Üresség

Póda Erzsébet  2021.12.6. 23:09

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

A nagy gondolkodók, akik aggódtak az emberiségért, rengeteg értékes művet hagytak maguk után, amiknek, ha csak a töredékét használnánk útmutatóként, lényegesen szebb, jobb és boldogabb életet élhetnénk. De nem tesszük. Nem figyelünk az intő szóra, a jóakaratot nem becsüljük, rossz példaképeket választunk. Mai életünk pedig olyannyira káoszos, hogy tényleg nem látunk tovább az orrunk hegyénél. Nem is tehetjük, a világ jelenlegi örvénylése ezt ellehetetleníti.


Pedig rácsodálkozhatnánk az évezredekkel ezelőtt íródott filozófiára, tanításokra – sőt, ha úgy tetszik, életvezetési tanácsokra –, már, ha vennénk a fáradságot, és utánanéznénk ezeknek az egyébként ma már könnyen elérhető írásoknak. Ehelyett értéktelen műsorokat nézünk a tévében, vagy minősíthetetlen adásokat hallgatunk a rádióban. Ezzel vesztegetjük a drága időnket. Amikor a múlt században a tömegtájékoztatási eszközök nagyobb teret nyertek, sokan örvendeztek. Joggal. Az akkori programok egy része tájékoztató és tanító jelleggel bírt, egy ideig értékes ismeretterjesztő tartalmak is megjelenhettek. Ugyanez már nem mondható el a mai médiáról.

A reggeli „ébresztő” rádióműsorok azonos recept szerint működnek: két idétlenkedő, semmiről locsogó férfi és egy „szőkét” játszó nő (az arányok felcserélhetők) fecseg az óvodás szinten kezelt hallgatóknak. Akik betelefonálhatnak – olyankor egy pillanatra maguk is sztárnak képzelhetik magukat –, üzenhetnek, bugyuta kérdésre válaszolhatnak, vagy jelszavakat kell felmondaniuk, amiért értéktelen jutalmat kapnak. A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját. Mindenki elmondhatta, vagy üzenetben megírhatta a véleményét. Az egyiket fel is olvasták, miszerint a hallgató inkább a saját immunrendszerében bízik, mint az oltásban. A busásan megfizetett „sztárműsorvezető” erre flegmán odavetette: akkor én életben maradok, te pedig meghalsz. Ez a mondat teljes mértékben tükrözi, mennyire tartja a rádióadó a hallgatóit. (Lehet még ennél lejjebb süllyedni? Sajnos lehet…) A válaszát beküldő persze nem reagálhatott az üzenetre. Talán, amikor meghallotta, azt gondolhatta, hogy nem, kedves műsorvezető, te sem maradsz életben, mert előbb-utóbb mind meghalunk, az életet még senki sem élte túl.



Hogy valóban így van-e, azon gondolkodjon el mindenki saját maga! Talán még tehetünk azért, hogy megmentsük magunkat, s igazi emberek maradjunk. Nem kell hozzá más, mint megszólítani a másikat, odafigyelni rá – ebben a valós világban. Amíg még lehet.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés