Tudatlanság a nagyok világában

Fodor Tekla  2009.3.3. 8:55

Avagy mit tesz a gyerek, és mennyit tud a szülő...?

A 21. század szinte minden egyes pillanata különbözik az elmúlt századétól. Ezért posztmodern, ezért a nagyon sok stressz, az új tanítási rendszer, ezért a globális felmelegedés, a bébi mobiltelefon és sorolhatnám.

Amíg én körülbelül tizenkét éves koromig rendszeresen babáztam a lépcsőházunk előtt, lógtam a mászkálón, míg megvastagodott a bőr a kezemen, és tetőtől-talpig koszosan mentem haza – addig a mai fiatal lánykák és fiúcskák az egyetemistákkal egy helyre járnak rongyot rázni. Hol vagyunk mi, ha az éjjeli szórakozóhelyeken a felső korhatár eléri a tizennyolc évet? Nálunk a tíz évesek sört ihatnak, cigarettázhatnak, félmeztelenre vetkőzve táncolhatnak az asztalon, senki sem szól rájuk. A helyiség tulajdonosa azért, mert neki ez bevétel, az anyuka meg azért, mert fogalma sincs mit művel a drága, szeretett gyereke.

Számomra felháborító, sőt hátborzongató, hogy ilyen helyekre járnak a gyerkőcök. A szülők hol vannak ilyenkor? Ők nem hétköveztek a placcon, nem tudják mennyire jó gyereknek lenni? Nem érzik a cigarettafüstöt a gyerek ruháján, vagy az alkoholt, ha saját kölykük megszólal? Vagy nem szokott megszólalni? És honnan van a gyereknek pénze ilyesmire? Hadd találjam ki! Az anyuka odaadja: legyen ám a gyereknek, nehogy kilógjon a sorból! Nehogy kikacagják azért, mert nem iszik, vagy, mert nem mehet éjszaka bulizgatni...

Tényleg, kedves szülő, nehogy hahotázzanak az Ön gyerekén! Inkább igyon, időnap előtt kábítószerhez nyúljon, és gyorsan-gyorsan mindenkivel összegabalyodjon. Megvillogtassa ferde hajlamait is, hiszen nagy divat manapság melegnek/leszbikusnak lenni, már csak a móka kedvéért is. Lázad a gyerek, lázad, amíg teheti. Addig a szülő pihen, mert ez a sok stressz, meg a jövés-menés, nincs idő semmire, még a gyerekre sem. Arra a gyerekre, aki húsz év múlva országot vezet, vagy épp bankot rabol, autót lop. Egyik rosszabb, mint a másik. Ez nem csalás, nem ámítás. Így néznek ki napjaink és gyerekeink. A rémhírek, amiktől sokszor irtózunk, nem hiába tárulnak vezércikkek formájában a társadalom tagjai elé.

Nyitott szemmel és füllel kell élni a rohanó világban is! Megállni néha, és körülnézni. Észre kell venni a változást a gyermekek életmódjában, viselkedésében, és embert kell belőlük faragni!

Hozzászólások

@

Küldés