Őszintén játszani

Póda Erzsébet  2021.11.7. 23:56

Beszélgetés Kálloy Molnár Péter színművésszel, költővel, fordítóval és zenésszel.

A közelmúltban jelent meg Szabó Zoltán Attila író, kritikus, művészeti vezető életrajzi könyve Kálloy Molnár Péterről, K.Ö.R. azaz Kálloy Összes Rövidítve címmel. A kötet két jóbarát szellemes, érdekes, kellemes beszélgetése – igazi meghitt hangulatot idéz. A könyv főszereplőjével, Kálloy Molnár Péterrel sikerült egy rövid beszélgetést rögzítenünk.


Több forrásban is polihisztornak nevezik, hiszen ismerhetjük a színház, a film, a zene, a költészet világából, sőt fordításai is vannak. Hogyan vált ilyen sokoldalúvá?

Nálam ez velem született késztetés. Önmagában azonban a polihisztorság nem elég. Ha az ember minden területen közepes, az még mindig kevés. Az a jó, ha valaki magas szinten művel több irányzatot. Kiskoromtól kezdve sok minden érdekelt. Borsod megyében nőttem fel, ott teljesen természetes volt a zenetanulás, a sport és a különböző iskola melletti tevékenységek művelése. De nézzük az összefüggést: ha valaki zenél, azt elő is kell adni, ha gitározik vagy zongorázik, ahhoz szöveg kell, azt meg kell írni, és elő is kell adni. Nekem például a zene, az írás és s színészet, ez a hármas, teljesen természetesen egészíti ki egymást, sőt követelmény számomra.

Tehát örökmozgó kisfiú volt.

Biztos idegesítettem is a felnőtteket.

Támogatták a tehetségeiben?

Főleg apukám támogatott abban, hogy művészi pályára menjek. Neki az én nagyanyám azt mondta, legyen állatorvos, mert kell valami normális szakma. Életében a második helyet a színművészet foglalta el. Állatorvos lett, közben művész is volt: autodidakta módon megtanult cimbalmozni, rajongott a Hortobágyért, találmányokat fedezett fel, alkotó emberként élte az életét. Talán tőle örököltem a sokoldalúságot.

Hogyan fér ez a sok minden az idejébe?

Tényleg nincs olyan, hogy lógatom a lábamat, mindig kattog az agyam. Vallom, hogy nem szabad elapróznia magát az embernek. Inkább periódusoknak nevezném, ahogy működöm. Ha lemezt csinálok, akkor abban élek, arra összpontosítok. Maximálisan arra koncentrálok abban a három hónapban, amíg készül. És igen, van határidőnaplóm. Számomra nem természetes a mobil állandó használata. Persze néha azt is alkalmazom, de inkább felmondom rá az ötleteimet, feljátszom, feldúdolom a dallamokat.


Tavaly került a Patthelyzet című film a mozikba, a pandémia miatt sajnos kevésbé jutott be a köztudatba. A film főszereplője, sőt a film fülbemászó főcímdalának, az All in című számnak a zenéjét és a szövegét is ön szerezte.

A film egyelőre sajnos kimaradt a mozikból, szerencsére nemrég a Netflix a műsorára tűzte, reméljük, így minél többen meg tudják nézni. Szűcs Dóra nagyon okos nő, toleráns és jó rendező. Első önálló filmje volt, ő írta a forgatókönyvet is. Kreatív módon dolgozott, hagyta a színészeket is ötletelni. Nem állami pénzből készült, jó műhelymunka volt. Nem unja el az ember, tömör film. Nagyon szeretettem. Munka közben jött az ötlet, ne írjak-e hozzá egy főcímdalt? Másnapra megszületett az All in, amit Hrutka Róbert hangszerelt.

Neve összeforrott a rendkívüli népszerűségnek örvendő Beugró szituációs játékkal. Teljes ilyenkor a felszabadulás érzése?

Helyben tudtuk/tudjuk meg a feladatokat, hiszen tényleg úgy van értelme, ha improvizálunk. Persze tréningezünk, kifejlesztettünk új játékokat, de mindig izgulunk, mert minél sikeresebb a műsor, annál többet vár el tőlünk a közönség. A sikerre nincs biztosíték, mert nincs bepróbálva, hanem ott alakul. Mindannyiunk életében meghatározó élmény. Talán a játékosság, a határtalan szabadság, ami a gyerekkoromból ered, az képezi az alapot hozzá. Fociztunk, horgásztunk, indiánost játszottuk, mindig ott volt a játék az életemben. Ha nem volt otthon a bátyám, akkor egyedül játszottam, azt is kommentáltam, közvetítettem, például a gombfocit. Nem éreztem magam behatárolva. Ezt a könnyed és felszabadult játékot élem meg a Beugróban, de más szerepekben is. A színház és film lényege az őszinte játék, amit persze véresen komolyan kell venni. Most a Játékszínben játsszuk. Nagyon jól összeszoktunk, félmosolyokból értjük egymást.


Beszéljünk egy kicsit az írásról is!

Az írás az egyetlen dolog számomra, amiben százszázalékosan önmagam lehetek. Feketén-fehéren. Ott egy lap, egy toll, leírom, amit én szeretnék. Hogy jó vagy nem, az más kérdés. Számomra a költészet kegyelmi pillanat. A leírt gondolatom olyan, mint a dallam: eszembe jut egy sor, és az behívja a többit. Kell hozzá az ihlet, az élmény, hiszen az igazán jó versek valaminek a hatására születnek.

Egy ilyen sokoldalú művész milyen terveket dédelget?

Most forgatókönyvet írok, és remélhetőleg meg tudom majd rendezni az első filmemet is, ami egy romantikus vígjáték lesz. Shakespeare-ről is írtam egy filmet, Shakespeare-i nyelven, azt tartom most a legjobb teljesítményemnek. Sok mindent szeretnék még kipróbálni, például fotóznék Afrikában, vagy régészkednék Olaszországban...

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés