A férfiak újrakezdhetik?

Póda Erzsébet  2005.6.17. 7:09

Nem elég, hogy a nőket társadalmi és szociális korlátok szorítják, még a biológia is elbánt velük, de rendesen – és igazságtalanul!

A férfiak negyven-, ötven-, hatvan-, sőt hetvenévesen is kezdhetnek új életet, a nők biológiai órája azonban gyorsabban ketyeg. A nyugdíjkorhatár körüli újdonsült apukák büszkén sétálhatnak az utcán apró csecsemőjükkel, és húsz-harminc évvel fiatalabb feleségükkel. Hatvanéves boldog kismamát azonban csak a tévében láthatunk, a szenzációhajhász műsorban. Vele oly ritkán találkozhatunk, mint a mesebeli fehér hollóval.

Igaz, a tudomány fejlődik, és az orvoskutatók azt állítják, hogy elméletileg a nő is szülhet a klimax után. A méh ugyanis képes a magzat kihordására, csak éppen a peték fogytak már el. Persze orvosi beavatkozással ez is kiküszöbölhető, és különböző módszerekkel létrehozható a megtermékenyítés. Más kérdés azonban, hogy ki fogja felnevelni a megszületett csecsemőt? A hatvanéves apa és harmincéves anya esetében jó esélye van a gyermeknek, hisz élete első felében legfeljebb félárva lesz egy időre. Fiatal anyukája ugyanis még mindig szert tehet egy rendes pótapára. A fordított felállás azonban már nehezen képzelhető el, hiszen harmincéves férfi csak akkor vesz feleségül egy hatvanéves nőt, ha a pénzére vagy a vagyonára pályázik -- és eszébe se jut a gyermekáldás!
A mai idők nem is erről szólnak. Hanem a közép- és időskorú nős (majd elvált) férfiak és a tőlük sokkal fiatalabb nők kapcsolatának virágkoráról.

Mint tudjuk, a házasság egy idő után ellaposodik -- ugyanis más feladatai vannak, mint a szerelmi kapcsolatnak. A családi teendők teljesen lekötik a nőt, akinek helyt kell állnia a gyereknevelés, a háztartás és a munkahely frontjain. Már kevésbé izgalmas a munkában megfáradt férje számára. A férfi ugyanis a fárasztó nap után nem a családi problémák megvitatására és felesége fáradt arcának látványára vágyik, hanem egy kellemes, szórakoztató, friss, csinos, szexi nőre, aki feltölti és bearanyozza a napjait. Így a férfi -- a pszichológus szavaival élve -- kalandvadászatra indul. Persze szüksége van a családi fészekre is, hiszen az az a hely, ahová az élményszerzés fáradalmai után mindig visszatérhet megpihenni, megebédelni, megvacsorázni, tévét nézni. Szintén a pszichológus elméletét véve kiindulópontnak – a férfi tehát eredetileg nem akar elválni, csak ellaposodott életét kívánja izgalmasítani.
A pszichológusban fel sem merül a kérdés, vajon miért teszi (teheti meg) ezt a nős férfi? Egyrészt azért, mert van rá energiája, ideje, szabad vegyértéke, másrészt azért, mert megteheti. A férjes nők meg azért nem tehetik meg, mert egyrészt nincs rá energiájuk, (szabad)idejük, annyira elfoglaltak, másrészt a nők még mindig a második nem! Tehát a társadalom és a beléjük sulykolt önkontroll sokkal kevesebb dolgot engedélyez számukra, mint a férfiaknak.
Kivéve persze az új generáció nőtagjait, akik közül sokan – szerencsére – már sokkal szabadabb felfogásúak.

Évszázadokon át nem volt szokás szerelemből házasodni. Néphagyományok szólnak a reménytelen szerelmekről, szerelmüket elveszítő fiatalokról, akiket érdek szerint házasítottak ki szüleik. A házasság nemes érzelmektől mentes gazdasági szerződés volt. Aztán a huszadik században ránk köszöntött a szerelem kultusza. Senki sem törődött már pénzzel, vagyonnal, érdekkel. A fiúk a lányok hajába, tekintetébe, szemébe szerettek bele, a lányok meg a fiúk szövegébe, tánctudásába, esetleg sportos alakjába.

De már ez is a múlté. A mai lányok számára a legvonzóbb szexepil a pénz. Fiatal, csinos, tanult lányok ülnek a nős, kövér, ötvenes vállalkozók puccos autójában. Járnak velük „szolgálati utakra”, hotelszobára, vagy csak a fasor melletti bokros részbe. És ősz halántékú vagy kopasz, pocakos elvált főorvosnak, vezérigazgatónak szülnek kisbabát. Mindegy, hogy a kiválasztott férfi öreg, ráncos, csúnya, hájas, nős, elvált, ápolatlan, durva vagy faragatlan – csak pénze legyen, sok pénze.

Változnak az idők, változnak az emberek – tartja a mondás. De úgy látszik, változtatni kellene a fiatal lányok ízlésén is. A pénz ugyanis nem fiatalítja meg az öregembert, nem teszi kedvessé, figyelmessé, férfiassá, de még csak elviselhetővé sem. A „pénzszexepil” nem tart sokáig és nem is boldogít!

A folytatásban következő két történetet (melynek szereplői valós személyek) az élet írta, s mint tudjuk, az életnél nincs jobb regény- és forgatókönyvíró.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés