Hittem vala…
Bíztam, ó én nagyon bíztam az emberekben, naivan arra gondolva, hogy mindenki jó és becsületes.
Hittem benne, akár csak abban, hogy az ajándékot a Jézuska hozza, a tojást húsvétkor a nyuszi tojja…
Majd kaptam a pofonokat. Fájtak, rendesen, mert nem értettem, mi az oka annak, hogy az emberek rosszak. Szemembe mosolyogtak, hízelegtek, majd gyakran jött a kegyetlen hátba döfés. S még ezek után is azt hittem, biztosan bennem van a hiba.
Majd felnőttem.
Ma már tudom, nem egészen így van, és azt is, hogy milyen az emberiség. Ma már semmin sem lepődöm meg. Bízni bízok ma is, abban, hogy azért akad még önzetlen, becsületes ember, hogy a barát nem szúr hátba. Hogy a testvér nem öli egymást, főleg, mikor örökség hull az ölébe. Abban, hogy a barátnő nem szereti el a barátnője férjét. A főnök becsülettel megfizeti és értékeli a munkát. Hogy a boltban nem csapnak be. Hogy a pedagógus azért ül a katedrán, mert akar tanítani, s nem azért, mert valahol dolgozni kell. Hogy az orvos akkor is megtesz mindent, ha nem kap hálapénzt. Hogy a kritikus nem azért dicsér, mert a baráttal ugye mégsem lehet megtenni, hogy… Amúgy nulla az írása, úgy ahogy van, de ez nem publikus, s amúgy is van más, akit szidni, becsmérelni lehet. Nem kell, de ha már ítéletet kell mondani, akkor adunk neki, a kis senkinek, vagy a vén szenilisnek!
Elképesztő, mennyire tudnak hitegetni az emberek! S én balga lélek, sajnos elég gyakran bedőlök. Még mindig, bár már nem mindenkinek. Mert, amikor azt mondja valaki, hogy holnap biztosan, az tuti, hogy egy hét elteltével szólnom kell, hogy akkor mikor is? Mert azért már nagyon kellene. Este, mikor hazamegy, küldi, ez most százas. Majd kiderül, hogy a töredéke sem, mert nem érkezik semmi. Eltelik újabb hét, majd még egy...
Jó, nem tagadom, én is voltam már hasonló helyzetben, de azért igyekszem betartani azt, amit ígérek. Ha meg mégsem jön össze, pirulok is miatta eleget.
Most itt tartok.
Hiszek a családomban, abban, hogy a rossz elkerüli. Hiszek a munkámban, mert szerintem hasznos, még akkor is, ha vannak, akik másképpen vélekednek, és nem hiszek egyes embereknek és emberekben. Főleg azokban, akik negédesen próbálnak becserkészni. Már nem, de azért néha még megingok.
Hiába, a szokást nehéz legyőzni.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Kapaszkodók
Biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk maga mögött tudhat kisebb-nagyobb csalódásokat...
2009.7.28.
Korkérdés
– Segíts, kérlek, már tényleg nem értem a nőket! – írta minap az egyik „netes” barátom.
2009.7.24.
Kiben (ne) bízzunk meg?
Vannak emberek, akiket nagyon hamar a bizalmunkba fogadunk, másokat viszont nem.
2009.7.19.
A rovat további cikkei
Eljátszott bizalom
Van úgy, hogy az embernek megelőlegezik a bizalmat. Ha aztán csalódást okoz, nem mindig kap még egy esélyt…
2009.7.15.
A bizalom meggyógyít
Munkám során az első aranyszabály, amit rögtön meg kellett tanulnom, hogy soha senki munkájában nem szabad megbíznom.
2009.7.6. 1