New York – az álmom!

Kabók Zita  2013.2.27. 4:10

Beszélgetés Bircsák Zsuzsannával, akinek gyerekkori álma teljesült azzal, hogy New Yorkban él.

Bircsák Zsuzsanna (28) egy Párkány mellőli kis faluból, Nánárol származik. A budapesti Corvinus Egyetem pénzügyi szakán szerzett diplomát. Az egyetem befejezése után kezdett el dolgozni jelenlegi munkáltatójának Budapesten, a Morgan Stanley-nek. 2012 májusában költözött New Yorkba. Vidám lány, sugárzik belőle a boldogság, mert álmai sorban teljesülnek. Szerinte minden csak akarat és kitartás kérdése.

Hogyan kerültél New Yorkba? Mindig is álmod volt, hogy ebben a nagyvárosban élj, vagy csak a véletlen folytán szerettél bele?

Amióta az eszemet tudom, itt szerettem volna élni. Kiskoromban is sokat álmodoztam róla. Ha valaki megkérdezte volna, hogy miért pont New York, nem tudtam volna választ adni rá. Ez egy érzés volt, egy belső hang, ami mindig azt súgta, hogy itt a helyem, és itt leszek igazán boldog. Ez az a bizonyos érzés, ami legbelülről jön, és amit annyira szeretünk elnyomni. Azonban, ha hallgatunk rá, és rá bízzuk az életünk fontos döntéseit, megmutatja az igazi utat.

Milyen úton sikerült New Yorkban állást szerezned?

Az egyetem elvégzése után összeszedtem a bátorságomat, és megpályáztam egy életmentő és úszómesteri állást Amerikában, Marylandben. Nem voltam igazán jól úszó, de a lehetőség, hogy ezzel ki tudok jutni álmaim országába, nagyon kecsegtető volt. A képzést sikeresen befejeztem az egyik legjobb mentőként. Mikor leszállt a gép New Yorkban, és először szippanthattam magamba az amerikai levegőt, tudtam hogy megérkeztem, itthon vagyok. Ekkor három hónapig maradtam, aztán a következő két évben szintén sikerült szezonmunkát találnom. Minden egyes alkalommal sírtam hazafelé a repülőn, hogy el kellett jönnöm. Tudtam, hogy most már így lesz ez mindig: Felvidéken otthon érzem magam, míg Amerikában itthon vagyok.

Hogyan kaptad meg a jelenlegi állásodat? Mivel foglalkozol?

Miután lediplomáztam, azonnal megpályáztam egy budapesti munkát egy amerikai banknál. Morgan Stanley akkor még viszonylag fiatal cégnek számított a magyar piacon, körülbelül 200 embert foglalkoztattak. A derivatívák (a derivatíva egy közgazdaságtani gyűjtőnév. Azon piaci ügyleteket jelölik ezzel a szóval, amelyek valós üzletek kisebb-nagyobb értékhányadát képviselik, de nem közvetlenül, mint a részvény, hanem áttételesen, többnyire befektetői csoportok, vállalkozások közreműködése által -- szerk. megj.) dokumentálásával foglalkozó csapat keresett munkaerőt, a jogi végzettség előnynek számított. Nem igazán értettem a joghoz, soha nem voltam az a magolós típus, aki órákig képes hosszú jogi szöveget olvasni. De tudtam, ha ezt megcsinálom és bizonyítok, akkor talán lehetőségem lesz újra Amerikában dolgozni. Sikerült felvételt szereznem a jó angol nyelvtudásom miatt, majd én lettem a csapat egyik legjobb szerződés-tárgyalója. Úgy érzem mindez azért sikerült, mert az akartam lenni. A munkaköröm kisebb projektekkel kezdődött, majd nagyobb és fontosabb projekteken dolgozhattam. Mindig a maximumot hoztam ki a munkámból, a kollégákkal nagyon jól kijöttem – céges bulikat és jótékonysági programokat szerveztem. Az év végi felülértékelésemkor mindig ugyanazt kértem: New Yorkba szeretnék kimenni. Úgy tartottam, ha nem kérem az áthelyezésemet, soha nem is fog teljesülni. Majd 2012 februárjában, éppen a 27. születésnapomon felhívott a főnököm, és megkérdezte, bevállalnám-e New Yorkot? Ez volt a legboldogabb pillanat számomra!

Mi az, ami New Yorkban a legjobban tetszik neked?

Minden. Hogy itt mindig süt a nap. Az emberek mosolyognak egymásra az utcán. Hogy itt nem „ciki” egyedül, szingliként élni. Hogy, ha történik egy nagyobb katasztrófa, mint például a Sandy hurrikán vagy a Nemo hóvihar a közelmúltban, az emberek összefognak, hogy segítsenek. Sehol máshol nem láttam ilyen mértékű önzetlenséget és közösségi összefogást. Hogy itt az emberek igenis akarnak egy jobb közösségben élni, és mindent megtesznek érte – felveszik a szemetet az utcán, kérés nélkül útba igazítanak és jótékonykodnak. Itt még a koldus is külön kis előadást tart az utcán, vagy a metrón énekel vagy táncol. Van egy srác, aki hetente végigmegy a metrón, és azt mondja mindenkinek, hogy: „Ha nem tudsz aprót adni, akkor mosolyt adj!” Aki itt él, azért jött ide, mert itt akar élni. Az itteni emberek szeretik a városukat, törődnek vele és egymással.

Mi az, ami a leginkább hiányzik otthonról, amikor New Yorkban vagy?

