Lételemük a misztika


Bíró Szabolcs  2007.8.25. 12:29

Beszélgetés Michael Mansfield-del, a Tinta-Klub elnökével írásról, könyvekről, misztikumról.

Alig több mint egy éve annak, hogy nyolc, a misztikus irodalom műfaján belül alkotó taggal megalakult a magyarországi Tinta-Klub, s azóta már meg is jelent első antológiájuk, Pirkadatra várva címmel. A szép külcsínnel és értékes belbeccsel büszkélkedő kötet mindenhol pozitív fogadtatásra lelt, s a Klub azóta már új tagot is köszöntött köreiben, nem is akárkit!

A részletekről, a múltról, az akkori és jelenlegi célkitűzésekről, és persze az új tag kilétéről a Tinta-Klub alapító-elnöke, Michael Mansfield mesélt.

-- Mikor és milyen megfontolásból jött létre a Tinta-Klub?

-- Az önzetlen összefogás és segítségnyújtás soha sem állt távol tőlem, és elmondhatom, egyházi gyökereim tanítottak erre. Ugyanakkor – mint hétköznapokban nyitott szemmel forgolódó ember – tapasztalnom kellett az ígéretek be nem tartását, hitegetéseket, még az alkotói társadalom berkein belül is. Ez alapozta meg a Tinta-Klub érdekvédő írószövetség, egyfajta egymást támogató irodalmi baráti kör megszülését. A csapat még elég zsenge korú; alig több mint egyéves múltra tekint vissza.

-- Hogyan gyűlt össze a jelenlegi tagság?

-- Misztikus irodalmi körben mozogva, természetesen adott a hasonló érdeklődésű olvasók, társak, kollégák felbukkanása, különösen, ha az ember nevét egy ideje már olvassák itt-ott. Elsőként egy fiatal írónak, Szlobónak beszéltem terveimről, és ő első perctől segítette a csapatszervezés munkáját. Ennek köszönhetően hamarosan Hematith, John Cure, Sidi Schwimmer, Kovács Péter, Honfi Ágnes Ilona, és Szőts László zörgetett a Klub kapuján. Ez a mai napig a belső kör, a csapat magja. Mind-mind értékes elmék, akik saját irodalmi magaslatukat igyekeznek bejárni és megmászni, ugyanakkor részei a nagy egésznek. Persze, növekszünk, és folyamatosan gyarapodunk új tagokkal. Ma már elmondhatom, olyan közismert név is osztozik velünk a közös munkában, mint Nemere István, akit tényleg nem kell bemutatni.

-- Miért épp a misztikus irodalom lett a „szerencsés kiválasztott”?

-- Tagtársam és jó barátom, John Cure mondása ez: „Az élethez kell egy kis misztikum”. Jópofa közhelynek tűnik elsőre, de ha belegondolunk, valóban így van és egyetértek vele. Számomra egy olyan történetet elmesélni, amit mindennap láthatunk magunk előtt, nem kihívás. Én is a pluszt, a sejtelmes hátteret, a ködösség mögötti világot keresem, ahová a magam eszközeivel kalauzolhatom a Nagyérdeműt. Ez tud felvillanyozni és érdeklődést kelteni bennem. És ahogy látom, társaim a maguk módján ugyanígy gondolkodnak. Némelyek közülünk a szorongás horrorisztikus elemeivel valósítják meg ezt, néhányan klasszikusabb eszközökkel dolgoznak. De a sejtelmeség és a ködösség, a borzongatás ott tanyázik mindegyikben.

-- Mennyire tartod ezt kötött műfajnak? Antológiátokat olvasva, meglepő és üdítő hatású, hogy szinte mindegyikőtök más térben, más időben alkot, és a misztikumon kívül nem is tudtam műfajilag egységesen behatárolni a kötetet.

-- Nem kötött a műfaj. Az emberi elme és a tehetség határozza meg a műfaji limest. Az igazán „nagyok” ügyesen mozdíthatnak az adott helyzeten és a „maguk képére és hasonlatosságára” változtathatják azt. A másik válaszom a kérdésre, hogy a Tinta-Klub egy jó csapat, tehetséges alkotói baráti kör. Mert tágította, maga is kitolta a műfaji határokat, miközben megmaradt az alapgondolatnál. Nagyon remélem, hogy ezt -- „kivégezve” a Pirkadatot, becsukva a hátsó borítóját -- mások is így érzik, így gondolják

-- A kezdet kezdetén mi volt az elsődleges, illetve az akkor kitűzött legfőbb cél?

-- A legfőbb cél mit sem változott: hatni az olvasótársadalomra és bizonyítani, hogy mi – az egykori vasfüggöny mögötti, beszürkülésre kényszerített, de „fényben író” nemzedék – is megfelelünk a nyugati normáknak és nem maradunk alul egy esetleges megmérettetés során. Irodalmi nacionalizmus? Nem hinném. Inkább alkotni vágyás „idehaza”. Mi elsősorban itt, saját anyanyelvi területen akarunk igazán átütő erejű tollforgatókká válni, és a magyar közönség asztalára szeretnénk esténként élményekben dús olvasmányt helyezni. Sem többet, sem kevesebbet nem akarunk ennél.

