Randi


Póda Erzsébet  2018.4.2. 23:47

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

Van a városban egy nemdohányzó kávéház. Csak egy, az is aprócska. Összesen hat asztal és tizenkét fotel fér el benne. Kellemes, hangulatos hely. Itt bármeddig üldögélhetek, biztosan nem leszek büdös a cigarettafüsttől. Ez az a hely, ahol érdekes dolgok szemtanúja vagyok – bármely napszakban tévedek is ide. Egy újságíró számára ötletek tárháza. Éppen ezért nagyon szeretem ezt a kávéházat.


Itt ad találkát egymásnak a nős férfi és a férjes nő. Itt sírják ki a barátnők egymásnak a bánatukat. Itt beszélgetnek a nyugdíjas pedagógusok. Itt üzletet kötnek, és bontanak fel. Csúszópénzek találnak gazdára, vagy protekciók szereztetnek. Az ember akarva-akaratlanul is meghallja, hogy a másik asztalnál ülők miről beszélgetnek.

Már meg sem lepődök a hallottakon, hiszen mindig különleges a téma. A múltkor mégis meghökkentem, amikor egy furcsa pár telepedett a mellettem lévő asztalhoz. Egy csinos nő tipp-topp, divatos kosztümben, enyhe parfümillattal. Hajának minden szála rendbe fésülve, leheletnyi smink az arcán. Annak rendje és módja szerint minden a helyén volt rajta. Pedagógusnak néztem. A férfi torzonborz alak, borbélyt hónapok óta nem látott. Égnek álló sörénye a feje búbján jócskán kopaszodott. Szakadt nadrág, piszkos tornacipő, megsárgult ing és ódivatú sportmellény volt rajta. Semmiképp sem volt vonzónak nevezhető, s némi áporodott szagot is árasztott magából, ám külsejével ellentétben öntelt mosolyféle ült az arcán. Még csak tippelni sem voltam képes azt illetően, vajon mi lehet a szakmája.

A nő rendelt – magának teát, a férfinak féldecit és kávét. Főleg a nő beszélt. Panaszkodott. Először a kollégáira, aztán a férjére (ismerős forgatókönyv, bár a férfiak alkalmazzák gyakrabban). Néha könny szökött a szemébe, egy papírzsebkendővel szárogatta. A pasas megértően, bólogatva hallgatta. Ez így ment egy darabig. Aztán meglepő fordulatot vett a történet. A nő vallomást tett a férfinak. Arcán rózsára gyúlt a szerelem, a tekintete elhomályosult, és már csak a férfi szemét, arcát, vonásait látta. Észrevehetően lángra lobbant benne ez a mindent elsöprő érzelem (jócskán elhomályosítva a látását és főleg a tudatát), melyet szavakba is öntött. Ámulva hallgattam a regénybe illő szerelmes szöveget, miközben a nő az aprócska asztal alatt megragadta a férfi kezét, és úgy szorongatta, mintha soha többé nem akarná elereszteni. A férfi szabad kezével felhajtotta a féldecit, és nagyot sóhajtott. Szemmel láthatón nem lepte meg a vallomás, és nem is érintette különösebben. Unottan nézett körbe. A nő tovább szorongatta a pasi kezét, majd még egy féldecit rendelt neki és a számlát kérte.


Közben a férfi prózaian válaszolt a vallomásra: -- Mennem kell! – mondta. A nő fizetett, és elhagyták a kávézót. Annyit még láttam, hogy az utcán a nő a férfi keze után nyúlt, de az zsebre dugta. Egykedvűen ballagott imádója mellett.

Később megtudtam, hogy a csinos, ápolt nő népművelő, az elhanyagolt külsejű, barátságtalan viselkedésű férfi pedig pedagógus: egy szingli matematikatanár. Aki még csak népszerűnek sem nevezhető, sem a diákok, sem kollégái körében.

Hogy miféle végső elkeseredés űzhette a nőt odáig, hogy egy ilyen férfiban találja meg a szerelme tárgyát? Nehéz elképzelni! Persze, kiváltó ok ezer is lehet, és azt is tudjuk, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, a szerelem nagyhatalom, kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan.

Élettapasztalataim viszont arra ösztönöznek, hogy a hasonló cipőben járó nőtársaimmal megosszam a titkot: ésszel is lehet szerelmes az ember!
Sőt – csak így érdemes!



Hozzászólások

kati, 19. 04. 2007 15:15:24 a férjem
szerint egy nőnél már csak egy másik nő lehet hülyébb.ez van. de hát pont ezt szeretik bennünk
, 31. 05. 2007 13:27:29
hajrá, rajta, szapuljuk csak a nőket! megérdemlik!
@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.