernem a sportban. A legutolsó nagyszabású versenyem 2018-ban volt, mikor szintúgy Csehországban, Mladá Boleslavban első helyezést sikerült elérnem immáron nem gyerek, hanem női kategóriában, ahol egyszeres Európa-bajnok lettem. Ez a két esemény az, amelyre eddig a legbüszkébb vagyok, és tovább motivál arra, hogy még jobb legyek.

Mi mindent nyújtott számodra ez a sport?

Elsősorban rengeteg barátot adott, nemcsak a csoportomból, számos versenyen és workshopon sikerült máig tartó barátságokat kialakítanom, így kapcsolattartás és kommunikáció szempontjából is rengeteget fejlődhet az ember. Ez a világutazók számára is kedvező, hiszen számos helyre eljuthatunk, illetve új kultúrák megismerése mellett új stílust és ritmust is elsajátíthatunk a sportban. Többször jártam már Csehországban, Magyarországon és Szlovákia különböző helyein, utaztam már Lengyelországba és Hollandiába is, most pedig nem biztos, de lehet, hogy sikerül Törökországba is eljutnom. Ennek a sportágnak köszönhetem a második családomat, akikre tényleg bármikor számíthatok, akár személyes ügyben, akár a sporton belül, és lehet kisgyerek, felnőtt vagy idősebb, mindenkivel sikerült megbízható kapcsolatot kialakítanom, ami valljuk be, manapság nagyon ritka.


Mire tanított?

Elsősorban megtanított gyerekekkel és felnőttekkel kommunikálni és dolgozni, amire nagyon sokáig nem volt képességem, se türelmem. Ez az, aminek leginkább örülök, mert életem során többször sikerült már kamatoztatnom. Emellett kitartásra, fegyelemre, precizitásra és leginkább arra tanít, hogy mindig tiszteljük és egyenrangúnak tekintsük a másik felet.

Mik a jövőbeli terveid a capoeirával kapcsolatban?

Jelenleg a komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskolában tanulok fodrászat szakon, ahol még egy évet töltök, illetve gyerekeknek tartok edzést négyéves kortól, ami folyamatosan motivál. Az iskola elvégzése után továbbra is hobbiként, munka mellett fogom űzni a sportot, mint gyermekedző.

Hozzászólások

@

Küldés