Év vége a gyerekekkel

Vég Erzsébet  2009.1.12. 12:31

Hosszú évekig nem szerettem a Szilvesztert és a kötelező mulatozást.

Bár imádok táncolni, egy novemberi bál többé-kevésbé kielégítette ezt az igényemet és december végén nem vágytam egy kiöltözős, vacsorázós mulatságra. Meg is beszéltük a párommal, hogy itthon, négyesben, remekül megleszünk. Aztán mégis úgy esett, hogy egy baráti házaspártól meghívást kaptunk vacsorára.

Úgy terveztem, hogy délelőtt kimegyünk az Iskola tóhoz (nálunk ilyen is van), csúszkálni a kozmetikus barátnőm lányaival, hogy az anyjuk nyugodtan tudjon dolgozni. Nem beszélve arról, hogy régen játszottak együtt a gyerekek. Estére pedig elfogadtuk a fent említett vacsorameghívást.

A tervet tett követte, elhoztam a lányokat, majd egy itthoni, rövid játék után kimentünk a tóra és fél órát csúszkáltunk hol lábon, hol pedig a szánkóval. Utána egy nagyot kergetőztünk a gyerekekkel a parton. Ez utóbbi talán jobban elnyerte a tetszésüket, bár előbbit is nagyon élvezték és természetesen nagyon elfáradtak. Szerencsére az ebédet már reggel elkészítettük, így az éhségünket hamar csillapítottuk. Közben megérkezett a barátnőm is, és így heten ültük körül az asztalt. Csodával határos módon ő sem rohant sehova, nyugodtan ebédeltünk, közben beszélgettünk és pezsgőztünk.

Talán ez most egy kicsit furán hangzik, de különlegesnek éreztem azt a délelőttöt és az együtt elköltött ebédet. Egyrészt, mert láttam a gyerekek csillogó szemét és benne azt a jóízű fáradtságot, ami a déli remek alvást eredményezte. Másrészt, mert volt végre idő egy kicsit leülni együtt, időt szánni a másikra, beszélgetni egy jót. Mondtam is, hogy ennél jobb Szilveszter nem is kell nekünk.

Ettől függetlenül az este is nagyon jól sikerült, ráadásul egy házi tűzijáték fényei koronázták meg a napot, szóval igazán nem panaszkodhatunk az Óév utolsó napját illetően.

Hozzászólások

@

Küldés