A lelkemig hatol


Oriskó Renáta  2014.6.23. 4:30

A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.

Meghatja egy mondat, egy kedves szó, egy átélt meghitt pillanat. Átérzi és megéli a szépet. A lélek a mély dolgokat keresi és szereti, olyankor feltöltődik, de a felszínesektől egyszerűen szenved. Boldog és szárnyal, ha azt érzi, hogy törődnek vele, ha megsimogatják, lehet az egy jókor érkező mondat, egy kellemes zene, egy jó könyv, egy pillanat, ami a lélekig hatol.

Ilyenkor a lélek kinyílik. Kap és ad, sokat.

Azt mondják, a szem a lélek tükre. Ezt a mondatot a nő is ismerte már ősidők óta. Mégis, eddig nem igazán fogta fel az értelmét. De most valami megváltozott. A nő házasságban élt. Fiatalok voltak, boldogok, de a munkát tették első helyre a szebb jövő reményében. Maga sem értette, miért, de azt érezte, hogy kevés az a szeretet, az a megbecsülést, az a figyelem, amit kap. Kevés az együtt töltött idő. A nő érezte ennek hiányát, érezte azt is, hogy valami nyomja a lelkét. De nem beszélt róla, szomorúságát mosoly mögé rejtette. A tükörből ő nézett vissza, de a tekintete más lett, szomorú, élettelen. A férfi is látta ezt, érezte, hogy valami nincs rendben. A nő pedig most értette meg igazán a mondást. Mert érteni és megérteni valamit, az más. Valami olyasmi, mint amikor nézünk, de nem látunk.

S akkor nő a lelke bezárult – mert ilyen a női lélek. Ha egyedül érzi magát, ha úgy érzi túl sok és túl gyors minden, vagy épp túl kevés, akkor bezárkózik. Még maga sem tudja, milyen hosszú időre. Olyankor fáj és nehéz a lélek, valami láthatatlan erő húzza lefelé. Jobb elvonulni, jobb egyedül. A nő is ezt tette, és sok mindent megértett. Megértette, hogy talán mindketten felelősek ezért, hogy ő sem adott sokat az utóbbi időben, és már mert beszélni erről... S ilyenkor kellenek azok a szavak, amelyek a lélekig hatolnak. És a nő megkapta ezeket.

Igen, ha a lelkünkbe nincs harmónia, jobb kicsit egyedül, hogy aztán újra rátaláljunk arra a szárnyaló, magasba repülő énünkre, akik valójában vagyunk.

Illusztráció: internet



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Igaz barátság

Jády Mónika

Befutott a távolsági busz. Egy idős néni mellé ültem le.

2019.11.8.   


Pénz nélkül

Póda Erzsébet

A pénz fontos dolog: boldogság és bánat, gazdagság és szegénység forrása.

2019.11.3.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2019.8.24.    14


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2019.7.29.   


Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15