Munka a huncut gyapjúszálakkal


Fodor Tekla  2010.3.14. 4:59

Beszélgetés Csiki Emőke nemezkészítővel.

Mi a nemez és hogyan kell nemezelni? Hogyan válhat valaki profi nemezelővé? Ezekre és hasonló kérdésekre kaptunk választ Csiki Emőke nemezkészítőtől, akivel elsősorban a nemezkészítés fortélyairól és kirgizisztáni tanulmányútjáról beszélgettünk. Emőke több mint egy évtizede ismerkedett meg eme néphagyománnyal, ez idő alatt, munkája mellett, szabadidejében tanult, tanított, alkotott és ezúttal mesél.

– Kezdjük a legelején: mi a nemez és hogyan kell nemezelni?

– A nemez tulajdonképpen összegubancolódott szőr, juhgyapjú. A nemezelés folyamatát nehéz lenne pár szóban elmondani, de megpróbálom összefoglalni: a fésült gyapjúra forró szappanos vizet permetezünk, és a legtöbb esetben addig simogatjuk, míg a gyapjúszálak összekuszálódnak, majd ezt követően erősebben gyúrjuk, vagy feltekerve hengergetjük, míg jó erős nemezt kapunk. A kisebb tárgyak kézzel készülnek, akár alkarral is hengerelhetjük az asztalon, míg a nagyobb darabokat felgöngyölítve, földre téve, lábbal gurítva, taposva tömörítjük, gyúrjuk. Ha azt szeretnénk, hogy színes gyapjúból nemezeljünk, nem kell mást tennünk, mint gyapjúfestékkel, textilfestékkel vagy saját gyűjtésű növényekkel megfesteni a gyapjút, és máris színeset alkothatunk. Létezik olyan technika, hogy a már kész tárgyat festjük meg, akár több színűre is, ekkor viszont csak mártogatjuk a nemezt a különböző színes festékekbe.

–Mikor sajátította el a nemezelés ősi tudományát?

– Első nemeztárgyamat egy magyarországi tánctáborban készítettem, még tizenéves koromban. Ezt követően döntöttem el, hogy megtanulom a nemezelés fortélyait, különböző technikáit. A sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítványnál Benkő Évától és Kolozsi Attilától sajátítottam el a nemezelés alapjait, amit később az általuk szervezett nyári kézművestáborokban Tóth–Birtan Tinka irányításával tökéletesítettem. Közben elvégeztem Válaszúton a Kallós Alapítvány által szervezett játszóházvezető-képzőt, ahol volt szerencsém Vidák Istvántól és feleségétől, Nagy Maritól tanulni. Tulajdonképpen e neves kecskeméti házaspárnak köszönhető, hogy a nemezelést ma élő kézművességként ismerjük Magyarországon, Erdélyben és számos más vidéken. Természetesen, amikor időm engedte, nemezelgettem, tudásomat gyakorlatba ültettem, majd 2007-ben beiratkoztam egy kétéves képzésre, melyet a nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolája indított. Ebben az iskolában Vetró Mihály és Árvai Anikó vezetésével nagyon sokat tanultam nemcsak a nemezkészítés fortélyairól, a minták csodálatos világáról, melyek gyakran élettörténeteket mesélnek el nekünk, hanem a nemezhez szorosan kapcsolódó gyapjúfestésről, különböző szövéstechnikákról, hímzésről, bőrrátétes díszítésről stb.

– Miért pont a nemezelés?

