Piros esernyő

Tornóczyová Ľubica  2007.1.5. 8:27

A szexbizniszben dolgozók ellen elkövetett erőszak, avagy mit takar a piros esernyő?

A piros esernyő (vagyis az angolul használatos red umbrella szókapcsolat) a harc szimbóluma -- egy aránylag új, aránylag ismeretlen és aránylag békés jelkép. Az aktivisták a világ minden részén elfogadták ezt a szimbólumot a szexbizniszben dolgozó nők, férfiak és transzgender személyek emberi jogaiért való harc közös megjelöléseként. A piros esernyő elválaszthatatlan része a politikai lobbynak, és az emberi jogok betartásának, de nem utolsósorban egy dátumhoz is kötődik: december 17-éhez.

December 17-e a szexbizniszben dolgozók ellen elkövetett erőszak megszüntetésének nemzetközi napja. A családon belüli és a nők ellen irányuló erőszak problematikájára Szlovákiában már több éve figyelmeztetnek. Az erőszakkal kapcsolatban azonban csak ritkán esik szó a szexbizniszben dolgozókról. Az én szemszögemből az ezen a területen dolgozó emberek a legsebezhetőbbek, a társadalom szélére szorultak közé tartoznak, és ezáltal az erőszaknak leginkább kitett csoportokhoz sorolhatók.

A szexbizniszben dolgozók ellen elkövetett erőszak többrétű. Ezeket a személyeket gyakran éri bántás az élettársuk, a kliensük, a nyilvánosság vagy az állam részéről. Itt nem csupán a fizikai erőszakra gondolok, amely e munka során gyakran előfordul, hanem főleg a lelki erőszakra. A durva szitkok, a fenyegetések, a szexbizniszben dolgozó emberek vagy a munkájuk egyáltalán nem hízelgő megnevezése szinte minden ember szótárában megtalálható, anélkül, hogy ezeket a trágárságokat vagy ócsároló megnevezéseket az erőszak formáinak tekintenék.

A szexbizniszben dolgozók ellen elkövetett erőszakhoz tartozik a szexuális erőszak is. Széles a skála, a szóbeli szexuális zaklatástól a nemi erőszakig terjed, amelyet gyakran egyáltalán nem vesznek komolyan – mintha ez esetben megengedhető lenne. A gazdasági erőszak szintén nem számít kivételnek. A kliensek sokszor nem fizetnek a nyújtott szolgáltatásért, vagy meglopják a szexbiparban dolgozót.

A szexbizniszben dolgozók megbélyegzése oda vezet, hogy a társadalom és a bűnüldöző szervek szemet hunynak az ellenük elkövetett erőszak és bűntények felett. Az erőszakot e munka elválaszthatatlan részeként, velejárójaként fogják fel. Pedig az ellenük elkövetett erőszak is bűntény, és ezért meg kell büntetni az elkövetőket. Ugyanígy elengedhetetlen, hogy komolyan vegyék az ő tanúvallomásaikat.

Ki kell fejlődnie annak a mechanizmusnak, amely a szexbizniszben dolgozókat támogatja abban, hogy bejelentsék a sérelmükre elkövetett bűntényeket, és ezzel foglalkozzanak is. Fontos, hogy kialakuljon egy információs rendszer, hogy az érintettek áttekintést kapjanak a veszélyes kliensekről. Ezek a lépések segítenének visszaszorítani a szexbizniszben dolgozó nők, férfiak és transzgender személyek ellen elkövetett erőszakot.

Amíg az állam nem legalizálja a szexipart, és továbbra is bűnözőként kezeli az ebben az „ágazatban” dolgozókat, addig ellenük továbbra is rendszeresen követnek el erőszakot, mondhatni, az állami hatalom hivatalos jóváhagyásával. A szexbizniszben dolgozókra állandóan megvetően fognak nézni, mint kriminális elemekre. Az ilyen hozzáállás a társadalom peremére taszítja ezeket az embereket, akikre nem úgy tekintenek, mint teljes jogú és egyenjogú személyekre.

A szexbizniszben dolgozók a sztereotípia szerint értéktelen emberek, és veszélyt jelentenek a nyilvános és társadalmi rend szempontjából, mint perverz vagy lelkileg sérült személyek. Ebből kifolyólag a társadalom nem szentel kellő figyelmet a problémáiknak, és gyakran elhallgatja azt a tényt, hogy sokkal inkább ki vannak téve az erőszaknak, mint más csoportok.

Az erőszak viszont nem a munkatöltetük része, hanem bűntény. Ítéljük hát el éppúgy az ellenük elkövetett erőszakot, mint a más területeken dolgozók ellen elkövetett erőszakot!

A szerző az Odyseus Polgári Társulás munkatársa, és az utcai szexiparban dolgozókkal foglalkozik.

Fordította: Jády Mónika

Hozzászólások

@

Küldés