Nehéz helyzetek (1)

Póda Erzsébet  2013.6.25. 3:37

Adva van egy harminc feletti nő, aki életében először költözött össze egy férfival, mert úgy érzi, megtalálta az igazit.

Ám, a felhőtlen szerelmet többnyire megzavarja valami. Vagy a barátok, vagy az ismerősök, vagy a családtagok. Nézzük most azt az esetet, amikor a (jóval) harminc feletti nő anyukája a padlóra került! Naphosszat sír, ha a lánya hívja, csak zokog a telefonba. Amikor elmegy hozzá látogatóba, rosszul van, fáj a feje, vagy az ágyat nyomja. Ahogy ránéz a lányára, azt nagyon nehéz elviselni: szemrehányó tekintetében minden gondolata ott van. A harmincas eddig a szüleivel lakott, és már régóta vágyott arra, hogy saját élete legyen. Volt több párkapcsolata is, de az anyukának egyik fiú sem tetszett, így mindig szakítás lett a vége. De most úgy érzi, megtalálta az igazit: házasságot, gyerekeket terveznek. Bár boldog, mégis rendkívül nyomasztja az anyuka hozzáállása, állapota. Lelkiismeret-furdalása van, amiért „elhagyta” őt, és attól fél, ez lassan rányomja bélyegét a párkapcsolatára is.

Sok ilyen esetet ismerünk, bár a dramaturgia néhány eleme különbözhet egymástól. Egyértelműen kijelenthető viszont, hogy az édesanya egyik esetben sem a gyermeke (lánya vagy fia) miatt került padlóra – hanem a saját kínzó gondolatai miatt. Sajnos a szülők (tudatosan, vagy nem tudatosan) sokszor hozzák nehéz helyzetbe gyerekeiket (vagy önmagukat). Van, hogy kiskoruktól olyan terheket raknak rájuk, amelyeket nem is a gyerekeknek kell hurcolniuk. Az érzelmi zsarolás különböző fokozatairól és módszereiről már nem is beszélve! A sírás is egy ilyen módszer. Persze iszonyatosan nehéz a kisgyerekeknek ezt feldolgozniuk, vagy megbirkózniuk vele, ami aztán kihat a felnőttkorukra is. Nyomasztó helyzet, ha a saját anyukánk viselkedése tesz boldogtalanná szerelmünket, kapcsolatainkat, hiszen az a legfontosabb, hogy édesanyánknak (szüleinknek) tetsszen, amit teszünk, ő legyen elégedett velünk.

A fenti konkrét példát vizsgálva, és kicsit sarkítva a helyzetet, sok anya nagy szerepjátékos: kedvencük feltehetően a mártír/áldozat szerep. A pszichológia számon tartja az ilyen személyiségű anyákat. (Tegyük hozzá gyorsan: ennek ellenére nem minden anya ilyen! És ha ilyen is, annak nagyon mély társadalmi okai vannak!) Ők a saját boldogtalanságukat, kudarcaikat és frusztráltságukat a gyermekeiken „élik ki”. (Természetesen nem mindig tudatosan!) A szakirodalom olyan eseteket is felsorol, amikor például az anya súlyos beteg lett éppen akkor, amikor a lánya a felvételire, államvizsgára, elutazni vagy férjhez menni készült.

A legjobb cselekedet ilyenkor, ha az anyukához megértéssel közeledik immár felnőtt gyermeke, miközben azonban az érzelmi zsarolásait (sírás, rosszullétek, szemrehányó tekintetek) tudatosan kezeli - tehát nem veszi komolyan, vagy nem engedi, hogy ez kizökkentse józan állapotából. Ezáltal fokozatosan elérhető a „leszakadás” – azaz: elfogadjuk az édesanya viselkedését, de nem hagyjuk, hogy túlzott mértékben befolyásoljon. Hiszen a cél az, hogy ne az amúgy boldogtalan és frusztrált anya életét éljük, hanem a sajátunkét! Egy felnőtt embernek joga van saját párkapcsolatot létesíteni, saját családot alapítani. Ennek áraként azonban nem kell, sőt káros, minden szálat elszakítani az eredeti családdal.

Érdemes racionálisan, észérveket felsorolva elbeszélgetni az édesanyával. (Figyelmeztetni, hogy már nem tizen-, hanem harmincévesek vagyunk, közben utalunk arra, hogy annak idején ő sem maradt a szüleivel, stb.)

Persze, ha a kedves mama nem akar megváltozni, ha nem akar egy másik szerepet játszani (az „örülök, hogy a lányom boldog” szerepet ahelyett, hogy: „itt hagytál, látod, mennyire boldogtalanná tettél?!”) – akkor ez nem biztos, hogy menni fog. Viszont, ha az ember lánya következetesen tartja magát a saját elképzeléseihez és döntéseihez, nem bizonytalanodik el és kitart a kedvese, érvei, életcélja, karrierálmai, de legfőképpen saját maga mellett, akkor az édesanyának egy idő után be kell látnia, hogy bármilyen módszert is alkalmaz, gyermeke időközben felnőtté vált, akit már nem lehet manipulálni. És ettől még lehet köztük továbbra is kitűnő anya-lánya kapcsolat.


(Azzal a helyzettel, amikor az anyának valóban igaza van, és jogosan figyelmezteti a lányát arra, hogy egy léhűtővel, szélhámossal, stb. akarja összekötni az életét, egy másik fejezetben foglalkozunk.)

Barátnő Life Coaching

Hozzászólások

@

Küldés