Szingli nem szingli


Póda Erzsébet  2015.7.6. 19:47

Be kell látnunk, hogy a hagyományos család mellett megjelent a színen az egytagú családmodell is: a szingli-jelenség. (Tíz éve írtuk)

Lassan hozzá kell szoknunk a gondolathoz: a változások korát éljük. A változások velejárója, hogy ami tegnap még érvényes volt, az mára értelmét veszíti. Mostanában történik valami, hiszen soha még ennyi válással végződő házasságot nem jegyeztek, mint napjainkban. És egyre többen választják az egyedüllétet, divatos néven a szingli-életmódot. Ma már nagyobb az egyén autonómjoga, mint eddig bármikor. Az írott és íratlan törvények labirintusában végre megnyílt számára egy kis ösvény, amelyen kedvére sétálgathat – persze még mindig bizonyos korlátokon belül. Ám a kis ösvény sok új kalanddal kecsegtet, és az ember szívesen indul felfedezőútra. Most kipróbálja a szingliséget.


Senki sem lehet biztos abban, hogy soha nem kóstol bele ebbe az új „modellbe”. A fiatal és idősebb nők sem tudhatják előre, hogy a családról, férjről való megfelelő gondoskodás, vagy az együtt, tisztességben, szeretetben leélt húsz, harminc, negyven év garancia arra, hogy őket nem érintheti a válás lehetősége.

Egyre többen bontják fel házasságukat az idősebb generációi tagjai is. A negyven-, ötven(sőt hatvan)éves férfiak könnyű helyzetben vannak, hiszen térülnek-fordulnak, s máris ott díszeleg oldalukon egy újabb partner, egy fiatal nő. Nem ilyen egyszerű az ugyanilyen korú elvált (vagy özvegy) nők helyzete. Ők hiába igyekeznek partnert találni, a korban hozzájuk illő férfiak figyelmét a tőlük sokkal fiatalabb nők keltik fel.

A lényeg: önként vagy önhibáján kívül egyre több nő él egyedül. Egyedül élnek az özvegy nők, mivel a férfiak még mindig korábban halnak, és a korabeli férfiak nem az ő társaságukat keresik. Egyedül élnek az elvált nők -- sokan egy vagy két gyerekkel. Nincs sok esélyük a komoly partnerkapcsolatra – a férfiak ugyanis irtóznak a kötelességvállalástól, nem fűlik a foguk idegen fiókák neveléséhez. Egyedül élnek azok a nők, akik igaz, hogy elmúltak már harminc évesek, de még nem találták meg a nagy őt. Ők nem elégednek meg az ápolatlan szakmunkással, vagy azzal a férfival, aki a randevú napján hagymát eszik, sört rendel és böfög, esetleg unalmas történeteket mesél vagy minden sztorijának önmaga a főhőse -- mellesleg pedig büdös zokniban jár. Egyedül élnek a nők, akik ugyan megelégednének a fent említett férfitípussal, de nem tudni miért, még ilyen sem akad az útjukba. (Ők ugyan nem hiszik, de ezért örülniük kéne…) És ezek a nők majdnem mindegyike kesereg, vagy szenved a magány érzésétől.

A nők többsége, alaptalan félelmeket érez: fél a magánytól, az egyedülléttől, az önálló döntéstől, és még tucatnyi dologtól. Ezekből a félelmekből ered, hogy félelmetes dolgokat tűrnek el, csak hogy ne kelljen félniük! A kérdésre, hogy miért viselik el csaló, hazudós, zsarnok, erőszakos, durva, szexmániás, pszichopata férjüket, visszakérdeznek - mit tehetnének, mihez kezdenének egyedül?


Tehát könyveljük el: a fent említett nők mindennél jobban félnek az egyedülléttől -- a veréstől, megaláztatásoktól, (nemi) erőszaktól is jobban. Sok nő, hogy ne legyen magányos, lemond a saját belső szabadságáról, sőt emberi méltóságáról is. Lemond a vágyairól, álmairól, terveiről. Aztán egész életében valamiféle méltó jutalom, de legalábbis dicséret után áhítozik. Jutalom pedig nincs – csak az a magány, amit a nők azért kapnak, mert foggal-körömmel harcolnak az ellen, hogy magányosak legyenek. Mindez pedig a bennük túltengő alaptalan önbizalomhiány miatt van így!

Ráadásul a magány, az egyedüllét fogalma sem teljesen világos sokunk előtt. A magánytól félő nők körül sokszor népes embertömeg forog. Magányos, akinek se szomszédja, se kutyája, se macskája. Magányos, akinek se családja, se barátja. Magányos, akit nem szeretnek, és aki senkit sem szeret. De nem lehet magányos az, akit szerető, törődő családtagok, rokonok, barátok, munkatársak vesznek körül. Jócskán élnek közöttünk, akik a szakítás, válás vagy sikertelen társkeresési kísérleteik után bezárkóznak, örök vesztesnek érzik magukat, keserűek, boldogtalanok.

Pedig nem kéne kínlódniuk, mert az élet így vagy úgy, de szép. Csak nyitottnak kell lennünk az élet dolgai, szépségei felé. Meg kell becsülnünk azt, amink van: hogy szerető családtagok, megértő barátok, kedves ismerősök vesznek körül bennünket. Hogy egészségesek vagyunk, van munkánk és tető a fejünk felett. Ha unatkozunk egyedül, akkor foglaljuk el magunkat.

