Randi


Póda Erzsébet  2018.4.2. 23:47

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

Van a városban egy nemdohányzó kávéház. Csak egy, az is aprócska. Összesen hat asztal és tizenkét fotel fér el benne. Kellemes, hangulatos hely. Itt bármeddig üldögélhetek, biztosan nem leszek büdös a cigarettafüsttől. Ez az a hely, ahol érdekes dolgok szemtanúja vagyok – bármely napszakban tévedek is ide. Egy újságíró számára ötletek tárháza. Éppen ezért nagyon szeretem ezt a kávéházat.


Itt ad találkát egymásnak a nős férfi és a férjes nő. Itt sírják ki a barátnők egymásnak a bánatukat. Itt beszélgetnek a nyugdíjas pedagógusok. Itt üzletet kötnek, és bontanak fel. Csúszópénzek találnak gazdára, vagy protekciók szereztetnek. Az ember akarva-akaratlanul is meghallja, hogy a másik asztalnál ülők miről beszélgetnek.

Már meg sem lepődök a hallottakon, hiszen mindig különleges a téma. A múltkor mégis meghökkentem, amikor egy furcsa pár telepedett a mellettem lévő asztalhoz. Egy csinos nő tipp-topp, divatos kosztümben, enyhe parfümillattal. Hajának minden szála rendbe fésülve, leheletnyi smink az arcán. Annak rendje és módja szerint minden a helyén volt rajta. Pedagógusnak néztem. A férfi torzonborz alak, borbélyt hónapok óta nem látott. Égnek álló sörénye a feje búbján jócskán kopaszodott. Szakadt nadrág, piszkos tornacipő, megsárgult ing és ódivatú sportmellény volt rajta. Semmiképp sem volt vonzónak nevezhető, s némi áporodott szagot is árasztott magából, ám külsejével ellentétben öntelt mosolyféle ült az arcán. Még csak tippelni sem voltam képes azt illetően, vajon mi lehet a szakmája.

A nő rendelt – magának teát, a férfinak féldecit és kávét. Főleg a nő beszélt. Panaszkodott. Először a kollégáira, aztán a férjére (ismerős forgatókönyv, bár a férfiak alkalmazzák gyakrabban). Néha könny szökött a szemébe, egy papírzsebkendővel szárogatta. A pasas megértően, bólogatva hallgatta. Ez így ment egy darabig. Aztán meglepő fordulatot vett a történet. A nő vallomást tett a férfinak. Arcán rózsára gyúlt a szerelem, a tekintete elhomályosult, és már csak a férfi szemét, arcát, vonásait látta. Észrevehetően lángra lobbant benne ez a mindent elsöprő érzelem (jócskán elhomályosítva a látását és főleg a tudatát), melyet szavakba is öntött. Ámulva hallgattam a regénybe illő szerelmes szöveget, miközben a nő az aprócska asztal alatt megragadta a férfi kezét, és úgy szorongatta, mintha soha többé nem akarná elereszteni. A férfi szabad kezével felhajtotta a féldecit, és nagyot sóhajtott. Szemmel láthatón nem lepte meg a vallomás, és nem is érintette különösebben. Unottan nézett körbe. A nő tovább szorongatta a pasi kezét, majd még egy féldecit rendelt neki és a számlát kérte.


Közben a férfi prózaian válaszolt a vallomásra: -- Mennem kell! – mondta. A nő fizetett, és elhagyták a kávézót. Annyit még láttam, hogy az utcán a nő a férfi keze után nyúlt, de az zsebre dugta. Egykedvűen ballagott imádója mellett.

Később megtudtam, hogy a csinos, ápolt nő népművelő, az elhanyagolt külsejű, barátságtalan viselkedésű férfi pedig pedagógus: egy szingli matematikatanár. Aki még csak népszerűnek sem nevezhető, sem a diákok, sem kollégái körében.

Hogy miféle végső elkeseredés űzhette a nőt odáig, hogy egy ilyen férfiban találja meg a szerelme tárgyát? Nehéz elképzelni! Persze, kiváltó ok ezer is lehet, és azt is tudjuk, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek, a szerelem nagyhatalom, kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan.

Élettapasztalataim viszont arra ösztönöznek, hogy a hasonló cipőben járó nőtársaimmal megosszam a titkot: ésszel is lehet szerelmes az ember!
Sőt – csak így érdemes!



Hozzászólások

kati, 19. 04. 2007 15:15:24 a férjem
szerint egy nőnél már csak egy másik nő lehet hülyébb.ez van. de hát pont ezt szeretik bennünk
, 31. 05. 2007 13:27:29
hajrá, rajta, szapuljuk csak a nőket! megérdemlik!
@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.