Van megoldás?


Vég Erzsébet  2007.11.9. 22:59

Néhány hete megtalálták egy kétéves eltűnt kisfiú földi maradványait.

Nem messze a szülői háztól, a közeli erdőben. A szülők együtt ásták el, de úgy jelentették be a rendőrségen, mintha a gyerek eltűnt volna. Állítólag a család harci kutyái marcangolták szét szegényt annak ellenére, hogy „az anyja nagyon féltette” – ezt állította az egyik szomszéd.

Hogy lehet akkor mégis, hogy olyan kutyákat tartottak, amik valószínűleg nem a szelídségükről híresek, és hogy keveredhetett közéjük a kétéves gyerek? Nézem a képet. Szőke, kék szemű kisfiú néz vissza rám, mintha csak az én kisfiam volna. Döbbenet, sikoly, felháborodás, gyilkos indulatok dúlnak bennem. Az első kérdés, ami felmerül: MIÉRT? Miért kellett ennek a kisfiúnak meghalni? És miért kell meghalni vagy szenvedni sok más társának is?

És bár ez az eset nem a tipikusan a családon belüli erőszakot szimbolizálja, mégis gondolatok és kérdések tömkelegét indítja el bennem. Miért nem képesek az emberek kordában tartani az indulataikat? Vagy, ha nem képesek erre, miért vállalnak gyereket és miért élnek kapcsolatban? Tudom, ez így elég sarkított, de nem vagyok képes másként kezelni a témát. Aki rendszeresen olvassa az írásaimat, az már talán ki is találja, mi következik: FELELŐSSÉG. Hiszen nem kötelező gyereket világra hozni! Nem kötelező együtt élni valakivel. „Csupán” egy kis önismeret és felelősségtudat szükséges annak eldöntéséhez, hogy erre a fajta alkalmazkodásra képesek vagyunk-e. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, de azért az élet nagy döntései előtt néha nem ártana megállni és mély levegőt véve végiggondolni a döntés következményeit magunkra és másokra nézve egyaránt.

Az első dolog, ami egészen komolyan érdekelne, hogy mi késztet egy embert (?) arra, hogy megüssön, megkéseljen, esetleg lelki terrorban tartson valakit? Érdekel továbbá, hogy mit tehet egy gyermek, aki esetleg szenved egy felnőtt ütlegeitől? Elmondja a másik szülőnek? Elmondja az óvodában/iskolában? Jó megoldás az, ha a gyerek intézetbe/nevelőszülőkhöz kerül? Mit tehetünk, ha tudomásunkra jut, hogy egy gyereket bántalmaznak? Felhívhatjuk a Gyámhatóságot vagy az illető gyerek osztályfőnökét, a rendőrséget? Én azt hiszem, a szülőkkel kezdeném. Aztán az osztályfőnök/óvó néni, majd a gyámügy. De hogyan tovább?

Van egyáltalán jó megoldás? Kedves olvasó! Ezzel a kérdéssel és a következőkkel is vitát szeretnék indítani, megoldást szeretnék keresni. Kérem, segítsen!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egy pofonnal kezdődik…

Bernád Emese

Számtalan szakember elmondta már a véleményét a családon belüli erőszak témájáról…

2007.11.27.  2   


Terror a családban

Nagy Erika

A kezdet mindig szép. De mi van utána?

2007.11.24.    1


Áldozatok és elkövetők

Fülöp Éva

Az életben sok hibát követünk el, de talán a legnagyobb az, ha olyan partnert választunk, aki egy idő után bántalmazni kezd.

2007.11.22.   


És aztán?

Póda Erzsébet

Csak ülök és hallgatom, amint a középiskolás lány beszél.

2007.11.20.   


Hol a határ?

Balázs Viktória

Sokszor kívülről nem is látszik! Még a legközelebbi hozzátartozók sem tudják.

2007.11.19.   


Amikor káros a segítség

Maceková Johanka

Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszak létezik a valós életben, hihetetlenül keveset tudunk róla.

2007.11.16.   

A rovat további cikkei

Kínzók és áldozatok

Siposs Ildikó

Évekkel ezelőtt, kezdő újságíróként, tényfeltáró riportot készítettem a családon belüli erőszak témájában.

2007.11.15.   


Édes otthon?

Révész Enikő

Ha találkozom a családon belüli erőszak témájával, mindig Szilvia jut eszembe, aki a szomszéd szobában lakott a kollégiumban.

2007.11.13.   


Vegyük tudomásul, hogy létezik!

Jády Mónika

Az erőszak megítélése országonként változik, ezt nemzetközi felmérések is igazolják.

2007.11.11.   


Családon belüli erőszak

Molnár Miriam

Két hete látogatónk volt: egy fiatal nő Macedóniából.

2007.11.6.