Egyedül

Póda Erzsébet  2020.10.17. 0:56

Nemrég egy idézet indult körútjára a közösségi oldalon: „Ha összebarátkozol saját magaddal, sosem leszel egyedül.”

Ismerőseim tucatjai osztották meg e magvas gondolatot profiljukon. Hány meg hány magányos ember! Pedig mindegyikük rendelkezik baráti társasággal, házas- vagy élettárssal, esetleg teljes családnak örvendhet. Ezek szerint a sok közösen eltöltött idő ellenére magányosnak érzik magukat.


Nos, a magány, az egyedüllét fogalmát sokféleképpen magyarázzák. Egy vélemény szerint a magány átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot, amely akár meg is betegíthet. A magányt sokan azonosítják az egyedülléttel. Ám manapság a legtöbbször nem azért érezzük magunkat magányosnak, mert egyedül vagyunk. Társaságban is lehetünk magányosak. Mint például a fenti idézetet megosztók, akik nagy valószínűséggel nem azoknak akartak üzenni, akik egyedül élnek. Inkább önigazolásként posztolták az idézetet.

A mai ember rohanásban, idegeskedésben, stresszben él. Ha a napi hajsza után hazaér, és végre leroskad a fotelba, talán csak néhány percig képes nyugodtan maradni. Rövid idő után bekapcsolja a tévét/rádiót/számítógépet, és a lehetséges csönd és nyugalom helyett az állandó háttérzajt választja. A tévében gyorsan váltakoznak a képek, a rádióban a normálisnál sokkal gyorsabban beszél a műsorvezető (mert ki tudja miért, mindig siet valahova), a számítógépen kattintásra változtathatjuk a képernyőt. Abban az időben is, amit nyugodtan tölthetnénk, családunkkal, kedvesünkkel, vagy akár saját magunkkal, fenntartjuk a rohanás és lárma állapotát.


Így aztán egyáltalán nincs módunk arra, pontosabban nem is adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy összebarátkozzunk saját magunkkal. A válaszokat máshol keressük, másoktól várjuk. A megoldásokat is. Az internet behozza a világot a lakásunkba, az életünkbe, mi pedig elzárjuk magunkat a világ elől, az élet elől, saját magunk elől. Ha így folytatjuk, egyáltalán nem lesz módunk összebarátkozni saját magunkkal, és örökre egyedül maradunk.

Hiába a tévé/rádió/internet – az a hang, ami onnan ered, nem a mi hangunk, azok a gondolatok, amik onnan jönnek, nem a sajátjaink...

Hozzászólások

@

Küldés