Sült krumpli

Póda Erzsébet  2012.5.3. 5:05

Háromnegyed órája eszi a sült krumplit. Most már épp a harmadik darabnál tart.

Igaz, ez nem az a vékonyfajta, hanem a hasábokra szelt burgonya. Ez az egyik lány megadja a módját az evésnek: leharap egy pici darabot, a műanyag tányér szélére teszi, majd kortyol egy kis ásványvizet hozzá. Természetesen buborékmenteset. Közben beszél-beszél-beszél. Aztán megfogja a krumplidarabot, lóbálja kicsit és visszateszi. Majd tíz perc múlva megint felveszi, és lecsippent róla egy kétmilliméteres részt.

(Ugye, tudjuk, kik esznek így...)

A vele szemben ülő, másik lány, ezt talán nem is veszi észre. Ő már rég megette a brokkolit is, meg a sült krumplit is. És majdnem az összes kóláját is megitta hozzá. De ez az egyik lány, ő csak beszél. Arról, hogy neki milyen pasi kell. Arról, hogy az a pasi legyen férfias. Arról, hogy ő sokat tesz azért, hogy nőies legyen, ezért neki csak olyan pasira van szüksége, aki sokat tesz azért, hogy férfias legyen. Aki erős, izmos, jól öltözött, és mindent megjavít. Például az autóját. Maga. Egyedül. Nem hív szerelőt. Mert aki szerelőt hív, az nem férfias.

Ez a másik lány, aki már rég megette az ebédjét, csodálkozik. Aki szerelőt hív, az nem férfias? - kérdez vissza kikerekedett szemmel. Nem, az nem férfias, az olyanoktól undorodom, mondja ez az egyik.
Pedig, mikor a múltkor elromlott a hangfal, a barátom elhívta a haverját, aki ért az ilyen dolgokhoz, és nekem az nem volt undorító, így a másik. Pfff, a krumpli a kézből a tányér egyik szélére, onnan a másik szélére vándorol, majd vissza a kézbe. A lecsippentett részt követi két korty mentes ásványvíz. Az nem igazi férfi! Na, de apu is szerelőt hív, ha elromlik nálunk valami. Akkor az apád se férfias, jelenti ki a burgonyabűvölő.

A másik lány csodálkozik, és megrázza a fejét, ez nem ettől függ, mondja. Aztán továbbra is kerek szemmel hallgatja emez eszmefuttatását az igazi férfiról. Néha ellenkezésre nyitja a száját, aztán becsukja. Talán felnéz a barátnőjére, hiszen lám, ő tényleg milyen nőies. A súlykülönbséget köztük még a vak is láthatja.

A harmadik krumplidarab ide-oda vándorol. A kerekszemű nem bírja nézni, megkérdezi, ehet-e egy darabot? Ó, hát persze, tessék csak, jószívűsködik az egyik, és a tányért a másik lány elé tolja. Megkönnyebbül. Tudja, hogy már nem kell többé játszania a krumplikkal.

Iszik egy kortyot, és tovább elmélkedik, férfiakról, párkapcsolatokról. A másik lány három perc alatt megeszi a kihűlt ételt. Néha megrázza a fejét, mert nem ért egyet a hallottakkal. Megjegyzi, hogy a férfiasság nem függ össze azzal, hogy ki mit tud és nem tud megszerelni. Ám a heves ellenkezés rövid idő alatt letöri vitatkozási vágyát. Végül felhajtja maradék kóláját, aztán már nem szól többet.

Az étel elfogyott a tányérokról, szedik a cókmókjukat és elmennek.

Az egyik lány három szem krumplival a gyomrában, különös véleménnyel, a másik teli hassal, a dolgokat úgy látva, ahogy azok tényleg vannak...

Hozzászólások

@

Küldés