A nők nem lamentálnak

Dráfi Emese 2011.3.18. 6:12

Manapság az ember azt tanul, amit akar, és ott dolgozik, ahol tud, ahová ismerősi alapon el tud helyezkedni.

Már semmin nem csodálkozom. Arra viszont figyelmes lettem, hogy mi nők, hihetetlen módon, bármit meg tudunk tanulni, ha rávisz a kényszer.

Különben érdekes jelenséget vettem észre: inkább a férfiakat izgatja a férfi-női szakma közti különbség. De amíg ők lamentálnak, addig mi megtanuljuk. Például az egyik ismerősöm, Erzsi, a színházban nőtt fel. Eredetileg színésznő szeretett volna lenni, aztán hogy közelebb kerüljön a tűzhöz, elvállalta a kellékes munkakört. Amikor minden a helyére került a színpadon, a világosító mellett ült és nézte az előadást. A világosító néha megengedte neki, hogy segítsen neki, időnként megnyomkodjon egy-két gombot. Megtetszett neki a dolog. Egy szép napon a világosító előadás előtt felmondott. Nagy cirkusz lett: mi lesz most?! Erzsihez szaladtak, hiszen látták, hogy mindig ott ücsörög mellette, hátha meg tudja menteni az előadást. Megmentette. És megszerette a világosító szakmát, a fényekkel, a színekkel, a kábelokkal együtt olyannyira, hogy elvégezte az iskolát. Fővilágosító lett. És tanúsíthatom, nagyon is érti a szakmáját!

Vagy egy másik ismerősöm. Anikó. Sokáig együtt vállalkozott a férjével. Fuvaroztak, később buszaik is voltak. Anikó könyvelt, és az alkalmazottakkal tartotta a kapcsolatot. Egy napon a férje elhagyta egy másik nő miatt. A vállalkozásnak vége lett, a buszokat eladták. Anikónak egy fillére sem maradt, csak a két gyerek és a lakás, hatalmas bérleti díjjal. Nem sokáig kesereghetett. Mivel nála maradt egy mikrobusz, a volán mögé ült, és elkezdett fuvarozni. Bármit elvállalt, amire megkérték. Fuvarozott árut, embereket, megtanult vezetni a nagy utánfutóval is. Jelenleg egy társulást fuvaroz országszerte, éjjel-nappal.

Vannak férfiak is, akik „női” munkát végeznek. Ebben nincs semmi rossz, és nincs ezen semmi csodálkozni való. Világunk változik. Ezt a tényt végre tudatosítani kell, és elfogadni. Az eddigi társadalmi sztereotípiák sorra megdőlnek. Nagy átalakulásban vagyunk, aminek egyelőre nem látjuk a végét.

De itt az ideje, hogy végre olyan világban éljünk, ahol nem a nemek közti értelmetlen harc, hanem az egyenrangúság és -jogúság teljesen normális, mindennapos dolog lesz.