Keressünk magunknak hobbit, elfoglaltságot, és ne kínozzuk magunkat azzal, hogy epekedve várjuk az almásderes lovon érkező sehol sem létező hercegfit. Az epekedéstől csak megkeseredünk, de ha nyitott szemmel járjuk a világot, akkor előbb-utóbb megtaláljuk a hozzánk illő társat, vagy ha őt nem, akkor életünk értelmét. (Nemrég felmérést készítettek a szakemberek azok között a negyven- és hatvanöt éves nők között, akik egyedül, család nélkül élnek. Az eredmény: a „szingliként” élő nők, sokkal elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, testileg és lelkileg egészségesebbek, mint elvált vagy özvegy kortársaik.)


Szociológusok, sőt társadalomkutatók foglalkoznak az egyedül élés, a szingli-jelenség vizsgálatával, amely tájainkon még eléggé újszerűnek számít. Gyerekeiket egyedül nevelő anyák már régóta élnek közöttünk, de az egyedül élő, vagy egy gyermeket önállóan vállaló nők száma csak mostanában kezdett szaporodni. Valószínűleg azért, mert a nők lassan öntudatra ébrednek, és azt merik tenni, amihez kedvet éreznek. Már nem akarnak tizenévesen férjhez menni, sok gyereket szülni. Végre mernek szabad akaratukból dönteni, sőt bátran vállalják döntéseik következményét, dolgoznak, szórakoznak, törődnek önmagukkal, testükkel, lelkükkel -- egyszóval ők is teljes értékű életet akarnak élni.

A férfiközpontú társadalom közvéleményalakító eszközei persze mindent megtesznek a szingli nők lejáratása érdekében. A sajtó gúnyos írásokat közöl, a szingliket vénlányoknak nevezik, számon kérik a nőkön a szülési kedv csökkenését, és igyekeznek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a nők bizony rossz úton járnak. A valóságban csak az a baj, hogy a nők azt teszik, amit a férfiak: lassan kezükbe veszik saját életük irányítását. A férfiak is ezt tették évezredeken át: dolgoztak, hogy lelkük nemesedjen, harcoltak, hogy kiéljék az agressziójukat, politizáltak, hogy megetessék hataloméhségüket, szórakoztak, hogy kikapcsolódjanak és megcsalták a feleségüket a maguk örömére. Azzal, hogy megnősültek, családot alapítottak, még nem zárták el magukat a közösség, a külvilág elől, mint tették ezt a nőkkel.

A szingliség megjelenése nem azt jelenti, hogy lejárt volna a hagyományos családmodell ideje. Hanem azt, hogy a nő először a történelem folyamán teljes értékű és nem másodrendű emberként akar élni, aki abszolút felelősséget vállal a saját életéért. És azt is, hogy a nők számára is megadatik végre a választási lehetőség: férjhez megy, ha úgy látja jónak, és szingli marad, ha nem akar.

És végül egy jó tanács azoknak a nőknek, akik mindenáron férjhez akarnak menni: ne aggodalmaskodjanak, ne türelmetlenkedjenek, és ne elégedjenek meg az első útjukba tévedő férfival! Töltsék be az életükben lévő, pasihiányból eredő ideiglenes űrt valami értelmes dologgal. Amint ezt megteszik, minden nagyobb erőfeszítés nélkül besétál életükbe a várva várt nagy Ő is.

Idén ünnepeljük 10. születésnapunkat! Ebből az alkalomból (egészen az év végéig) időnként megjelentetünk egy-egy írást, amely a 2005-ös esztendőben (és az azonos hónapban és napon) jelent meg webmagazinunkban. A fenti írás például 2005.7.6-án jelent meg először a neten.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Tíz idézet nőkről – nőktől

Póda Csenge

Tíz idézetes sorozatunk következő része.

2017.3.8.    34


Szülők és gyerekek

Kalocsay Ildikó

Iskoláskorú gyerekünk már leviheti a szemetet, elmosogathat, felporszívózhat -- egyszóval segíthet a ház vagy háztartás körüli teendőkben. (Tíz éve írtuk)

2015.12.16.    4


Karácsonyi előkészületek

Kabók Zita

A karácsonyi pánik elkerülése érdekében nem árt, ha listát készítünk a karácsony előtti tennivalóinkról. (Tíz éve írtuk)

2015.11.29.    9


Férfias nők, nőies férfiak

Póda Erzsébet

Az utóbbi időben egyre többször válik vita tárgyává a férfiak nőiessége, és a nők férfiassága. (Tíz éve írtuk)

2015.10.19.    4


Kiskorú férfiak

Póda Erzsébet

Nagyon ritka az olyan házasság, amely két toleráns, alkalmazkodóképes ember kapcsolatáról szól. (Tíz éve írtuk)

2015.9.21.    6


Tíz idézet férfiakról – nőktől

Póda Csenge

Tíz idézetes sorozatunk következő része.

2015.8.19.    12

A rovat további cikkei

A marionett bábuk

Oriskó Renáta

A marionett bábuk nap, mint nap magukra csatolják a láthatatlan zsinórokat, hogy mások kedvükre rángathassák őket.

2017.7.24.    13


A szépség ezer arca

Oriskó Renáta

A világ állandóan változik, mindig más a követendő példa, mások az aktuális trendek.

2017.6.1.    14


Foltok

Póda Erzsébet

Ül a számítógép mögött.

2017.4.26.    9


Magzatvíz

Póda Erzsébet

A magzatvíz vizsgálat – meg ami mögötte van és lehet...

2017.4.24.  1    31


Mindenki függ?

Oriskó Renáta

Ragaszkodás, hozzászokás, nem bírom nélküle állapot, függőség... Azt jelenti, rabjai vagyunk valaminek.

2017.3.24.    21


Megegyezés

Póda Erzsébet

Avagy a női lélek minden anyagiak felett.

2017.3.14.    11