A csizma, a garancia és a türelem esete (2)
Ma van az a holnap, amikorra a folytatást ígértem. Na, most elmondhatom, hogy ember tervez, Isten végez!
Mégpedig:
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy rettenetesen érzem magam. Hányinger, hidegrázás, görcsök. Na, ennek fele sem tréfa, gondoltam, mivel este az egyik kolléganőm jelezte, hogy lehet, baj volt a déli ebéddel, mert Andi, a legfiatalabb, és legvéznább munkatársunk gyomorrontást kapott, s hogy a készültséget is megjárta, annyira rosszul van. Eleinte azt hittem, hogy szolidaritásból jöttek ki rajtam a tünetek, de tévedtem, mert annyira gyenge voltam a megpróbáltatástól, hogy nem tudtam megválni az ágyikótól. S ha velem ez történik, akkor nagy a baj. Nem szoktam ugyanis kifeküdni a betegséget, nem szoktam betegállományba menni. Most se mentem, felvásároltam mindent, amit a gyógyszertárban ajánlottak. Azonban azt is közölték velem, ez nem biztos, hogy gyomorrontás, ugyanis rengetegen vannak, akik hasonló tünettel lábadoznak. Igazuk volt, mert mostanra minden jel arra mutat, hogy a járvány ért utol engem is.
Ilyen az én formám, egyszer akarok valahol az asztalra csapni, akkor sem sikerül! De sebaj, van telefon. Felhívom őket és finoman közlöm velük, hogy ha a mai napon nem lesz elhozható állapotban a csizmám, kérni fogom, az árát. Észbe kaptam, hogy itt már nem lehet kérni, itt már követelni kell, ezért határozottan újra fogalmaztam a mondanivalómat.
A hölgy csak annyit mondott, mindent megtesz, de a közelben lévő áruház cipőjavító műhelyében pofozzák használhatóvá a lábbelimet, s nem tehet róla, hogy betegség miatt késik a javítás. Csak ezt ne mondta volna! És pont most, amikor én is beteg vagyok. Mert hogy mondhatom én azt ilyen állapotban, hogy az engem miért kell, hogy érdekeljen?
Az viszont megütötte a fülemet, hogy nem a gyártóhoz továbbítják a reklamációt, hanem a közelben lévő cipész toldozza, foltozza. Hogy is van ez? Eddig én azt hittem, hogy ez így működik. Nem volt erőm vitatkozni a hölggyel, mert lázas voltam, mert forgott velem az ágy. Valahogy most nem is érdekelt a csizma. A hölgy ígért fűt-fát, majd elváltak hangjaink. Elaludtam.
Arra ébredtem, hogy csöng a telefon az ágyam mellett. Felveszem, és egy kedves női hang közölte velem, hogy meg lehet állni a régóta vágyott csizmáért az üzletben.
Majd elmegyek, csak előbb meggyógyulok. Eddig én vártam, most rajtuk a sor.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A csizma, a garancia és a türelem esete (1)
Tavaly karácsony után az egyik legismertebb márkanévvel rendelkező üzletben vettem egy csizmát, mivel árban, színben megfelelt.
2009.12.15.
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.