A családom és a barátaim, természetesen. Őket kellett feláldoznom az álmomért. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, mert a világon őket szeretem a legjobban és ők azok, akik a legfontosabbak az életemben. De tudtam azt is, hogy nekem egy másik utam van, ami tőlük ugyan távolra sodort, de ettől még nem veszítettem el őket. Otthon társaságkedvelő ember voltam – szinte mindig kerestem az emberek társaságát. Itt megtaláltam a harmóniát önmagammal. Sokat járok például jógázni is, idén jógaoktató tanfolyamra is jelentkeztem.

Ugye, dolgoztál a Morgan Stanley-nek Magyarországon is. Milyenek a munkaviszonyok Amerikában Magyarországhoz képest, és melyiket részesíted előnyben?

Nem titok, hogy Amerikában többet keres az ember, ezáltal anyagilag könnyebb az élet. De többet is dolgoznak érte. Nem egyszer bent maradok az irodában este 8-9-ig, mert az ügyfél reggel látni akarja a szerződést. Otthon sajnos sokszor tapasztaltam azt, hogy pontban 6-kor (péntekenként 3-kor) felállnak az emberek az asztaltól, mondván, nekik lejárt a munkaidejük. Itt, ha zárás előtt két perccel valaki bemegy a boltba, nem küldik el, hogy mindjárt záróra. A fogyasztói társadalom uralkodik és mindig a vevő az első, bárhol is vagyunk. Én viszont nem az anyagiak vagy a jó munka miatt jöttem ide, mint sok más kelet-európai. Szívesen jöttem volna minimálbérért, kávét főzni is. Talán ez a hozzáállás az, amiért úgy érzem az élet kegyes hozzám, és mindig többet adott, mint amit kértem.

Az amerikaiak azt mondják magukról, hogy ők nagyobbak és jobbak. Amerikában minden nagy méretű: az autók, a házak, a porciózott ételek és italok. Te is így látod, mi a véleményed erről?

Egy valamit fontos tudni New Yorkról: ez a város nem Amerika! Nincs köze az igazi amerikai ideálhoz, itt mindenki valahonnan jön és valahová tart. Ezáltal hozza magával az otthoni ízeket, zenét, kultúrát – ettől olyan gyönyörű és színes ez a hely. Az igazi Amerika nyugatabbra van. Igen, tényleg nagyon szeretnek mindenből nagyot gyártani. Az amerikai gyerekeket máshogy nevelik, mint otthon. Itt mindenért megdicsérik őket, és ettől aztán tényleg azt hiszik, hogy ők mindig mindent jobban tudnak. Az ételeket viszont túl édesnek találom – szinte minden cukrozott. Szerencsére azért van jó pár üzlet és étterem, ahol lehet válogatni a finomabbnál finomabb ételek között.

Mi a legszebb élményed, ami New Yorkhoz köt?

Rengeteg maradandó élményem van. Nem tudnék kiemelni egyet sem. Azért vagyok hálás New Yorknak, mert önállóságra nevelt, és itt találtam meg igazán önmagamat. New Yorkra sokszor mondják, hogy a szinglik városa, és rengeteg itt az egyedül élő ember. Úgy látom, hogy az egyedüllét talpra állít, erősebbé tesz, ám, ha körülnézünk, valójában nem is vagyunk egyedül. Sok az olyan ember, aki szintén az útját keresi, és ha támaszra van szükség, vagy kikapcsolódni vágyunk, itt biztos, hogy találunk pár érdekes embert. Az egyedüllét csak otthoni szemmel borzalmas, mert otthon máshogy neveltek bennünket: a nőknek férjhez kell menniük, és gyereket kell szülniük. Nem hiszem, hogy ez lenne a tökéletes életképe mindenkinek. Szerintem, az élet ennél sokkal többről szól. Úgy gondolom, hogy a boldogságot először magunkban kell megtalálni, nem pedig mástól várni. New York megadja azt a közeget, ahol könnyen megtalálhatja az ember a saját útját, legyen az hagyományos, vagy nem mindennapi.

Meddig tervezed, hogy New Yorkban maradsz? Mik a terveid a jövőre nézve?

Nincsenek konkrét terveim. Ha azt kérdeznék, mit csinálok a hétvégen, azt sem tudnám megmondani. Maradok, ameddig New York még tud nyújtani nekem valamit, és amíg úgy érzem, előre haladok. De szerintem ez még sokáig így lesz.

Mennyire változtatta meg a viszonyodat a családoddal az, hogy külföldön, távol élsz tőlük?

A szüleim nagyon büszkék rám. Minden hétvégén beszélünk telefonon, és hamarosan jönnek látogatóba is, amit már nagyon várok. Feltéve, ha felmernek majd szállni a gépre. Sajnos a hosszú repülőút miatt nem tudok gyakran hazalátogatni, ezért ritkán találkozunk. Hálás vagyok nekik, amiért mindvégig mellettem álltak és támogattak a döntésemben, hogy egyedül költözzek ide. Egy szülőnek ezt bizonyára nehéz feldogozni, mert valójában nem is tudják milyen körülmények között élek, biztonságban vagyok-e.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik külföldre szeretnének menni tanulni vagy dolgozni? Milyen tudásra és beállítottságra van szükségük? Lehetnek-e esélyesek egy amerikai születésű kandidátussal szemben?

Először is azt, hogy ne azért menjenek külföldre, mert trendi, vagy mert mindenki megy. Nagyon nagy áldozatokkal jár a külföldi élet és nehéz alkalmazkodni, megszokni a távolságot a családtól és a barátoktól. Nem minden a munka – szeretni kell azt a helyet, ahová megyünk, hisz ott fogjuk tölteni az életünket, tehát az a minimum hogy ott boldognak érezzük magunkat. Nyelvet tanulni fontos, de tapasztalatom szerint igazán kell akarni, és a többi majd jön magától. Minden lehetséges!

Köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban!

Hozzászólások

@

Küldés