Ez sem az a karácsony

Fodor Tekla 2009.12.11. 6:12

Rendhagyó párbeszéd.

– Ne haragudj, de idén egyszerűen nincs hangulatom hozzád!
– Engem mindenki szeret.
– Persze. A szeretet ünnepe...
– És Jézus születése!
– Valóban. Szomorú, hogy ez senkinek nem jut eszébe. Mindenki csak az ajándékozásra figyel. Minél nagyobb, annál jobb.
– Mert adni jobb, mint kapni!
– Oh, ne viccelődj! Butaság. Az emberek nagy része azért vásárol, hogy lenyűgözze a családtagokat, barátokat. Vagy, mert kreatív és hasznos ajándékokat szeretne kapni.
– Tévedsz.
– Mindenki megtömi szatyrait holmi csecsebecsékkel, giccses, ízléstelen tárgyakkal, óriás mikuláscsokoládékkal, százféle szaloncukorral.
– Mindennek megvan a saját szépsége.
– A fényesebbnél fényesebb dísztárgyak nem tartoznak az általad említett kategóriába.
– Ízlések és pofonok. Tiszteletben kell tartani más véleményét.
– Minek? Az enyémre sem figyel senki.
– Amíg így viselkedsz, nem is fog.
– Most problémaként fogod fel, hogy nincs rád kedvem? Értsd meg, unlak és nem látom értelmed. Ebben az évben nem.
– Megértettem. Semmi probléma. Én nem haragszom.
– De én igen.
– Miért is?
– Mert elegem van a sok felszínes emberből! Ennyire egyszerű.
– Nem vagy őszinte.
– Te pedig nem vagy valódi. –
– Ne sértegess!
– Megérdemled. Az utóbbi évtizedekben sokat veszítettél az értékedből. Többet, mint gondolnád.
– Sajnálom, hogy így gondolod.
– Nem csak gondolom, hanem biztosra tudom. Engem már nem versz át. Mást még lehet igen, de veled befejeztem. Örökre. Én nem tűröm tovább, hogy az ünnep mellveregetésből álljon.
– Változtass!
– Egyedül nem megy.
– Akkor másokkal.
– A sok sznob nem ért velem egyet. És még az is lehet, hogy te sem.
– A kialakult helyzetért ne engem hibáztass, hanem…
– Hanem?! Kit? Kiket? Tán saját magam? Én befejeztem. Idén átalszom a szentestét és kész.
– Ismétlem: változtass! Ez a te feladatod is. Neked kell szebbé, értékesebbé varázsolnod az év legfontosabb ünnepét! Neked és társaidnak. Már most elkezdheted! Amíg még nem késő...