– A nemezelés számomra egy varázslás – ahogyan a rakoncátlan gyapjúszálak az ujjaid és némi melegvíz segítségével egységgé, anyaggá, használható tárggyá válnak, anélkül, hogy bármilyen más eszközt használnál. Emellett ott vannak a minták, a színek, a formák, melyekkel korlátlan lehetőség nyílik a változatos alkotómunkára. Nagyon tetszik, hogy nincsenek korlátok, konkrét határok, hanem szabadon, kreatívan lehet alkotni. Engem az élmény fogott meg, a nemezelés egész folyamata, ahogyan lassan körvonalazódik a tárgy, a minta egyre pontosabbá válik, majd végül megszületik az elképzelt papucs, kalap, táska, takaró, vagy éppen egy nemezjáték. Maga az alkotás folyamata szabadságérzetet kelt bennem, és egy pillanat alatt megszűnik a rohanó világ, ami addig körülvett. Külön élmény számomra, ha közösen a barátokkal készíthetek egy nemeztakarót, mondjuk nászajándékként vagy más alkalomból. Ilyenkor sok apró ötletből születik meg a minta és a takaró színvilága. A közös munka még több lendületet, jókedvet ad az embernek az alkotáshoz és szebbé, egyedivé varázsolja a készülő darabot.

– Hogyan válik valaki jó, profi nemezelővé? Mi a titok?

– Rengeteget kell még tanulnom és nemezelnem, de úgy gondolom, hogy mint minden más mesterségben akkor lehet igazán jó valaki, ha nagyon sokat gyakorolja azt. A titok meg abban rejlik, hogy az ember szereti azt, amit csinál és megfelelő alázattal nyúl az anyaghoz. Nem utolsó sorban fontosnak tartom, hogy lehetőleg a hagyományosból kiindulva alkossunk, hisz ez egy nagyon régi technika, nagyon nagy múlttal rendelkezik, így bőven van miből meríteni. Fontos tudni, hogy bizony kissé lassú folyamat, míg megfelelőképpen összeáll a gyapjú és elkészül a kívánt darab, így elsősorban sok idő és még több türelem szükséges ahhoz, hogy valakiből úgymond jó nemezelő legyen. A nemezelőt igazából a munkája alapján lehet megismerni, hisz a jó nemeznek is megvannak a tulajdonságai: az anyagnak egyenletesnek, elég erősnek, tartósnak kell lenni, főleg ha használati tárgyról van szó, hogy ne kopjon el túl gyorsan, ehhez pedig kitartás és kemény munka szükséges.

– Marosvásárhelyen van-e lehetőség nemezelést tanulni?

– Tudomásom szerint a gyermekek a Gézengúz játszóházban tanulhatnak nemezelni Moldován Emesétől és Molnár Rozitól, míg a felnőtteket a sepsiszentgyörgyi Tóth–Birtan Tinka avatja be a nemezelés világába, nagyjából kéthavonta szervezett tanfolyam keretében, ahol 10–15 érdeklődőre mindig lehet számítani. Tehát van lehetőség, ha valaki tanulni akar.

– 2009 nyarán volt alkalma Kirgizisztánba látogatni és ellesni néhány nemezelési technikát. Mesélne erről a tanulmányútról?