-- Mit változtatott meg, hogy megjelent a Pirkadatra várva? Mik lettek az új célok?

-- Azt hiszem, jó értelemben vett vérszemet kaptunk. Minthogy, sajnos, nem divat hazánkban (sőt, talán a nagyvilágban sem az) összefogni, mindenképpen azt látjuk, hogy ez új és pozitív törekvésnek hat. Talán felkapták egy picit a fejüket az emberek, hogy esetleg lehet így is… Ha ez így van, máris adatott egy cél: hirdetni az összefogás fontosságát. Az irodalmon belüli új céljaink a régiek, csak éppenséggel még inkább meggyőződtük a fontosságukról: szeretnénk kiterjeszteni ezt a szövetséget és lehetőségeink szerint segédkezet nyújtani a tehetséges kezdőknek. Persze, nem könnyű mindez és időbe telik ösvényt vágni a dzsungelben. De a Pirkadat-típusú orgánumok kiadásával – amit a jövőben is tervezünk –, azt hiszem, elindítottunk valamit. Szeretnék köszönetet mondani a Pirkadat megszületésénél bábáskodó barátainknak a Mithol kiadóban, akik kézzel megfogható könyvvé tették álmodozásainkat.

-- Kik a legfőbb támogatóitok?

-- Ebben a pillanatban a csapat önellátó, anyagi szinten. Egyébként sem tudok nagyobb támogatást elképzelni annál, minthogy minél több kedves Olvasó emelje le a könyvesboltok polcairól a Pirkadatra várva érett színtónusú kötetét és tegye a kosarába. Ha megveszi, valóban támogat, és anyagi értelemben is elérhetjük kitűzött céljainkat, melyek mindenképpen közösségi jellegűek. Másfelől – és ez a fontosabb! – visszajelzést kaphatunk arról, hogy a misztikus regények olvasására való biztatásunk, melynek a Pirkadat az első számú eszköze, nem volt hiábavaló. Azt hiszem, Olvasóink elégedett szemeinél, amint sorainkat bújják, nincs nagyobb támogatás.

-- Bővülhet-e még a Klub?

-- Természetesen, bővülhet. A növekedés jelenti az életet. Céljainkhoz pedig hozzátartozik, hogy tagokat vegyünk be, akikkel együtt harcolhatunk a silányságok és értéktelenségek ellen meghirdetett harcunkban. Támogató tagjaink érkezhetnek bárhonnan, és bármely írói szintről, a tehetséges kezdőktől a nevesekig, ha megértik az együttműködés fontosságát és a művészeti lovagtornák, vagy párbajok helyett a fej fej melletti harc lényegét. Azon vagyunk, hogy egyesítsük erőinket és a misztikus irodalmat, majd később az egyéb művészeti ágakat is a maguk megfelelően elismert helyére segítsünk.

-- Jómagam már csak szomorú fejcsóválással tudom fogadni, amikor meghallom a „ponyva” jelzőt bármire, amit a fantázia szült, és amivel mind az író, mind az olvasó elrugaszkodhat a valóságtól. Nemrég egy híres, nagy befolyással bíró szerző jelentette ki: ilyesmit írni dilettantizmus.

-- Lehet, hogy kevesen tudják, hogy a „ponyva” nem irodalmi minőséget, hanem nyomdai technikát takar; egyfajta század eleji borítókészítési mechanizmust. Ezt kellene tudatosítani a fejekben. És azt, hogy azok közül, akik meglódították az irodalom világát, nem kevesen úgynevezett „ponyvaírók” voltak. Egyébiránt gyűlölöm a sznobizmust és harcolok ellene. Ha egy olvasó számára elég, hogy háromezer forintért exkluzív, kemény borítójú könyvet olvashat, melynek két fedőlapja között az égvilágon semmi lényeges nincsen, hát szíve joga. Én azokat hívom és várom Olvasóinkként, akik nem elsősorban a külsőt, hanem a valódi értékeket tartják szem előtt. Akik szeretnek velünk kalandozni, és akik kellő fantáziával megáldott társaink lehetnek a nagy közös irodalmi utazásban.

-- Van rá esély, hogy a misztikus irodalmat is elfogadja az itteni kritika, mint önálló, életképes műfajt, vagy ez még mindig csak a nyugaton elképzelhető?

-- Ha nem hinnék benne a társaimmal együtt, lehet, hogy leányregényeket adtunk volna ki a Pirkadat helyett. De félre a tréfát: a műfaj tökéletes, sokrétű és életképes. Nem a műfajjal van gond Magyarországon, hanem az olvasói tájékozatlansággal. Ha hirdethetnénk -- és most éppen ezt teszem ezen a helyen! --, hogy a misztikus műfaj nem egyenlő az öncélú, vagy éppenséggel teljesen céltalanul vérengző horrorral, talán előbb-utóbb elfogadja a kritika és felfigyel rá. És ami még ennél is sokkal fontosabb, így talán az olvasók is egyre inkább kedvüket lelnék a sejtelmek és titokzatosságok világába való belemélyedésben.

-- Köszönöm a beszélgetést!

(A Tinta-Klub honlapja: www.tintaklub.hu)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.