Szebbet, többet kihozni a mindennapokból

Huszár Ágnes  2013.8.14. 3:22

Beszélgetés Gyekes Mária kézművessel

Van, akinek alkotnia kell, hogy kiegyensúlyozottnak érezze magát az életben. Gyekes Mária közéjük tartozik: lételeme, hogy kézi technikákkal egyedi tárgyakat hozzon létre. Gyakorlati tudását nyitott lélekkel, őszinte szeretettel mutatja meg és adja tovább kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A közelmúltban a horgolás és kézi kötés alapjait elevenítettem fel Marika vezetésével. Közösen tanultunk, alkottunk, és közben jókat beszélgettünk azzal a pár fiatal nővel, akik részt vettek a foglalkozásokon. Marika irányításával egyedi elképzelések alapján készülő tárgyak kerültek ki a mi kezeink közül is. A legjobb az egészben az volt, hogy szabadon szárnyalt a fantáziánk, aminek kibontakozását Marika nagy türelemmel és sok jó tanácsal támogatta.

Gyermekkorodban milyen szabadidős tevékenységek kötöttek le? Hogyan fordultál a kézművesség felé?

Az első rajzaim anyukám receptes könyvében vannak, és mellettük a dátum, hogy mikor rajzoltam ezeket. Nagymamámnál, Szabó Valériánál sokat rajzoltunk, krétával festettünk a járdára, később hímeztünk, horgoltunk. Ő amatőr festőként sokat festett, én pedig mindig tettem-vettem mellette. Ha együtt sütöttünk, akkor a tésztából mindig gyúrtunk pöttyöket is, és akkor mindjárt díszített, helyes volt a sütemény. Az alapiskolában minden nap valamilyen szakkörre jártam: rajzra, kerámiára, kézműves foglalkozásra. A zene és a torna nem vonzott, ezeket a szabadidős tevékenységeket nem érzem magaménak. De ami érdekes számomra, és kézzel el lehet készíteni – főleg, amit valamikor készítettek a népi hagyományon belül agyagból, fonalból, vesszőből –, az közel áll hozzám, a szívemben van. A nagymamámmal rendszeresen jártunk képzőművészeti kiállításokra, úgyhogy belecsöppentem a képzőművészet, iparművészet világába. Őt sokan ismerték Dunaszerdahelyen, amatőr festőként rengeteget festett olajjal, pasztellel, akvarellel. Nem volt hivatásos festőművész, de Almási Róbertnél, és Pozsonyban végzett el rajz- és festőkurzusokat. Nagyon szeretett miniatűr képeket festeni, amikkel a születésnapokon kedveskedett a családtagoknak, ismerősöknek. Ezen kívül horgolni és kötni is tudott, ő tanított meg a horgolás és kézi kötés alapjaira. Vele művészkedtünk, de a másik nagymamámtól is a szép iránti érzéket, az egyediség iránti igényt tanultuk el. A nagyapám télen szőnyegeket csomózott, édesapám éveken keresztül tangóharmonikán játszott, úgyhogy a családban mindenkiben benne van a művészetek iránti érdeklődés, művészi hajlam. Sokat köszönhetek Krascsenits Dani bácsinak is, aki a helyi szabadidőközpontban a rajz- és kerámia szakkört vezette. Hozzá nemcsak az alapiskolás éveim alatt jártam, hanem középiskolás koromban is. Segített felkészülni a felvételire, és pedagógusként nagy hatással volt a személyiségem alakulására.

Milyen iskolákat végeztél, és ott milyen kézműves ismereteket szereztél?

