24 óra


Szendi Tünde  2018.12.28. 1:36

Egy nap, akárhogyan is nézzük, mindannyiunk számára 24 órából áll.

“Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenünk, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is” – áll Michael Ende Momo című meseregényének magyar kiadása végén. Bár a fiktív történetet 1972-ben jelent meg, mintha csak napjainkról szólna. Hiszen a mosógép, a mosogatógép, a mikrohullámú sütő, az okostelefon mind-mind időt spórolnak számunkra, mégis állandóan rohanunk valahová, és hangoztatjuk magunknak és másoknak, hogy “semmire nincs időnk”. Valamire mégis van. Mire is?


Egy nap, akárhogyan is nézzük, mindannyiunk számára 24 órából áll. A mezőn dolgozó parasztembernek ugyanannyi ideje van, mint a menedzsernek, a színésznek, a miniszternek vagy a római pápának. Mégis, mintha egyikünk 24 óra alatt előbbre jutna, mint a másikunk. Persze nem lehet összehasonlítani a különböző hivatásokat, mert eltérő az időigényességük. Mindenesetre a gondolat felhívja a figyelmünket, hogy valaki erre, valaki meg arra fordítja az idejét, és hogy eltérően osztjuk be azt a bizonyos 24-et.

Jó időgazdálkodás, jó időmenedzsment, helyes időterv – és még sorolhatnánk a napjainkban közismert, modernnek ható, mégis az emberrel egyidős kifejezéseket. Mi áll mögöttük? Életfelfogás? Elérhetetlen vágy? Hosszas, szorgalmas munkával elért életmód? Vagy csak egyszerűen születésünktől fogva adott képesség? Talán egyik sem, vagy mindegyik. Mindenesetre sokunknak jókora kihívást jelent a helyes időbeosztás. (Ami azt illeti, nekem is akadnak problémáim e téren.) De miért is olyan fontos, hogy értékeljük az időnket? Hogy “ne vesztegessük”? Mert az életünk múlik rajta. Szó szerint. Ezért fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, és merre tartunk. Hogy majd amikor – mint ahogy számos filmben – életünk filmkockái leperegnek előttünk, azt érezzük, hogy pontosan azzal töltöttük, amit szerettünk csinálni, azokkal, akiket szerettünk. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kellően tudatosak legyünk: tervezzünk, megvalósítsunk, értékeljünk, tanuljunk.


Talán sokszor az az érzésünk, hogy a helyzet javíthatatlan; mi emberek a vesztünkbe rohanunk. Mégis hinnünk kell, mint ahogy Michael Ende regényében is elhangzik, hogy a “reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható”. Mi magunk vagyunk az orvosai. Te és én meg ő. Mi. Ti. Ők. Mert, ahogy mondják, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ebben pedig ma az interneten is elérhető számos módszer - például ez az Évrendező Füzet, és sok jó szakember is tud nekünk segíteni.

Semmi sincs veszve, a jó időbeosztás igenis tanulható! Kezdjünk hát hozzá! Az új esztendő kiváló alkalom!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Élet és idő

Oriskó Renáta

Fogalmak, amelyek összefonódnak, láthatatlan, de nagyon erős szálakkal kötődnek egymáshoz.

2019.10.19.    10


Rohanás

Póda Erzsébet

Megyünk. Rohanunk. Nyargalunk. Száguldozunk.

2018.12.2.    47


Kire jut idő?

Huszár Ágnes

A mai kor emberére jellemző, hogy rohan: állandóan siet valamit elérni, elintézni, elvégezni.

2016.1.14.    28


Nosztalgia

Nagy Erika

Rohanunk, leterheltek vagyunk, a szabadidő már-már luxusnak számít. Sok mindent kell egy napba sűríteni.

2015.12.15.    10


Ej, ráérünk!

Nagy Erika

Az időhiány nőnemű jelenség, legalább is Stefan Klein szerint. Ezzel nem értek egyet, ennek ellenére a mostani történetem főszereplője is egy nő.

2015.12.15.    5


Időcsapdában

Palkó Emese

Ismer valaki olyan nőt, aki nem érezte már huzamosabb ideig, hogy állandó időhiánnyal küzd, és mindenhol feladatok véget nem érő sorát látja?

2015.12.7.    13

A rovat további cikkei

Hamarosan találkozunk

Tompa Orsolya

Mondjuk régi és új ismerőseinknek, szívünkhöz közel állóknak, legjobb barátunknak.

2015.11.19.   


Lassúság

Nagy Erika

Van egy ismerősöm, aki egy gyorsasági versenyen jócskán elvérezne.

2015.11.17.    8