Pelus, bili és egyebek

Karácsony Mária 2007.8.22. 20:14

Gyakori téma az anyukák között csemetéik szobatisztaságra való hajlamának a megvitatása.

Ilyen „kismamatalálkozók” után az anyukák gyakran esnek abba a hibába, hogy – tévesen – sokkal szigorúbban veszik saját gyermekük szobatisztaságát. Másnap már azt szeretnék, az ő gyöngyszemük is üljön a bilire, hogy a következő találkozáskor ők is ujjongva dicsekedhessék – Már az én kicsikém is bilibe pisil...!

Pedig ebben az esetben sem szabad szem elől téveszteni, hogy minden gyermek más és más: ki előbb, ki utóbb hagyja el a pelenkát.

Egy kedves ismerősömnek (de a híres dr.Spocknak is) az a véleménye: három éves korig megengedhető a kisgyereknek, hogy pelusa legyen.

Erőszakot semmiképp ne alkalmazzunk! Ezzel csak dacolást váltunk ki, sőt néhány gyerekeknél akár pszichológiai eredetű székszorulást is előidézhetünk. Türelmesen várjuk ki a gyermek fejlődésében azt az időszakot, amikor uralni képes a bél- és hólyagműködését. Átlagosan 24 és 28 hónapos kor között mindegyikük leszokik a pelenkáról.

Ebben az időszakban csupán annyi a teendőnk, hogy ösztönözzük a gyereket. Persze ez nem olyan egyszerű! Sok-sok türelemre és időre van szükség, de higgyük el, megéri, mert szinte egyik napról a másikra hirtelen arra eszmélünk majd, hogy szobatiszta lett a gyerek!

Először csak ismertessük a bilivel! Tegyük a játékszobába, néha ruhástól ültessük rá. Csak tapintatosan, hízelegve. Ha már megismerkedett a bilivel, levehetjük a pelust, s ha sikerül belepisilnie, dicsérjük meg, tapsoljunk, örüljünk! A kudarcot sose vegyük észre, és ne szidjuk meg, ha a pelus visszaadása után félrevonulva belepisil, belekakil.

Pelenkázzuk át, és közben mondogassuk, hogy anyu, apu esetleg az idősebb testvér a vécébe pisil, te pedig a bilibe. Ha a biliről feláll, semmiképp ne nyomjuk vissza rá, fogadjuk el az akaratát: ha nem, hát nem -- majd legközelebb!

Vannak gyerekek, akik előbb a pisit, majd a kakit hagyják el, és fordítva. Van, hogy kakiláskor szeretnek elbújni egy kis időre ágy, szekrény mögé, szeretik egy kis ideig birtokolni a produkciójukat.

Tapasztalataim szerint a bilivel való ismerkedést egy éves kor körül érdemes elkezdeni. Másféléves kor körül már levehetjük a pelust, így ültessük a bilire. Két éves kor körül, belátásunk szerint, már adhatunk bugyit a kisgyermekre, elhagyva a pelenkát. Erre persze legjobb időszak a nyár. A bugyi persze nem marad mindig száraz – de ezért soha ne szidjuk meg a kicsit, végül úgyis rájön a dolog nyitjára, lényegére. (Az is lehet, hogy csak hároméves korára válik szobatisztává.)

A kicsi gyerekeknél kedvességgel, sok-sok szeretettel szinte mindent el lehet érni. Türelmetlenkedés és sürgetés nélkül várjuk ki a kellő időt! Figyeljünk arra, hogy soha ne érezze a gyerek úgy, hogy a bilin ülés rabság vagy büntetés, inkább legyen számára szórakozás, ami még sikerélményt is nyújthat számára!