A csönd
Éjjel egy óra van. Hirtelen felébredek, mert zaj üti meg a fülemet. Mi ez?!
Ja, csak a szomszéd tévézik, konstatálom. Elfelejtettem, hogy panelban lakom. Egy családi ház után kínszenvedés! Több oka is van, de a legborzasztóbb, amikor a szomszéd tévét néz, én meg aludni szeretnék. Mert ha bekapcsolja (jó hangosan persze, mintha csak egyedül lakna abban a fránya óriás paneldobozban), soha nem lehet tudni, mikor kapcsolja ki. Vannak, akiknél éjjel-nappal megy. Úgy látszik az én szomszédom is ilyen, mondom magamnak keserűen, és megpróbálok visszaaludni. Nem megy! Forgolódok. Elszenderedek. Újra zaj! Kinyitom a szemem. A kutyafáját, nézek az órámra dühösen, már fél három! Nem hiszem el! Holnap dolgozom, időben fel kell kelnem, és alig aludtam valamit. Hallgatózom, hátha már nem szól, de sajnos igen. Valami női hang kacarászik. De jó kedve van, mormogom...
Végső elkeseredésemben felülök az ágyban. Fojtogat a sírás. Most kopogjak be, hogy ne haragudjon, nem kapcsolná már ki a tévéjét 
végre, vagy legalább halkítsa le (egyébként már feltalálták a tévékhez is a fülhallgatót), mert napok óta alig aludtam valamit?! Vagy talán én is kapcsoljam be, és bömböltessem éjnek évadján, hátha rájön, miért is teszem, és lehalkítja? Ez utóbbi ötletet azonnal el is vetem, mert egy: nekem két éve nincs is tévém, kettő: tutira nem jönne rá, miért tettem.
Félálomban a lányom is megszólal: anya, szerintem ez fél. Ki fél, kérdem. Hát, aki napok óta éjjeleken át bekapcsolva hagyja a tévét. Mitől fél, kérdem újra a lányomat, mert ez eszembe sem jutott. Hát a csöndtől!
Mert ha csönd van, akkor előjönnek a gondolatok, megszólal a lelkiismeretünk. Ha csönd van, kénytelen az ember a belső hangjára hallgatni, ami néha nem kellemes. Fél szembesülni ezekkel. Érdekes, amit a gyerek mond, de ez nem vigasztal most engemet. Most nem tudok empatikus lenni. Felkapcsolom a kislámpát. A szívem már kalimpál az idegességtől, az agyam lázasan gondolkozik. Valami megoldás csak van arra, hogyan tudnék éjjelenként ebben a lakásban aludni.
Aztán hirtelen bevillan!
Kiugrok az ágyból, és egy dobozban turkálok. Itt kell lennie, Istenem, csak legyen itt! Nem dobhattam ki. Megvan! Drága, drága füldugóóó! De jó, hogy eltettelek. Még a barátom hozta, hátha valamikor jól jön. Mennyire igaza volt! Nagy szívességet tett nekem. Hogy is kell használni? Aha, megvan.
Jó éjt, jó hajnalt fölső lakó, aki fél a csöndtől, a gondolataitól, és talán magától is. Aki önző módon senkire és semmire nincs tekintettel... Jó éjt!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.