Az alapiskola hetedik évében elhatároztam, hogy keramikus szeretnék lenni. A sok kipróbált technika közül ez tetszett a legjobban, és vonzott az életstílus is, hogy a műhelyben egész nap szabadon lehet alkotni, hogy körbevesznek a félkész, festett, eladandó agyagedények. Tetszett, hogy ott látszólagos rendetlenség uralkodik. Az otthonomban sem szeretem, ha minden katonás rendben van – azt szeretem, ha körülöttem a dolgok laza, szaban rendezettségben vannak. Mikor a pályaválasztáson gondolkodtam, akkor viszont szóba jött, hogy az iparművészek, kisiparosok nehezen élnek meg a szakmájukból. A szüleimnek nem tetszett, hogy a modrai kerámia szakiskolába készülök, úgyhogy lebeszéltek erről. Akkor fellázadtam, hogy „én márpedig gimnáziumba nem megyek!” Végül Pozsonyban találtunk egy iskolát, ahol érettségivel végződő szak volt a színházi jelmeztervezés. Itt nagyon jól tudtam kamatoztatni az addig megtanult kézimunka ismereteimet, mivel a tanórák nagyobbik része kézműves technikák gyakorlásából állt. Rajzoltunk, agyagoztunk, hímeztünk, horgoltunk, kötöttünk, szőttünk, és a négy éven keresztül elkészült évzáró munkákon mutattuk be a tudásunkat, kreativitásunkat. A szabás-varrás alapjait is megtanultuk, de főleg a kreatív oldalunkat fejlesztettük, és csiszoltuk a tervezés ismereteit. Az érettségi munkám is hímzett, gyöngyökkel, fonállal díszített darab volt. Az a négy év gyönyörű időszaka volt az életemnek, de rá kellett döbbennem, hogy ebből a szakmából szintén nem tudok majd megélni. Adott volt a lehetőség, hogy főiskolára menjek, de nem az iparművészet felé vettem az irányt – magas szintű követelmények voltak, és túl sok volt a jelentkező. Az iparművészeti tevékenység és a kézműves tehnikák művelése hobbiként maradt meg az életemben. A nyitrai mezőgazdasági főiskolára jelentkeztem, kert- és tájépítészet szakra, ahova sikeresen felvételiztem. Akkoriban sokat rajzoltam, olyan dolgokat alkottam négy évig, ami megkönnyítette a felvételit a főiskolára. Az öt évből két év nehezen ment, mert a gimnáziumi tananyagot kellett megtanulnom. Közben nem volt egyáltalán időm kézműveskedni. Még rajzolgatni sem, mert muszáj volt többet tanulnom, mint a többieknek. Ez lelkileg is megviselt, és ebből tudtam, hogy nekem szükségem van arra, hogy a kezemmel folyamatosan alkossak valamit. A főiskola utolsó három éve viszont már élvezetesebb volt, mert sokat rajzoltunk: kertterveket kellett készítenünk, és szabadabb volt az időbeosztásunk, egyszóval volt időm alkotni.

A középiskola elvégzése után tehát nem volt lehetőséged a kézműves ismereteidből kiindulva önálló stílusú, egyedi termékeket tervezni és készíteni.

Éreztem, hogy abban a pillanatban még nem voltam erre elég érett. A szüleim biztattak, hogy tanuljak tovább a főiskolán, és akkor a kerttervezés, tájépítészet állt hozzám a legközelebb a lehetőségek közül. Most úgy érzem, hogy a kézműveskedés akár kereseti lehetőséget is adhat. Jelenleg hároméves a kislányom, és ha majd nagyobb lesz, lehetséges, hogy belevágok egy továbbképzésbe, saját termék megtervezésébe és készítésébe. A kézműves technikákkal sokat kísérletezek. Eltervezem a folyamatot, kipróbálom a gyakorlatban, és néha rájövök, hogy egy-egy lépés nem jó, de a sokadik próbálkozásra már kialakul a technika minden egyes lépése, és olyan terméket sikerül készítenem, ami másoknak is tetszik. Sokféle technika vonz, nagyon sok ötletet ad az internet, és beszerzem az eszközöket, alapanyagokat, aztán előfordul, hogy félreteszem. Van pár fiók, amiben az ötleteimhez szükséges alapanyagok várnak arra, hogy az elképzelt tárgy elkészüljön. Igazából a kreatív ötletek nagyon felkeltik az érdeklődésemet, ezeket az ötleteket alapként használom, mert általában továbbgondolom, továbbfejlesztem az adott technikát, és egy teljesen egyedi tárgy kerül ki a kezeim alól. Nem ragadok le egy technikánál, szeretem megtanulni az új dolgokat – most az üvegkarcolásra és -csiszolásra készülök. A mindennapokban pedig sok lehetőséget ad a kézműveskedésre, hogy a kislányommal együtt rajzolunk, festünk, ragasztgatunk, sütünk-főzünk.

Átadod ezeket az ismereteket másoknak is?

