Nosztalgia


Nagy Erika  2015.12.15. 1:44

Rohanunk, leterheltek vagyunk, a szabadidő már-már luxusnak számít. Sok mindent kell egy napba sűríteni.

Van, aki jól bírja a hajtást, de van olyan is, aki nehezen viseli el, ha nem fér bele az elvárásba, amelyet környezete támaszt vele szemben.


A rohanás advent közeledtével sem hagy alább, ilyenkor sem kevesebb a munka. Sőt, az év vége felé a legtöbb munkahelyen halmozódnak a feladatok. Nincs időnk arra, hogy igazából megértsük az advent jelentését, nincs időnk az egymásra figyelésre, a közös beszélgetésekre. Advent van, vagyis a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól, karácsony első napjáig számított időszak. Milyen szép is lenne, ha a rohanás helyett ilyenkor a fáról lehulló pompázatos színvilágú falevelekben gyönyörködhetnénk! Majd várnánk arra, hogy frissen hullott hó belepje a fa ágait, az utakat, annyira, hogy minden ház előtt szénszemű, répaorrú, kötött sálas hóember vigyorogna a járókelőkre. Most vekker berreg a lelki szemem előtt, és azt búgja: ébresztő!

Felébredek az éber álomból, s elszomorodom. Eszembe jutnak a gyermekkori élményeim, amikor derékig érő hóban küzdöttük el magunkat az iskolába, amikor sínadrág híján hősiesen tűrtük a jégcsapokat a ruhánkon. Nem volt hócsizma, ami volt, az nem volt vízálló. Volt viszont vászonból csavart kapca a lábunkra. Felhúztuk az egy-két számmal nagyobb csizmát és nem volt senki, aki eltántorított volna minket attól, hogy órákat töltsünk a szabadban. Szánkó híján nyél nélküli lapáttal siklottunk a havon, de akár nejlonzsákkal is órákon át rodeóztunk a lejtőn. A karácsonyt megelőző hetekben szaloncukrot készítettünk, majd színes papírba csomagoltuk, ezüst- és aranyszínű diókat festettünk. Nem csak festettünk, törtük is a kalácsba. Igaz volt, hogy sírtunk, szipogtunk, amikor a kalapáccsal az dió helyett az ujjak kapták az ütést, mi meg egy lábon ugráltunk a fájdalomtól. Később meg azon nevettünk nagyokat, hogy miért ugrálunk, mikor nem is a lábunk fáj.


Gyönyörű időszak volt az életünkben az advent! Énekeket tanultunk, mendikáltunk, és örültünk a dicséretnek, teának, foszlós kalácsnak. Sajnálom a mai gyerekeket, mert e nélkül sokkal üresebb az életük. Csak ülnek a számítógép, a televízió előtt, vagy a telefonjukat pötyögetik. Hogy mi is az az advent, nem is sejtik. S nekik így jó. Vagy nem...



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Élet és idő

Oriskó Renáta

Fogalmak, amelyek összefonódnak, láthatatlan, de nagyon erős szálakkal kötődnek egymáshoz.

2019.10.19.    10


24 óra

Szendi Tünde

Egy nap, akárhogyan is nézzük, mindannyiunk számára 24 órából áll.

2018.12.28.    14


Rohanás

Póda Erzsébet

Megyünk. Rohanunk. Nyargalunk. Száguldozunk.

2018.12.2.    47


Kire jut idő?

Huszár Ágnes

A mai kor emberére jellemző, hogy rohan: állandóan siet valamit elérni, elintézni, elvégezni.

2016.1.14.    28


Ej, ráérünk!

Nagy Erika

Az időhiány nőnemű jelenség, legalább is Stefan Klein szerint. Ezzel nem értek egyet, ennek ellenére a mostani történetem főszereplője is egy nő.

2015.12.15.    5


Időcsapdában

Palkó Emese

Ismer valaki olyan nőt, aki nem érezte már huzamosabb ideig, hogy állandó időhiánnyal küzd, és mindenhol feladatok véget nem érő sorát látja?

2015.12.7.    13

A rovat további cikkei

Hamarosan találkozunk

Tompa Orsolya

Mondjuk régi és új ismerőseinknek, szívünkhöz közel állóknak, legjobb barátunknak.

2015.11.19.   


Lassúság

Nagy Erika

Van egy ismerősöm, aki egy gyorsasági versenyen jócskán elvérezne.

2015.11.17.    8