Nőnap – a miénk!


Póda Erzsébet  2016.3.8. 1:18

Ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem? Egy ideje nagy dilemma.

Mint mindent: egyesek ellenzik, mások pártolják. Az első csoportba általában azok tartoznak, akik nem is gondolják végig, vajon mit ünneplünk, mire emlékezünk ezen a napon.

A harmadik évezred végre a nőké – legalábbis ezt jósolták. Ha a történelmi tényeket tekintjük, valóban elérkezett a mi időnk. Szabadság, választási jog, anyaság, munka és karrier, (országonként más-más) abortusztörvény, sőt autóvezetői jogosítvány –, mind megkaptuk már. Legalábbis a papírforma szerint. Ami viszont hiányzik: a nőiség és az anyaság társadalmi megbecsülése és tisztelése, valamint a béregyenlőség.


Vajon milyen volt a nők történelme évezredeken át?
Leszámítva az időszámítás előtti időszakot, amelyről eddig nincsenek hiteles adataink, az ókori Egyiptom kedvezett a leginkább a nőknek. Törvényei megengedték a válást, a nő visszakaphatta vagyonát, s ha ügyes volt, akár kereskedhetett is. Sőt a hatalmas kultúrájú, több ezer éves birodalom, a híres Kleopátrával és Hatsepszuttal együtt, négy uralkodónővel büszkélkedhet. Nem így a folytatás! A világtörténelem ugyanis a férfiak történeteiről szól.

A biblia szerint az ősasszony minden bűn forrása. Éva bűne örökletes, a büntetést minden nőnek viselnie kell. Ez az asszonyok kollektív büntetése és vezeklése. Jézus ugyan beszédeiben felemelte hangját a nők iránti „szigor” enyhítéséért, ám apostolai már nem voltak ilyen elnézőek. S bizony egy időben – ugyan sok-sok évszázaddal ezelőtt – a keresztény papok még azt is megkérdőjelezték, vajon van-e a nőnek egyáltalán lelke. Szerencsére egy jólelkű pápa, a kérdést eldöntve a vitát lezárta. Azóta az egyház elismeri bűnös(ebb) lelkünket.

De az eredendő bűn terhe rányomta bélyegét az asszonyokra. A második évezred elején ugyan rendelkeztek a nők némi kiváltsággal – ámde csupán a gazdagabbak. Uraik, apáik és férjeik, elnéztek nekik ezt-azt. Persze önállóan semmiben sem dönthettek, és sosem szerelemből házasodtak. Életük termékeny részét kitöltötte az utódszülés. Ha megfelelő számú és nemű egészséges utódot hoztak a világra, elégedett és elismert öregasszonyokká válhattak – már amennyiben megérték ezt a kort. A középkor asszonya kétféle karrier közül választhatott. Ha kolostorba vonult, esélyesebbé vált, hogy az utókor szentként emlegeti majd. A másik út a hírnév felé a királyok ágyán át vezetett -- a kiváltságos királyi szeretők nevét ország-világ ismerte.


És eljutottunk a tizennyolcadik századba, ahonnan kezdve egyre többet hallhatunk a nőkről. Már az ország vezetését is rájuk merték bízni – s lám, megállták a helyüket! Hallhatunk hősi cselekedeteikről, erényességükről, vagy éppen divatmániáikról, sőt a botrányaikról is. A nőknek ennél több kellett már, művelődni, politizálni kezdtek: kivették részüket a forradalmakból, melyek gyümölcseit azonban még mindig a férfiak szüretelték le.