A kislányomnak és másoknak is. Sokan megkeresnek, kérnek tőlem ezt-azt, vagy csak tanácsért fordulnak hozzám, hogy mit hogyan készítsenek el kézimunkával. Nemrég egy keresztelőre festettem egy kisinget, korábban kérésre hímeztem néhány egyedi motívumot. Legszívesebben ezzel foglalkoznék reggeltől estig. Szerintem alkotni jó, és fontos megmutatni másoknak a kézműves technikákat. Ha hívnak, rendezvényeken is foglalkozom gyerekekkel: legutóbb filcből varrtunk mindenfélét. Én adtam a lehetőséget, az eszközöket, és minden gyerek azt készített, amihez kedve volt. Szerintem az a fontos, hogy az alapok megmutatása után hagyjuk kibontakozni a kézműveskedők kreativitását, és segítsük őket a terveik megvalósításában. Több kézműves vagy iparművész nem akarja továbbadni a tudását, a „know-how” ismereteit. Manapság már könnyen utána lehet nézni bárminek, én mégis annak a híve vagyok, hogy a régi mesterségek technikai tudását gyakorlati szinten tovább kell adni. A mai világban sajnos kevesen érdeklődnek a kézműves technikák és termékek iránt, pedig az alapokat könnyen el lehet sajátítani, például a horgolás terén, és aztán az alkotó saját magát is beleviheti a tárgyba, amit készít: ettől lesz egyedi. A horgolás és kötés alapjait egy ősszel indult tanfolyamon mutattam meg néhány érdeklődő, fiatal nőnek. Itt szintén arra törekedtem, hogy az alapok elsajátítása után minden résztvevő a maga ízlését, elképzelését vigye bele a készülő ruhadarabba, tárgyba.

Jelenleg milyen kézműves termékeket készítesz?

Lassan tíz éve zöldség- és gyümölcsfaragással foglalkozom, ami nemrég kibővült szappanfaragással is. Ezt a technikát folyamatosan gyakorlom, bizonyos időszakokban kifejezetten sok ilyen felkérésem van. Esküvőkre, családi és céges eseményekre, bálokra készítek faragott dinnyét vagy egy egész zöldség-gyümölcs kompozíciót. A szappanfaragást egy éve próbáltam ki, hogy tartósabb alapanyagból is készíthessek egyedi ajándékokat, amit főleg a karácsony előtti időszakban keresnek az érdeklődők. Időnként kisebb játékok varrásával is foglalkozom, vagy ruhát varrok a kislányomnak. A húgom esküvőjére is készítek dísztárgyakat, ajándékokat a vendégeknek. Annak a híve vagyok, hogy ha meg tudok valamit csinálni, akkor megcsinálom.

Milyen rendezvényeken szerepeltek az alkotásaid?

A szó művészi értelmében most nincs sok időm alkotni, mivel lefoglal a kislányom nevelése és a családi élet. Majd egyszer szeretnék egy saját kiállítást, de a felkészüléshez több időre lenne szükségem. Nagyon sok rendezvényre járok bemutatót tartani a zöldség-, gyümölcsfaragással kapcsolatban, és gyerekfoglalkozásokon is jelen vagyok kézművesként. Általában úgy tudom alakítani a hétvégéket, hogy elvállalhassam a bemutatókat vagy a foglalkozásvezetést. Nagyon szívesen teljesítek ilyen felkéréseket, főleg azért, hogy megmutassam és átadjam azt, amit csinálok. Legutóbb a dunaszerdahelyi Éjszaka a Vermes-villában elnevezésű rendezvényen voltam jelen az általam vezetett horgoló-kötő szakkör tagjainak munkáival, és részt vettem a karvai Hídverő napokon a zöldségfaragással. Karácsonyi vásárokra is járok, tavasszal és nyáron a cserkészek hívnak kézműves foglalkozást vezetni. Ezeken az alkalmakon nagyon sokat tanulok másoktól. Szeretem megfigyelni, hogy mások hogyan gondolkodnak a technikáról vagy az elkészült alkotásokról.

A kézművesség terén mik a legközelebbi terveid?

Tervezem, hogy az őszi vásárokon ott leszek kézművesként, illetve még előtte augusztusban a barátainkkal megyünk kirándulni, ahol több kisgyerek lesz. Fogom a kis kofferemet, amiben van papír, színes ceruza, vízfesték, kréta és egyéb eszközök: tű, cérna, fonal, horgolótű, mert az anyukák is kreatívak – szóval foglalkozom a gyerekekkel, és például horgolunk, hímzünk az anyukákkal. Viszem magammal a faragó eszközeimet, a sütemények díszítéséhez szükséges dolgokat, és közösen alkotunk a kirándulás során. Ezt itthon is gyakran megvalósítom, hiszen sokszor a főzés, a tálalás során is díszítem az ételeket, mert szebbet, többet akarok kihozni a mindennapokból, vagy az adott alkalomból. Ebben a férjem is segít, én pedig támogatom a gyűjtőszenvedélyében: régi pecsétes téglákat gyűjt. De másoknak is szívesen segítek a kézműveskedésben, hiszen régen is összeültek az asszonyok, közösen hímeztek, tollat fosztottak. Valamikor a közösségi élet, a közös alkotás jobban működött, és szerintem fontos ezt visszahoznunk a mindennapjainkba: hogy mindenki hozzátegye a magáét a közösségi élethez. Ha pedig én vagyok az a személy, aki össze tudja fogni az érdeklődőket, annak csak örülök.

Hozzászólások

@

Küldés