Nyári románc


Póda Erzsébet  2019.8.24. 3:02

Avagy az életben semmire sincs garancia.

Az idilli panzióban egymásnak adták a kilincset a vendégek. Az egyik hétre két házaspár (harminc és negyven év közötti barátok), és két kisgyermekes család (huszonéves felnőtt tagokkal) érkezett. A fiatal családok férfitagjai másnap reggel visszautaztak a városba – dolgozniuk kellett, hogy a megfelelő életszínvonalat tudják biztosítani. A két fiatal anyuka magára maradt, két-két óvodáskorú kisgyermekével. Az egyikük egy hosszú hajú, talpraesett, beszédes nő volt, a másik sovány, szemüveges, hallgatag. Az életrevalóbb minden reggel mesét olvasott a gyerekeknek a szomorú, szőke herceg után sóvárgó királykisasszonyról, akiért egy szép napon eljött a herceg fehér lován, és azt kérdezte: hozzám jössz-e feleségül?A kislányok szájtátva hallgatták a mesét, a vidám anyuka pedig jókat kacagott. A szemüveges fiatal nő többnyire szótlanul ült a közös étkező sarokpadján. Tekintetét a földre szegezte, gyerekeihez ritkán szólt, a belépő vendégeknek sem köszönt vissza.

Az egyik házaspár nőtagja meg is sértődött, mikor már harmadszorra sem fogadta a köszönését. Ez már butaság, véleményezte a dolgot a férjének. A férje kioktatta: nem így van ez, majd megmutatom, tud ez a nő köszönni is. Attól kezdve a férfi különleges figyelmet szentelt a fiatal nőnek: hangosan köszönt, tekintetével a szemét keresve. Az étkezés után szép napot kívánt – hangosan, de csak rá nézve. Az ajtónál mindig bevárta és előre engedte. Igazi úriemberként viselkedett, aki tudja, hogy kell bánni a nőkkel. Két nap után a fiatal „hölgyike” már elpirult, mikor a férfi a helyiségbe lépett. A harmadik napon a pirulás mellett valami köszönésfélét is elrebegett, a negyedik napon már a tekintetét is felemelte és a férfiéba kapcsolta… Viszont továbbra sem köszönt sem a feleségeknek, sem a többi vendégnek.


Az öntudatos, tájékozott, negyven felé közelítő feleségek azért már rendelkeznek némi élettapasztalattal, és a megfigyelőképességük is kitűnő. Az említett feleség hamar észrevette a változást, amit persze csak a vak nem látott, viszont a baráti feleség, és a vidámabbik fiatalasszony igen. Így ment ez a kirándulás végéig. A vége felé azért kicsit fokozódott a dolog. A csendes szemüveges fiatalasszony ugyanis már a közös étkezésekkor sem hajtotta le a fejét, hanem irulva-pirulva pislogott a szomszédos asztal felé, hogy az egyetlen igazi úriember tekintetén csügghessen. A feleség dúlt-fúlt, a barátnő vigasztalt, a férj mit sem törődve a kezdődő családi drámával önelégülten konstatálta, még mindig nagy a vonzereje - próbálkozása sikerrel járt: megtanított egy illemtudatlan fiatal nőt köszönni. Naná, hogy a kísérő jelenséget is észrevette…! Legyezte is a hiúságát. Így a kapuzárási pánik küszöbén a hasonló siker nagyot dob a férfiúi önbizalmon.

Eljött az utolsó nap. Megérkeztek a fiatal férjek, akik eddig mentesültek az esti gyerekzsivajtól, kontroll nélkül sörözgethettek, kedvükre hentereghettek a tévé előtt, éjszakába nyúlóan, senkitől sem zavartatva.

A kirándulás utolsó közös vacsoráján a fiatalasszony férje is megjelent tehát. Sovány, bizonytalan, szemüveges férfi – olyan teddide-teddoda típus. A „hölgyike” tekintetét ismét a padlóra szegezte, csak tűzpiros orcái árulkodtak a lelkiállapotáról. A sikeres illemtani oktatást praktizáló sármos negyvenes férj hamar befejezte a vacsorát, a desszertet is az asztalon hagyta. Elment az erdőbe sétálni. Elégedett volt magával: még ennyi év után is képes a hódításra – lám, elég egy kis udvariasság, odafigyelés! Az ő felesége mélyen megbántva érezte magát. Rádöbbent, hogy sem az ápoltság, sem a műveltség, de még a csaknem húsz év hűség sem garancia semmire. El is határozta, ezentúl sokkal, de sokkal önzőbben éli majd az életét.

A fiatalasszony rájött: azon kívül, hogy elhamarkodottan és rosszul választott (hiába, annyit riogatták, hogy ketyeg a biológiai óra), elsiette a gyerekvállalást is. Tétova férje mellett sosem érezte biztonságban magát, és most hevesen vágyakozott a huszonegyedik századi úriember, egy igazi férfi, óvó-védő karjai közé.

A fiatal férj nem vett észre semmit.

Ez a nyár legalább három ember részére tanulságokkal zárult – arra figyelmeztet, ideje átértékelni eddigi életüket. Ezekre a dolgokra azonban évközben is ajánlatos odafigyelni!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.