Szinglik, igények -- nők(2)

Póda Erzsébet  2006.7.12. 20:19

Vajon miért reagál a közvélemény többnyire negatívan a szingliség kérdéséhez?

A férfiközpontú társadalom közvéleményalakító eszközei mindent megtesznek a szingli nők lejáratása érdekében. A média gyakran gúnyolódik, számon kéri rajtuk a szülési kedv csökkenését, és igyekszik meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a szinglik valamiféle zavarral küszködnek, és komoly lelki problémáik vannak. Lelkiismeret-furdalást, rossz hangulatot és érzés akarnak kelteni a nőkben.

Az egyik újságban egy férfi újságíró például azt elemezte a cikkében, hogy a szingli nők lakása általában tökéletesen berendezett, családias – ám mindhiába. Hiszen nem várja őket a biztonságot adó férfikarok ölelése (melyek a valóságban inkább a sörösüveg nyitogatását meg a távirányító nyomkodását gyakorolják, mintsem az ölelgetést), sem gyermekkacaj (a kolléga bizonyára gyerekzsivajra gondolt). Igaz ugyan, hogy kitalálták már a szingli CD-lemezt, melyet az egyedülálló nő hazatérve bekapcsol, s máris férfihangok, csoszogás, köhécselés, krákogás, matatás tölti be az egyébként üres és néma lakást. De a szingli nő ettől még nem lesz boldogabb – állítja a cikkíró. (Ettől valóban nem lesz boldogabb, ráadásul kíváncsi lennék, vajon hány példányban fogyott el az említett CD. Sokkal valószínűbb ugyanis, hogy a szingli nő hazatérve inkább valami kellemes zenébe hallgatásába vagy egy kád illóolajos fürdőbe merül, esetleg a barátnőjével, anyukájával, testvérével telefonál, mint krákogást hallgat. A szerk.)

Míg tehát férfikollégám cikkének első része a szingli nőket igyekszik kifigurázni, a másik része a szingli férfiak fölött sajnálkozik. A nők csecsebecsékkel teli lakásban élnek, a férfiak azonban puritán, rendetlen lakásban tengetik életüket, s időnként kénytelenek kivasalni a saját ingjüket, vagy bejárónőt fogadni. Ráadásul – írja --, a nőket jobban felszerelte a biológia, ellenállóbbak a betegségekkel szemben, és hosszabb ideig élnek, mint a férfiak. (No comment!)

A valóságban „az a legnagyobb baj”, hogy a nők azt teszik, amit a férfiak: kezükbe veszik saját életük irányítását. Lassan azt merik tenni, amihez kedvet éreznek. Már nem akarnak tizenévesen férjhez menni, sok gyereket szülni, főzni, mosogatni, kiszolgálni a férjüket, és feláldozni magukat a család oltárán. Végre mernek szabad akaratukból dönteni, sőt bátran vállalják döntéseik következményét. Dolgoznak, szórakoznak, törődnek önmagukkal, testükkel, lelkükkel -- egyszóval ők is teljes értékű, tartalmas életet akarnak élni.

A szingliket sokan és sokat ostorozzák. Elsősorban a médiában, talán mert még a mai napig sem világos mindenki számára, mit is takar a kifejezés. Másodsorban az érintettek családtagjai, mert nem értik, hogy a szinglik miért nem állnak be a sorba, és házasodnak meg – hiszen ez a „normális”. Éppen ezért – az őket ért támadások miatt – az egyedülélők száma elsősorban a nagyvárosokban emelkedik, mivel ott gyorsabban változnak az emberi kapcsolatok és nem olyan kínzóak a konvenciók.

Mindezek ellenére statisztikai adatok igazolják, hogy a szinglik száma évről évre nő, mint ahogy azt is, hogy hovatovább egyre elégedettebben élnek – egyedül.

„A tapasztalható demográfiai változások, az első házasságkötési és első gyermekvállalási életkor jelentős kitolódása, az élettársi kapcsolatok terjedése, az egyre növekvő arányú házasságon kívüli születés jelzi, hogy az ezredforduló kora, a modernizáció és a nyomában fellépő individualizmus olyan átalakulási folyamatokat generáltak, melyek jelentősen átstrukturálják a társadalom alapvető egységét: a családot, a párkapcsolatokat és az egyéni értékrendet, gondolkodást is. Mindezek következménye a jövő zenéje.”

Hozzászólások

@

Küldés