A csizma, a garancia és a türelem esete (2)

Nagy Erika 2009.12.17. 17:28

Ma van az a holnap, amikorra a folytatást ígértem. Na, most elmondhatom, hogy ember tervez, Isten végez!

Mégpedig:
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy rettenetesen érzem magam. Hányinger, hidegrázás, görcsök. Na, ennek fele sem tréfa, gondoltam, mivel este az egyik kolléganőm jelezte, hogy lehet, baj volt a déli ebéddel, mert Andi, a legfiatalabb, és legvéznább munkatársunk gyomorrontást kapott, s hogy a készültséget is megjárta, annyira rosszul van. Eleinte azt hittem, hogy szolidaritásból jöttek ki rajtam a tünetek, de tévedtem, mert annyira gyenge voltam a megpróbáltatástól, hogy nem tudtam megválni az ágyikótól. S ha velem ez történik, akkor nagy a baj. Nem szoktam ugyanis kifeküdni a betegséget, nem szoktam betegállományba menni. Most se mentem, felvásároltam mindent, amit a gyógyszertárban ajánlottak. Azonban azt is közölték velem, ez nem biztos, hogy gyomorrontás, ugyanis rengetegen vannak, akik hasonló tünettel lábadoznak. Igazuk volt, mert mostanra minden jel arra mutat, hogy a járvány ért utol engem is.

Ilyen az én formám, egyszer akarok valahol az asztalra csapni, akkor sem sikerül! De sebaj, van telefon. Felhívom őket és finoman közlöm velük, hogy ha a mai napon nem lesz elhozható állapotban a csizmám, kérni fogom, az árát. Észbe kaptam, hogy itt már nem lehet kérni, itt már követelni kell, ezért határozottan újra fogalmaztam a mondanivalómat. A hölgy csak annyit mondott, mindent megtesz, de a közelben lévő áruház cipőjavító műhelyében pofozzák használhatóvá a lábbelimet, s nem tehet róla, hogy betegség miatt késik a javítás. Csak ezt ne mondta volna! És pont most, amikor én is beteg vagyok. Mert hogy mondhatom én azt ilyen állapotban, hogy az engem miért kell, hogy érdekeljen?

Az viszont megütötte a fülemet, hogy nem a gyártóhoz továbbítják a reklamációt, hanem a közelben lévő cipész toldozza, foltozza. Hogy is van ez? Eddig én azt hittem, hogy ez így működik. Nem volt erőm vitatkozni a hölggyel, mert lázas voltam, mert forgott velem az ágy. Valahogy most nem is érdekelt a csizma. A hölgy ígért fűt-fát, majd elváltak hangjaink. Elaludtam.

Arra ébredtem, hogy csöng a telefon az ágyam mellett. Felveszem, és egy kedves női hang közölte velem, hogy meg lehet állni a régóta vágyott csizmáért az üzletben.

Majd elmegyek, csak előbb meggyógyulok. Eddig én vártam, most rajtuk a sor.