Randi


Póda Erzsébet  2018.4.2. 23:47

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

Van a városban egy nemdohányzó kávéház. Csak egy, az is aprócska. Összesen hat asztal és tizenkét fotel fér el benne. Kellemes, hangulatos hely. Itt bármeddig üldögélhetek, biztosan nem leszek büdös a cigarettafüsttől. Ez az a hely, ahol érdekes dolgok szemtanúja vagyok – bármely napszakban tévedek is ide. Egy újságíró számára ötletek tárháza. Éppen ezért nagyon szeretem ezt a kávéházat.


Itt ad találkát egymásnak a nős férfi és a férjes nő. Itt sírják ki a barátnők egymásnak a bánatukat. Itt beszélgetnek a nyugdíjas pedagógusok. Itt üzletet kötnek, és bontanak fel. Csúszópénzek találnak gazdára, vagy protekciók szereztetnek. Az ember akarva-akaratlanul is meghallja, hogy a másik asztalnál ülők miről beszélgetnek.

Már meg sem lepődök a hallottakon, hiszen mindig különleges a téma. A múltkor mégis meghökkentem, amikor egy furcsa pár telepedett a mellettem lévő asztalhoz. Egy csinos nő tipp-topp, divatos kosztümben, enyhe parfümillattal. Hajának minden szála rendbe fésülve, leheletnyi smink az arcán. Annak rendje és módja szerint minden a helyén volt rajta. Pedagógusnak néztem. A férfi torzonborz alak, borbélyt hónapok óta nem látott. Égnek álló sörénye a feje búbján jócskán kopaszodott. Szakadt nadrág, piszkos tornacipő, megsárgult ing és ódivatú sportmellény volt rajta. Semmiképp sem volt vonzónak nevezhető, s némi áporodott szagot is árasztott magából, ám külsejével ellentétben öntelt mosolyféle ült az arcán. Még csak tippelni sem voltam képes azt illetően, vajon mi lehet a szakmája.

A nő rendelt – magának teát, a férfinak féldecit és kávét. Főleg a nő beszélt. Panaszkodott. Először a kollégáira, aztán a férjére (ismerős forgatókönyv, bár a férfiak alkalmazzák gyakrabban). Néha könny szökött a szemébe, egy papírzsebkendővel szárogatta. A pasas megértően, bólogatva hallgatta. Ez így ment egy darabig. Aztán meglepő fordulatot vett a történet. A nő vallomást tett a férfinak. Arcán rózsára gyúlt a szerelem, a tekintete elhomályosult, és már csak a férfi szemét, arcát, vonásait látta. Észrevehetően lángra lobbant benne ez a mindent elsöprő érzelem (jócskán elhomályosítva a látását és főleg a tudatát), melyet szavakba is öntött. Ámulva hallgattam a regénybe illő szerelmes szöveget, miközben a nő az aprócska asztal alatt megragadta a férfi kezét, és úgy szorongatta, mintha soha többé nem akarná elereszteni. A férfi szabad kezével felhajtotta a féldecit, és nagyot sóhajtott. Szemmel láthatón nem lepte meg a vallomás, és nem is érintette különösebben. Unottan nézett körbe. A nő tovább szorongatta a pasi kezét, majd még egy féldecit rendelt neki és a számlát kérte.


Közben a férfi prózaian válaszolt a vallomásra: -- Mennem kell! – mondta. A nő fizetett, és elhagyták a kávézót. Annyit még láttam, hogy az utcán a nő a férfi keze után nyúlt, de az zsebre dugta. Egykedvűen ballagott imádója mellett.

Később megtudtam, hogy a csinos, ápolt nő népművelő, az elhanyagolt külsejű, barátságtalan viselkedésű férfi pedig pedagógus: egy szingli matematikatanár. Aki még csak népszerűnek sem nevezhető, sem a diákok, sem kollégái körében.

Hogy miféle végső elkeseredés űzhette a nőt odáig, hogy egy ilyen férfiban találja meg a szerelme tárgyát? Nehéz elképzelni! Persze, kiváltó ok ezer is lehet, és azt is tudjuk, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, a szerelem nagyhatalom, kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan.

Élettapasztalataim viszont arra ösztönöznek, hogy a hasonló cipőben járó nőtársaimmal megosszam a titkot: ésszel is lehet szerelmes az ember!
Sőt – csak így érdemes!



Hozzászólások

kati, 19. 04. 2007 15:15:24 a férjem
szerint egy nőnél már csak egy másik nő lehet hülyébb.ez van. de hát pont ezt szeretik bennünk
, 31. 05. 2007 13:27:29
hajrá, rajta, szapuljuk csak a nőket! megérdemlik!
@


A rovat további cikkei

Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23