Szenvedély és életstílus


Kucsora Zsolt  2022.3.20. 18:00

Beszélgetés a szilasi Nagy Tímeával, akit kacskaringós út vezetett el a fitneszmodellségig.

Vannak, akik felszínre hozzák a bennük rejlő erőt, megvalósítják céljaikat és megmutatják nekünk tehetségüket. Persze ez is relatív. Van, akinek kétszer annyit kell dolgoznia a sikerért, és van, akinek az adottságai valamivel könnyebbé teszik a küzdelmet. Mindkettő út rögös, semmi sem hullik az ölünkbe cselekvés nélkül. A célig, sikerig vezető út küzdelmes, és az ezt követő végeredmény általában mindig ugyanaz: megmutattuk, mire vagyunk képesek. Erről ódákat lehetne zengeni, és talán erre is kerítünk majd sort valamikor, most azonban inkább bemutatunk valakit, aki e cikk főszereplőjévé vált.


A huszonhárom éves felvidéki Nagy Tímea a csallóközi Szilason nőtt fel. Amikor először találkoztunk, még alapiskolába járt, nem sportolt, ellenben gyakran tartott a kezében csokit és chipset. Mára azonban felnőtt, és kitágult pupillával néztem a képeket az interneten az átalakulásáról. Nincs olyan, aki ne lepődött volna meg az ő átváltozásán, ebben szinte biztos vagyok. Tímea ugyanis sikert sikerre halmozó fitneszmodell.

Gondolom, a fitneszmodell feladatai valahol az edzőteremben kezdődnek. Mikor dönti el egy lány, hogy ezt akarja csinálni, ebben akarja megmérettetni magát? Honnan jött az ötlet?

Már a kezdetektől fogva tetszett, de sosem mertem még csak bele sem gondolni, hogy egyszer színpadra álljak. Egyik éven végigvittem egy edző hathetes programját, amit nagyon élveztem, mert hétről hétre egyre jobban látszott a befektetett munkám eredménye. Ez pedig nagyobb motivációt adott. A hat hét után a program vezetője megkérdezte tőlem, nem gondolkoztam-e versenyzésen, mert kitartó, elszánt vagyok és az adottságaim is jók. És igen, ez az egyetlen kérdés hozta meg a nagy változást az életemben, mert egy hozzáértő szakember számára bizonyítottam, és meglátott bennem valamit, amit én magamban addig sohasem. Ekkor döntöttem el, hogy bizony színpadra állok, bármennyi időmbe is telik a felkészülés, bármivel jár is, én ezt most, ebben az életben véghezviszem.


Miről is szól ez a sport röviden?

Egy szenvedély, egy életstílus. Itt egy családra talál az ember, ahol mindenki mindenkinek a barátja és segítője, annak ellenére is, hogy egymás ellen versenyzünk. Összehozza az embereket, megtanít erősnek lenni az életben, megtanít a rendezettségre és a célorientáltságra. Nem utolsósorban megtanít álmodni, célokat kitűzni, küzdeni és kitartani a végsőkig. Számomra többet jelent ez a sport, mint egy hobbi: itt vezetem le a feszültséget és itt élem meg a boldogságot.

Érezted-e útközben, hogy fel kéne adni?

Azt, hogy feladom, azt nem. Azt viszont igen, hogy megpihenek és később folytatom. Az első versenyszezonomban volt erre példa, amikor nem úgy alakult sem a forma, és az edzés sem úgy ment, ahogy azt elterveztem. Bizony megfordult a fejemben, hogy átteszem a következő évre, aztán mindig történt valami, ami motivációt adott és folytattam tovább.


Mi volt az eddigi legnagyobb sikered?

A színpadra állás, mivel kiskoromban én voltam a csúnya kövér kislány, akit mindenki csúfolt, kinevetett, és a súlyom miatt sokat bántottak. Ezek után nagyon nehéz volt a nagy közönség előtt egy apró bikiniben, magabiztosan mozogni és pózolni, de megcsináltam és nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Ha a versenyek szempontjából nézzük, akkor a legnagyobb sikerem a 2021-es Kriko Kupa volt, ahol a sportmodell kategória győztese, és az abszolút választás 2. helyezettje lettem, és a Fitparádén a junior bikini modell +165 kategória 3. helyezése.

Van valamilyen nagy álmod, ami ehhez a sportághoz kötődik?

Vannak álmaim, amiket próbálok elérhető célokká alakítani. Szeretnék sikeres lenni, elismert és neves versenyző. A sportban egy tanult, hozzáértő szakember és egy motiváló személy is szeretnék lenni mások számára.

Remélem, nem sértelek meg, ha azt mondom, a látvány néha már túl – hogy is mondjam: brutális! Sőt félelmetes. A versenyszabályok ennyire feszegetik a határt?

Igen, megvannak az elvárások és a szabályok, amihez tartanunk kell magunkat, a formában, a pózolásban és a ruházatban is. Mindenkinek joga választani, melyik szövetségnél és melyik versenyen indul. Egy ilyen versenyen pontozási rendszer van, szóval nem elég jó formát hozni, nagyon fontos szerepe van a bikininek, a hajnak a sminknek, ezek összhangjának, a színpadi megjelenésnek és pózolásnak, és természetesen a kisugárzásnak.

Mit szól ehhez a szenvedélyhez a párod?

Ő egy igazi Vasember. Gondolj csak bele, milyen lehet egy fáradt és éhes nővel együtt élni. Ő az, aki tényleg átéli ennek a nehézségeit, de mindig és mindenben támogat. Minden versenyemre elkísér, ott van velem hajnaltól hajnalig, ha kell, és biztat. Ő a támaszom a backstage-en, a fotósom, ha színpadra lépek, a segítőm, aki hordja utánam a cuccaimat, ellenőrzi a formámat, a barnításomat, a hajamat, és ha kell, még hajat is vasal.

A szüleid is támogatnak ebben? Ha igen, az elejétől fogva melletted álltak? Ha nem, miért nem?

Nélkülük nem tartanék itt. Mindenben támogatnak és biztatnak, nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is. A legnagyobb szurkolóim és támaszaim a felkészülések során, és minden pillanatban éreztetik velem, hogy nagyon büszkék rám, ami mindig erővel tölt fel.


Mikor vannak a versenyek és meddig tart a felkészülés?

A versenyek két szezonban zajlanak, tavasszal és ősszel. Ilyenkor mindenki a saját kedve szerint választja ki, mikor és hol indul. A felkészülésem négy hónappal az első színpadra lépés előtt kezdődik, és egészen az utolsó általam választott versenyig tart. A verseny után is egy jól felállított terv szerint haladok tovább, mert a fejlődés a cél, és szépen fokozatosan építem az izomzatomat, javítok a hiányosságokon, és fejlesztem magam.

Mennyire viseli meg az embert az ilyen felkészülés a munka mellett? Lehet egyáltalán teljes odafigyeléssel dolgozni? Fizikailag és mentálisan sem lehet egyszerű.

Két műszakban dolgozom tizenkét órákat, éjjel és nappal is. Ezen kívül távúton főiskolára járok és a háztartást is magam vezetem. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de nem lehetetlen. Próbálok mindent úgy megszervezni, hogy semmi ne menjen semminek a rovására, és mindenhol jól tudjak teljesíteni.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.