A rajzfilmek rejtelmes világa

Fodor Tekla  2009.1.7. 14:21

Minden gyerek kedvenc időtöltése a rajzfilmnézés.

Szerencsére a 21. században van miből válogatni: a rajzfilmet újra lehet nézni, meg lehet állítani, ha tévében sugározzák, át lehet kapcsolni más, kizárólag rajzfilmes csatornára. Bezzeg a mi időnkben! Örülhettünk, a hetente egyszer közvetített kerek egy óra rajzfilmnek, melyek szinkronja sosem sikerült a legjobban. A sokszereplős rajzfilmfigurák hangját egyetlen, rettenetesen irritáló női hang próbálta hol mély, hol pedig egészen magas hangon imitálni.

Mára ez a fajta probléma nem érinti a kis csöppségeket. Az, hogy mit néznek már abszolút részletkérdés, hisz több ezer rajzfilm forog a nagyvilágban. Komolyabb döntést az igényel, hova is kuporodjon a rajzfilmrajongó: a tévé vagy a számítógép elé.

Ha a végtelenül elfoglalt szülőt kérdezzük, biztosan az utóbbi elé rakja le a gyerkőcöt, hiszen csak talál majd valami érdekfeszítő kis- vagy épp többórás rajzfilmet a világhálón, mert a határ csak a magas ég. A nagy lázban keresgélve akarva-akaratlanul a kis Vuk helyett a Tündi Bündi Barátok (Happy Three Friends) című rajzfilmen akad meg a szeme a kis kíváncsiskodónak. Három aranyos kis figura, színes képekkel, rövid történettel, sok évaddal és még annál is több résszel. Mintha csak az animációk legtökéletesebb alkotásáról lenne szó. Ám valójában ez a sorozat nagymértékben eltér a kedves, vagy épp tanító jelleggel készült rajzfilmektől: két rész kivételével mindenik részben legalább egy szereplő életét veszti, különböző brutális módszereket elszenvedve. A fél lábon ugráló figurának mosolya a füléig ér, kezétől pedig épp megszabadulni akar. Ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel van megtömve a tagadhatatlanul bájos és elvarázsoló címmel rendelkező mese...

Hátborzongató és elkeserítően szomorú, hogy épp ez a sorozat az egyik kedvencnek tekinthető a gyerekek körében. Bár a rajzfilm hivatalos honlapján fel van tüntetve, „kis gyerekek és nagy babák számára nem ajánlott”, ezt a figyelmeztetést senki nem tartja be. A kölykök azért nem, mert annál érdekesebb, minél inkább tiltott, a szülők pedig azért, mert fogalmuk sincs ennek létezéséről, és a világháló negatív hatásáról.

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért az egykori, irritáló női hanggal „felruházott” rajzfilmeket csakhamar felváltották Mézgáék, majd a magyar népmesék, vagy a nyugatabbra fekvő németek és olaszok igencsak jól sikerült animációs filmjei. Én ezeken nőttem fel.

És az Ön gyereke?

Hozzászólások

@

Küldés