Merjünk újat alkotni!
Beszélgetés a lakszakállasi Bajcsi Barnabással, aki matematika tanár, fociedző és egy különleges hobbija is van: a lepkegyűjtés.
A tanár urat ma már csak Barnusnak hívom. Az alapiskolát elhagyva megtisztelt a bizalmával és felajánlotta a tegeződést. Erre kezet ráztunk. Eleinte nehéz volt átállnom a becézésre, de miután sikerült, akkor is ugyanolyan mély tisztelettel tekintettem rá, mint iskolásként. Remek tanárom volt, kiváló futballedzője a lakszakállasi ificsapatnak, ahol én is rúgtam a bőrt. Nem is oly rég derült csak fény arra, hogy nagyszerű hobbija is van. Lepkékre vadászik a fényképezőgépével és gyűjti is a szép szárnyas rovarokat. A témából talán egyszer majd könyv is készül. Bajcsi Barnabással beszélgettem.
Megleptél, amikor valamelyik platformon megláttam a fényképeket a lepkegyűjteményedről. Mikortól érdekel a pillangók élete?
A lepkefotózást 2013-ban kezdtem. Egy évvel korábban kaptam egy gépet ajándékba. Mivel mindig is érdekelt a fotózás, ezért próbáltam témát keresni. Gyerekkoromban a biológia volt a kedvencem, tátott szájjal néztem a természetfilmeket. Különösen a rovarok világa, azon belül is a lepkék érdekeltek. Innen a vonzódás, és talán ez a legfőbb ihletője a hobbim beindulásának. Egyébként a pillangó kifejezés a lepkék egy nagyon szűk családját takarja. Nálunk mindössze öt faj van belőlük, ezért helyesbítenék, a lepkék élete érdekel.
Mesélted, hogy egyszer csak egy fényképezőgépet kaptál ajándékba. Bár akkor még a szitakötőket gyűjtötted, az eszköz új irányt indított el benned. Mesélnél erről az átállásról? Erről az időszakodról?
Igazából a szitakötőket középiskolás koromban gyűjtöttem. Mezőgazdasági középiskolába jártam, ahol lehetőség nyílt a Dunamenti Múzeum számára szitakötőket gyűjteni. Fel kellett volna dolgoznom Lakszakállas környékének szitakötő faunáját. A szitakötőket ehhez el kellett fognom, és tartósító alkoholba helyeznem, amit természetesen még a legedzettebbek sem éltek túl. Tíz éve kaptam egy komolyabb fényképezőgépet. Nem volt kérdés, hogy a lepkék lesznek a fő téma, mert mindig is csodáltam a szépségüket és a titokzatos életüket.
Hol szoktál fotózni?
A leggyakrabban Lakszakállas környékén, valamint a Duna-menti ártéri erdőkben. Rendszeresen járok fotózni a Liptói-havasokba. Ott sikerült lencsevégre kapnom például az elég ritka apolló-lepkét. Ha úgy adódik, évente négyszer-ötször is felmegyek a hegyekbe. Magyarországon Koppánymonostor külterületén rátaláltam egy feketefenyő-erdőre, ott is gyakran megfordulok. Az ottani homokos talajon növő növények jó terepül szolgálnak néhány különleges lepkének.
Mikor van itt az ideje, hogy ezeket a gyönyörű jószágokat lencsevégre kapd?
Az év minden szakában lehet fotózni. Még télen az enyhébb időben is megjelennek lepkék, például a téli araszolókat a mesterséges fény nagyon vonzza. Ilyenkor ugyan nem járok ki gyakran lepkefotózásra, de ha már a helyszínen vagyok, keresem a lepkékre utaló jeleket. Egy bábnak, egy üres lepketojásnak is tudok örülni, mert azokat nyáron kisebb eséllyel venném észre.
Hány fajt sikerült idáig begyűjteni?
Körülbelül. 5-600 fajt. Nem könnyű a pontos beazonosításuk, mert sokszor csak anatómiai különbségekkel lehet két faj egyedeit meghatározni. Ehhez viszont el kellene fogni, ami ellentmond annak, hogy mindent természetes körülmények között szeretnék megörökíteni.
Van ezzel a szenvedéllyel kapcsolatban valamilyen nagy célod? Álmod?
Van, mégpedig az, hogy lefotózhassam a királylepkéket a mexikói telelésük közben. Ez nagyon romantikus és irreális cél. Ha elérhetőbbet akarnék mondani, akkor az a kis apolló-lepke lefotózása. Az öt, Szlovákiában fellelhető pillangó közül ezt még nem sikerült lencsevégre kapnom.
Mi volt a legnagyobb sikerélményed? Biztos, hogy több is van, de melyik lehetett a legmaradandóbb?
Az egyik évben egymástól teljesen függetlenül sikerült az atalanta-lepke mind a négy fejlődési alakját (tojás, hernyó, báb, imágó) lefotózni, aminek nagyon örültem. Számomra a kis sikerélmények is sokat jelentenek. Egy eddig nem látott apró molylepke ugyanannyira megörvendeztet, mint az apolló-lepke fellelése, amiért célzottan utaztam a hegyekbe éveken keresztül, mire végre sikerült megtalálnom.
Közeli terv? Van már valamilyen úti terv a következő fotózásra?
Az idén nyáron szeretném a Bakonyt és a Balaton-felvidéket meglátogatni. Közel van hozzánk, a Bakonyban eddig mégsem fotóztam. Érdekel a hegyvidéki lombos erdők lepkefaunája.
Ha egy dolgot üzenhetnél a fiataloknak hobbiűzésről, mi lenne az?
A hobbi a hétköznapok nehézségeinek elfelejtését szolgálja, ezért érdemes mindenkinek választania egyet. A lényeg az, hogy a hobbi ne csak pillanatnyi felvillanás legyen, hanem merjünk benne állandóan újat alkotni, és előre tervezni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Különleges sárkányrepülés
Különleges élményben lehetett részük a gyengénlátóknak a közelmúltban, amikor is sárkányrepülésen vehettek részt. Pintér Erika mesél az élményeiről.
2023.9.15.
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2022.7.27. 9
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.