Ha kísért a múlt

Póda Erzsébet  2013.5.14. 5:05

Van, hogy nap, mint nap eszükbe jut egy-egy jelenet a múltból, amelyet intenzíven újraélünk.

Sokszor találkozom azzal, hogy ismerőseimet rendkívül zavarják a múltbéli események - már megtörtént és lezárt ügyeken rágódnak. Úgy érzik, sok igazságtalanság történt velük. Sérelmeiket magukban és magukkal hordozzák, s nem tudják magukat túltenni a rég elmúlt eseményeken. Nap, mint nap eszükbe jut egy-egy jelenet a múltból, amelyet intenzíven újraélnek.

Pedig tudjuk: ami történt, megtörtént! Hiába rágódunk rajta, a múltat visszahozni, megváltoztatni nem lehet. Ami azonban a hatalmunkban áll: meghatározni, hogyan fogunk cselekedni a jelenben és a jövőben. Természetesen a sérelmek, igazságtalanságok mély, fájó sebeket ejtettek a lelkünkön. De akarattal, összpontosítással igenis meg tudunk szabadulni tőlük.

Mint már említettem, minden helyzetben szükség van egy első lépésre. A múlton rágódás esetében például először is vizsgáljuk meg a zavaró eseményeket, és vonjuk le magunknak a tanulságot! Ha tudatosítjuk, mit üzennek a múltbéli tapasztalatok – tehát valóban odafigyelünk magunkra, akkor a tanulságot le tudjuk vonni. Legközelebb már sokkal inkább oda tudunk figyelni arra is, vagyis felismerjük, hogy hasonló problémás helyzetbe kerültünk. Ha pedig ezt felismertük, sokkal könnyebben tudjuk megtenni, hogy nem a belénk ivódott régi séma szerint cselekedjünk, hanem tudatosan, a tanulság alkalmazásával. Lehet, hogy ez elsőre nem sikerül, és másodikra sem tökéletesen, de minél többet gyakoroljuk, annál eredményesebbek leszünk benne. Használhat az is, ha mottóként a „kudarc nincs, csak visszajelzés” jelszót ismételgetjük magunkban – ezt egy kis cetlin akár az íróasztalunk, éjjeliszekrényünk stb. fölé ragaszthatjuk. Van egy érdekes, de rendkívül hatékony esti vizuális gyakorlat is. Minden este (amíg a sérelmek fel nem szívódnak), lefekvés után képzeljük el, hogy múltbéli problémáinkat belerakjuk egy nagy zsákba, és egy hömpölygő mély folyóba dobjuk, vagy hatalmas tüzet rakva, abban elégetjük. Ez a gyakorlat sokaknál rendkívül hatékonynak bizonyul.

Fontos, hogy keressünk magunknak egy kedvünkre való hobbit! Lehet ez bármi: festés, agyagozás, írás, varrás, gyűjtögetés, sportolás – bármi, ami megmozgatja a fantáziánkat (testünket, lelkünket). Az se tartson vissza minket, hogy esetleg úgy gondoljuk, nem elég jó a kézügyességünk, vagy más képességünk. Bátran vágjunk bele – idővel a készségünk is kifejlődik! Örüljünk minden apró eredménynek, sikerünknek – alkalmanként pedig jutalmazzuk meg magunkat valamivel!

Sérelmeink árnyékként tudnak követni bennünket, megkeserítve a hétköznapjainkat. Ne hagyjuk, hogy elvegye az életünkből a kellemes élmények helyét és idejét! Tudatosítsuk, hogy ugyanannyi energiánkba kerül rosszul érezni magunkat, mint jól!

(Folytatjuk)

Barátnő Life Coaching

Hozzászólások

@

Küldés