A csizma, a garancia és a türelem esete (1)

Nagy Erika 2009.12.15. 21:04

Tavaly karácsony után az egyik legismertebb márkanévvel rendelkező üzletben vettem egy csizmát, mivel árban, színben megfelelt.

Na meg tetszett, s ugye ez sem mellékes. Viseltem is alkalomadtán, egészen november elejéig. Akkor egyszer csak annyit mondott: nyekk! A sarka összeomlott. Akár egy lufi, mikor leereszt.

Sebaj, gondoltam, visszaviszem, hiszen még garancia alatt van. Tíz perc papírmunka után közölték velem, hogy két hét elteltével lehet érdeklődni. Naiv lélekkel elmentem, de csizma az sehol. Se elnézés, se sajnálom, se egyebek…

…Azóta kétszer voltam az üzletben, háromszor telefonáltam, eredmény egy szál sem. Közben múlnak a napok, telnek a hónapok. Ígéret az van. Azóta is. Meg kérés, hogy legyek türelemmel. Na, abban nincs hiány, az biztos, na de meddig kell tartania a türelmemnek? Amíg ki nem tavaszodik és már nem lesz szükségem a csizmára?

Ma volt az a nap, amikor eldöntöttem, hogy holnap elmegyek, és addig el nem jövök, amíg csizma nem lesz a tarsolyomban. Vagy a régi megjavítva, vagy egy új, amit a régi áráért veszek. Egyszóval levásárolom az összeget. Hogy ehhez mit fognak ott szólni, azt nem tudom, de most bekeményítek. Nem lesz egyszerű menet, mert aki ismer, tudja, hogy engem könnyen le lehet rázni. Nem tudok harcolni, követelni, nem tudok az asztalra csapni. Eddig.

Holnap lesz az én napom, mert dühös vagyok. Azért, hogy miként engedheti meg magának egy valaha fantasztikus hírnévnek örvendő gyártó, hogy pocsék minőséget adjon ki a kezéből. S ha már kiadta, akkor példátlan, hogy másfél hónap elteltével ne rendezze a dolgot. Úgy tudom, egy hónap a törvényes határidő, hogy így vagy úgy kárpótolják a kárvallottat. Ebben a pillanatban ez a személy én vagyok. Meg egy balek is, akivel ezt megtehetik.

De már csak holnapig…

(Holnap folytatjuk)