Megint szingli?!


Póda Erzsébet  2006.8.16. 7:26

A témával azért foglalkozunk ismét, mert a „szingli” fogalom jelentése még mindig nagy zűrzavart okoz a fejekben.

A minap egy rádióinterjú kapcsán egy médiaszakos gyakornok nekem szegezte a kérdést: -- Miért van az, hogy a mai nők a karriert és a szingli életmódot választják, és mint anyák csődöt mondanak? Először nem hittem a fülemnek, ezért megkértem leendő kolléganőmet, ismételje meg mondandóját. Tudni akartam ugyanis, hogy a közvélemény egyik jövőbeli alakítója valóban az általam hallottak iránt érdeklődött-e? Az egyébként rendkívül szimpatikus gyakornoklány tehát annak rendje és módja szerint – és a gyöngébbek kedvéért – újra feltette nekem az ominózus kérdést…

Az első pillanatban megnyugodtam, hogy a hallásommal semmi baj. A második pillanatban azonban erőt vett rajtam az azóta is tartó döbbenet. A harmadik pillanatban agyam gyors munkába kezdett, és gondolatban leltárba vettem valamennyi közeli és távoli nőismerősömet – vajon melyikük „mondott csődöt anyaként”. Találtam köztük példás családanyákat, akik aggódó szeretettel veszik körül gyermekeiket, tökéletesen ellátják a családi feladataikat, emellett a munkájukat is kitűnően végzik. Még példásabbakat, akik lemondtak a karrierről, és egész életüket a család oltárán kívánják feláldozni. Fiatal, egyedül élő nőket, akik minden energiájukat a karrierépítésre fordítják, de nem adták fel a családalapítási tervüket sem. Vagy akik egyedül élnek, munkájuk van, és párkapcsolat híján partner – és persze saját fészek -- után sóvárognak. Nőket, akik „papír nélküli” párkapcsolatban élnek, és bár jelenleg dolgoznak, de szándékukban áll, a harmincas éveikhez érve, gyereket is vállalni. És olyan nőket, akik bár idősek, de sohasem mentek férjhez, és gyermeket sem szültek. Elvált nőket is, akik odaadóan – és egyedül! – nevelik gyermekeiket. Nőket, akik egyedül vállaltak gyermeket. Sőt még olyan fiatal nőket is, akik egyelőre család nélkül tervezik az életüket. Szerencsére olyan ismerősre nem leltem, aki a karrierje miatt csődöt mondott volna anyaként.

Persze ennek ellenére sok nő nem képes az anyaságra – ez minden ésszerűen gondolkodó ember számára nyilvánvaló kellene, hogy legyen. Hiszen ellenkező esetben nem működnének gyermekotthonok, nem találnának elhagyott csecsemőket, nem „rosszalkodnának” az utcagyerekek, és nem szenvedne sok gyerek lelkileg és fizikailag. De éppen így sok férfi sem képes az apaszerepre. Csak a közvélemény hajlamos mindig a nők felett ítélkezni. Hazug, aki azt állítja, hogy minden nőnek anyának kell lennie -- hazug az elvárás is, amely ebbe a szerepbe akar kényszeríteni mindenkit, aki nőnek született. Hazug, mert minden ember saját maga felelős az életéért -- joga van eldöntenie, miként akarja leírni az életét: anyaként/apaként vagy nem.

Hogyne, hiszen a nők újabban azokat a kapukat döngetik, amelyek a férfiak számára már réges-régóta nyitva állnak. A szilárd patriarchális társadalmi rendszer uralkodó neme, a férfinem, pedig nem adja olyan könnyen az uralkodói jogart. Az egyik pszichiáter ismerősöm ezt így fogalmazta meg: „Eddig a férfi ült a trónon. Vajon melyik uralkodó hagyná, hogy letaszítsák királyi székéről?” Annak lehetőségét, hogy esetleg a trónon a férfi és a nő is helyet kaphatna, s így együtt irányítanák az amúgy kétpólusú világot, pszichiáter ismerősöm (gondolom férfi létéből kifolyólag) teljesen kizártnak tartotta.

Visszatérve a döbbenetet okozó kérdésre: nem tudom, hogy a reményteljes médiagyakornok vajon milyen forrásból szerezte ezeket a szilárdnak hitt, ám téves információkat. Hacsak nem a mostanában elénk kerülő sajtóból – és közvéleményből --, amely még a mai napig nincs tisztában a szingliség kérdésével. A szingli szó hallatán ugyanis a legtöbb embernek kizárólag valami pejoratív, elítélendő dolog jut eszébe. Holott egy teljesen természetes társadalmi jelenségről van szó -- csak ez valahogy nem bír bejutni a köztudatba.

Az emberi élet folyamata megváltozott. A felnőtté válás időpontja kitolódott, megjelent ugyanis az utóserdülőkor, amely a serdülőkor és a felnőttkor közé ékelődött be. Az emberek később házasodnak, később alapítanak családot. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a fiatalok többsége a középiskola után továbbra is diák marad, egyetemre, főiskolára jár. Tanulmányai elvégzésével pedig szeretné kipróbálni önmagát, szeretné kamatoztatni a megtanultakat. A világ kinyílt, tehát szeretne utazni is.

Az ember a húszas éveiben és a harmincas évei elején tehát karriert épít, pénzt keres, szórakozik, megismerkedik saját képességeivel, korlátaival – felelősségteljesen készül a családalapításra. Így nem véletlen az ún. szingli-jelenség felbukkanása sem. Ebben az időszakban ugyanis inkább laza kapcsolatokban él. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiekben majd gondatlan anyává – vagy apává – válik! Mert az nem ezzel függ össze.

És még egy dolog, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Mégpedig az, hogy nemcsak nők, hanem férfiak is élnek szingliként – szinte ugyanannyian. Róluk vajon miért hallgat a közvélemény -- és a média? Miért kell majdnem mindenért a nőket szapulni, őket gúnyolni? Vajon nem arról van szó, hogy a régi jó patriarchális rendszer minden eszközt megragad annak érdekében, hogy a nők önbizalmát megrendítse, és visszakényszerítse őket a tűzhely és a fakanál mellé?

Ezeket a szempontokat vajon miért nem vette számításba a médiaszakos hallgató, aki elmondása szerint – és nőként! -- épp a karrierjét tervezgeti…?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Számkivetett szinglik

Halász Kata

Az egyedülálló nők a közgondolkodás hierarchiája szerint a legalacsonyabb fokon álldogálnak.

2012.1.10.  1   


Csakazértis szingli

Póda Erzsébet

Hihetetlen tömegű hirdetés, cikk és előadás jelenik meg az utóbbi időben a szingliség témájában.

2011.3.21.    4


Én, a Szingli

Halász Kata

Szingli vagyok. Nem, nem egy szingli! Hanem az életérzés.

2010.7.5.  4   


Hajadonok/Nőtlenek

Šipošová Miroslava

Emlékszem, kislány koromban, ha valami baj történt velem, például megütöttem a térdemet, mindenki azt mondta: Begyógyul az, mire férjhez mész!

2008.7.7.   


Szinglik, igények -- nők(2)

Póda Erzsébet

Vajon miért reagál a közvélemény többnyire negatívan a szingliség kérdéséhez?

2006.7.12.   


Szinglik, igények -- nők(1)

Póda Erzsébet

A közvélemény -- ki tudja miért? -- igyekszik azt sugallni, hogy a szingliség elítélendő.

2006.7.8.   

A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11