– Vidák István vezetésével összesen hatan vettünk részt ezen a tanulmányúton, négyen Erdélyből és ketten Magyarországról. Tulajdonképpen neki köszönhetem azt a felejthetetlen, kéthetes kirándulást Kirgizisztánba, a nemezelés földjére, ahol különböző kézműveseket, sátorkészítőket, nemezkészítőket, szövőket látogattunk meg és tanultunk tőlük. Engem személy szerint a nemezelés mellett a sátorkészítés varázsolt el, mert régi vágyam volt, hogy saját nemezsátram – jurtám – legyen. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy eredeti kirgiz jurta boldog tulajdonosa lehetek, de a lelkes kis csapat segítségével ez megvalósult, és hazahoztam egy 2,5 m-es sátorvázat, melyre majd ezután fogom elkészíteni a nemezborítást. Ezek a nemezsátrak Kirgizisztánban a mai napig kézzel készülnek fűzfából, majd az összeállításkor kézzel sodort zsinórokkal és kézi szövésű szalagokkal kell egymáshoz erősíteni az egyes alkatrészeket, ahhoz, hogy a sátor stabil, jól használható legyen. Végül fehér nemezlapokkal kell beborítani, ami biztosítja a meleget, esőtől és széltől való védelmet nyújt a benne lakóknak. A nemezfajták közül a Kirgizisztánra legjellemzőbb a szabott-varrott nemez vagy „sirdak”. Némelyike hatalmas méretben készül, annak függvényében, milyen nagy a sátor, több hónapos munkát igénybe véve, hihetetlen szépségűek és értékesek. Felbecsülhetetlen értéküket az is mutatja, hogy régen ezeket a sirdakokat soha nem adták el, csakis elajándékozták – például a nagymama az unokájának. Mindezek mellett csodálatos ott a táj, hatalmas, gyönyörű hóborította hegyek között jártunk, és egy teljesen más kultúrával ismerkedtünk meg. Öröm volt látni és tapasztalni, hogy ott az emberek, a mai napig természet közeli körülmények között élnek. Még mindig vannak olyan pásztorcsaládok, akik tavasztól őszig fent vannak a hegyekben az állataikkal, nemezsátrakban laknak és ott élik mindennapjaikat.

– Gondolom, nem tértek haza üres kézzel...

– Valóban mindenki vásárolt nemezeket, és más érdekes tárgyakat. Egy egész kiállításnyi anyaggal tértünk haza, melyet január végéig Sepsiszentgyörgyön a Míves házban csodálhattak meg az érdeklődők, és a tervek szerint tavasszal Marosvásárhelyen is látható lesz. Számos kirgizisztáni tárgy tekinthető majd meg, valamint a kis sátorváz, amit onnan hoztam. Jó lenne, ha el tudnám készíteni addig a sátorhoz szükséges nemezeket is, hogy teljes egységében meg lehessen majd tekinteni. Remélem, hogy a látogatók közül kerül majd olyan is, aki kedvet kap a saját sátra elkészítéséhez, ugyanis Vidák István a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvánnyal karöltve tervbe vette, hogy az idén tavasszal egy sátorkészítő-tanfolyamot indít, itt Erdélyben. A tanfolyam keretet biztosít az elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításához, azonban a munka időigényesebb részét mindenkinek otthon kell elvégezni. A végén egy közös kiállítással zárulna a tanfolyam, ahol mindenki megmutathatja a nagyvilágnak kemény, kitartó munkája eredményét – a 2,5 m-es nemezsátrát. Akárcsak a nemezelés, ez is elég sok munkát, időt és türelmet igényel, de remélem, mindez nem bátortalanítja el a kedves olvasót attól, hogy saját készítésű, egyénileg tervezett és megálmodott nemezsátruk legyen.

– Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Lángot adok, add tovább!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosnőjével, a mindig aktív Vojtek Mártával.

2020.6.25.   


Kézművesek karanténban

Tilajcsík Dóra

Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)

2020.5.8.   


Türelemből jeles

Tilajcsík Dóra

Mayer Ingrid szappanjai nem csupán a külsőnket szépítik meg, de a belsőnk is kivirágzik.

2020.3.14.   


A házasságtörés a házassággal egyidős

Tilajcsík Dóra

"Lehet, hogy jobban tudunk róla harsányan, vulgárisan vagy csipkelődve diskurálni, de komolyan még mindig nem." Beszélgetés Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal.

2020.2.21.   


Csodák is léteznek

Póda Erzsébet

Beszélgetés Nagy Gáborral, aki "nővérként" dolgozik a dunaszerdahelyi kórházban.

2020.1.20.   


Ősi ritmusok felsőfokon

Kovács Márta

Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.

2019.12.16.   


A babasuttogó

Tilajcsík Dóra

Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.

2019.11.12.   


Fűben-fában orvosság

Tilajcsík Dóra

Bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen az a helyzet, amikor kisgyermekként egy újabb megfázással küszködve elcipeltek minket a doktorhoz...

2019.10.12.   


Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9