Mosoly


Puha Andrea  2013.4.10. 4:07

Csendes a ház, mindenki alszik még. Valamikor hajnal és reggel között jár az idő.

Belebújok a bolyhos papucsomba, kibotorkálok a konyhába, bekapcsolom a vízforralót, beleszagolok a kávésdobozba, magamba szívom annak édeskésen kesernyés illatát, miközben a kusza álmaimat próbálom kibogozni.
Csend van, a víz forrni kezd, gőzölög, majd elhal. Vacillálok, végül mégsem kávét iszom, hanem a teásdoboz felé nyúlok. Bögrébe dobom a filtert, leöntöm vízzel, az arcomon érzed a vízből áradó meleget, majd mint egy ötéves, játszani kezdek a teafilterrel. És nem gondolok semmire, csak figyelem, ahogyan a tasak elmerül a vízben, majd felbukkan, aztán újra elmerül. Elcsodálkozom, hogy van súlya, érzem a karodon, pedig egészen picike. Persze, megszívta magát vízzel.
Tik-tak. Hangosan ketyeg az óra, tenyeremmel átkulcsolom a bögrét, érzem, hogy átmelegít. Kinézek az ablakon, pont kel fel a nap, egy csíkot csókol az arcomra, hogy aztán az igazi munkába kezdjen.
És beszélgetni kezdek. Magammal. Nem arról, hogy mit kell csinálnom aznap, és nem is arról, hogy mindjárt öltözni kell. Megkérdezem magamtól, hogy vagyok, mi bánt, mire vágyom. Megsutyorgom magammal, hogy olyan jól esne ma este egy kád fürdő. Olyan vízben elnyúlós, habbal játszadozós. Zenével, gyertyákkal. Azt is megmondom, hogy tegnap hibáztam, mikor úgy kirohantam a másik ellen. Türelmesebbnek kellett volna lennem vele. Megszidom magam, aztán megbocsátok magamnak, és tudom, hogy ma elé állok, és ezt így megmondom majd neki. Hogy hibáztam. Igaza volt.
Jó mélyre ások. Olyan dolgokat húzok elő a fiókjaink mélyéből, amelyeket csak ilyenkor, kettesben önmagammal tehetek meg. Kihúzom a tüskéket az őszinteség fogójával, hihetetlen türelemmel és megértéssel fordulok önmagamhoz, mígnem már ugratom magam és kuncogok a bögre szája mögé rejtőzködve.
Elfogy a tea, az utolsó korty végigcsusszan a torkomon. Felállok, útnak indulok. Elkezdődik a nap, mosollyal az arcomon.


A szerző felvétele



Hozzászólások

erika, 11. 04. 2013 09:23:32
Gyönyörűen megfogalmazott írás, és tanulságos is...
@


Kapcsolódó cikkek

Kilátások

Puha Andrea

Az ablakpárkány volt a kedvenc helye.

2013.3.21.    17


Néha

Puha Andrea

Néha mások vagyunk, mint azt elvárják tőlünk. Miért is ne?

2013.3.5.  2    22


Biztos pont

Puha Andrea

Nincs annál rosszabb, ha megállsz és egy helyben toporogsz.

2013.2.25.    29

A rovat további cikkei

Anyagias sütemény

Danczi Mónika

Mai anyagias világunkban – hallatszik mindenfelől.

2015.11.2.    16


Újratervezésben

Wolner Annamária

Nem tudom, hogyan s miképp kerültem ide, milyen láthatatlan kéz, vagy felsőbb akarat tolt előre.

2015.10.29.    21


Egy tábor pillanatképei

Nagy Erika

Nyári jegyzet - szigorúan 18 felettieknek...

2015.7.21.  1    2


Az anya

Mester Györgyi

Az egyszeri gyermek világgá ment. Sokáig odavolt a nagyvilágban, ám egyszer csak hazatért...

2015.5.2.    26


Emberi habos kakaó

Palkó Emese

Nem fontos a lány neve. Nem fontos a férfié sem. A lány nevet adott a férfi kutyájának, de csak magában.

2015.3.2.    37


Lavina

Mester Györgyi

Az egész egy aprósággal kezdődött.

2014.7.2.    7


Nincs más szerelem

Halász Kata

A hétvégi vers helyett ezúttal rendhagyó módon egy irodalmi impresszióval jelentkezünk.

2013.12.15.    8


Csönd

Póda Erzsébet

Néha nem lehet azt mondani, hogy majd lesz valahogy.

2013.9.15.    26


Tavaszi sugallat

Nagy Csivre Katalin

A várva várt tavaszi napsugarak, ha sokat késve is, de megérkeztek.

2013.4.17.