De a nőket már semmi sem állíthatta meg: az utcára vonultak, tiltakoztak, nem voltak hajlandóak többé igába hajtani fejüket. 1857. március nyolcadikán 40 ezer New York-i textilmunkásnő sztrájkolt béregyenlőségért, és munkaidő csökkentésért. A harcos hölgyek Európában is követelték jogaikat, harcot indítottak például az ért, hogy az elvégzett munkájukért ne a férfi hozzátartozóik, hanem személyesen ők kapják meg a fizetésüket, és az abortusz engedélyezéséért is. A századfordulótól vívták küzdelmüket az angol szüfrazsettek, hogy a nők szavazati jogot kapjanak. Hihetetlen tömeges megmozdulásokban – melyeken férfiak is részt vettek, és nők is elleneztek -- küzdöttek a politikai, művelődési, oktatási, választási és a törvény előtti egyenjogúságért. De csak jóval ezután, és nagyrészt az első világháborúban tanúsított magatartásuk „jutalmaként” érték el céljaik egy részét.

A nők ma már olyan jogokkal rendelkeznek, melyekről százötven-kétszáz évvel ezelőtt nem is álmodhattak. Dolgozhatnak, tanulhatnak, politizálhatnak. Végre szabadok, önállóak és önmaguk lehetnek – azért tegyük hozzá: korántsem az élet valamennyi területén. Sőt, a nők még esetlenül élnek lehetőségeikkel, mélyen élnek bennük az ősi tiltások, viselkedési formák. A több ezer éves elnyomás, megalázás és bűntudat nem múlik el ilyen, történelmileg számolt rövid idő alatt. Feladat van még bőven, hiszen nem sok az, amit elértünk az egyenrangúságért folytatott harcban. (És hozzá kell tennünk azt is, hogy a női mozgalmak sokszor tévútra siklanak.)


Még mindig él az emberekben, hogy a szülés fájdalma a nő büntetése, és kevés helyen bánnak megfelelően a szülő nővel. Még mindig mások akarnak dönteni a kizárólag a nőket érintő abortuszról. Még nincs a nők számára béregyenlőség. Még mindig kevés a női politikus – holott a Föld népességének fele nő. Még mindig nem dicsőség nőnek születni. Még mindig nincsenek érdemük szerint megbecsülve. Még mindig nem működik a nők között szolidaritás.

Még előttünk a hosszú út a cél, az egyenrangúság elismerése felé. Hibáinkból tanulni kell, alaptalan bűntudatunktól szabadulni kell, összetartóbbnak kell lennünk – és a miénktől eltérő szellemben, de teljes felelősséggel kell nevelni lányainkat, hogy nekik még jobb legyen.

Addig pedig mindig meg kell ünnepelni március nyolcadikát, hogy tisztelettel adózzunk elődeinknek, akik elindítottak bennünket ezen az úton.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Nemzetközi Nőnap

Kiss Adrienn Éva

Ma van a Nemzetközi Nőnap, melyek hivatalosan 1917-től, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak számon.

2016.3.7.    27


Nőnapi jótanácsok

Kabók Zita

Milyen jótanácsra lenne szükségük a nőknek?...

2014.3.8.   


Nőnapi csokor

Csivre Kata

A sarki virágárusnál csúcsforgalom. Férfiak egymást előzik le, az ajtó csengője szinte percenként figyelmeztet: ügyes kezek szaporán dolgozzatok!

2013.3.8.   


Március nyolcadika

Póda Erzsébet

Az utóbbi években vitatott kérdéssé vált, ünnepeljük-e a nőnapot vagy sem?

2011.3.8.   


Nemzetközi Nőnap

Póda Erzsébet

Lehet, hogy lassan visszaszivárog a nőnap ünneplése életünkbe?

2009.3.7.   


El a kezekkel a nőnapomtól!

Bernád Emese

A nőnap nagyon sokáig nem tartozott a kedvenc napjaim közé, de változik a világ…

2006.3.8.   

A rovat további cikkei

Kényszer és ártalom

Tompa Orsolya

A nők elleni erőszak évek óta beszédtéma. Mindig hallhatunk, olvashatunk róla, láthatunk sokkoló videókat, amelyek a témáról szólnak. Kis házi felmérésünk a témáról.

2017.11.25.    5


A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21