Élet és idő

Oriskó Renáta 2019.10.19. 23:59

Fogalmak, amelyek összefonódnak, láthatatlan, de nagyon erős szálakkal kötődnek egymáshoz.

Bár ezt a kapcsolatot a nap minden egyes percében nem érzékeljük és nagy jelentőséget sem tulajdonítunk neki állandóan. Azonban a várakozással, a változással, egy számunkra fontos életeseménnyel nagyon is észrevehetővé, érzékelhetővé és szembetűnővé válik az idő szerepe életünkben. Ezek által nemcsak magára az időre figyelünk, hanem akarva-akaratlanul észrevesszük annak múlását is. Hiszen az idő egyet jelent a múló percekkel, napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel.

Hogy ki miként viszonyul az időhöz, az teljesen egyedi. Vannak, akik számára az idő múlása ijesztő és egyet jelent az öregedéssel, mások viszont nem foglalkoznak ezzel. Vannak, akik elpocsékolják, és időrabló dolgokra fecsérlik, s olyanok is, akik minden percét jól és ésszerűen beosztják. Olyanok, akik számára a múló idő feladatok és célok megvalósítását jelenti, másoknak pedig szűkös határidőket. Egyeseknek csapda és útvesztő, szinte már-már harc, míg mások játszva gazdálkodnak vele. Az egyiknek türelmetlenség, a másiknak bizakodó várakozás. Egyeseknek korlát, másoknak egy lehetőség a tervezésre és rendszerezésre. Valakinek szomorú elmúlás, másnak figyelmeztető, hogy semmi sem tart örökké. Az időre ezek alapján mondhatjuk, hogy becsapós. De választhatunk, függünk tőle vagy a szolgálatunkba állítjuk.

Az idő napról-napra telik. A felgyorsult világ pedig gyors tempót diktál. Néha olyan, mintha életszakaszokhoz kötött feladataink lennének, amelyeket időre meg kell valósítanunk – tanulás, diploma, kihívásokkal teli munkahely, házasság, családalapítás. Ott a fejünkben egy mondat: harmincig ezt kell elérnem, negyvenig meg még ezt is. Néha nem is az idő sürget, hanem sokkal inkább környezetünk és annak elvárásai, vagy valamiféle bennünk lévő beidegződés. Sürgetjük magunkat ahelyett, hogy tudatosítanánk, hogy mindennek eljön az ideje.

Az idő megfoghatatlan, mégis valamiféle kapaszkodó. Egyszer nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, máskor nem foglalkozunk vele. Van, hogy változást várunk tőle. Ugyanúgy segítőnk, gyógyítónk, tanácsadónk, mint sürgetőnk és hajcsárunk. Egyszerűen életünk része.