A csönd
Éjjel egy óra van. Hirtelen felébredek, mert zaj üti meg a fülemet. Mi ez?!
Ja, csak a szomszéd tévézik, konstatálom. Elfelejtettem, hogy panelban lakom. Egy családi ház után kínszenvedés! Több oka is van, de a legborzasztóbb, amikor a szomszéd tévét néz, én meg aludni szeretnék. Mert ha bekapcsolja (jó hangosan persze, mintha csak egyedül lakna abban a fránya óriás paneldobozban), soha nem lehet tudni, mikor kapcsolja ki. Vannak, akiknél éjjel-nappal megy. Úgy látszik az én szomszédom is ilyen, mondom magamnak keserűen, és megpróbálok visszaaludni. Nem megy! Forgolódok. Elszenderedek. Újra zaj! Kinyitom a szemem. A kutyafáját, nézek az órámra dühösen, már fél három! Nem hiszem el! Holnap dolgozom, időben fel kell kelnem, és alig aludtam valamit. Hallgatózom, hátha már nem szól, de sajnos igen. Valami női hang kacarászik. De jó kedve van, mormogom...
Végső elkeseredésemben felülök az ágyban. Fojtogat a sírás. Most kopogjak be, hogy ne haragudjon, nem kapcsolná már ki a tévéjét 
végre, vagy legalább halkítsa le (egyébként már feltalálták a tévékhez is a fülhallgatót), mert napok óta alig aludtam valamit?! Vagy talán én is kapcsoljam be, és bömböltessem éjnek évadján, hátha rájön, miért is teszem, és lehalkítja? Ez utóbbi ötletet azonnal el is vetem, mert egy: nekem két éve nincs is tévém, kettő: tutira nem jönne rá, miért tettem.
Félálomban a lányom is megszólal: anya, szerintem ez fél. Ki fél, kérdem. Hát, aki napok óta éjjeleken át bekapcsolva hagyja a tévét. Mitől fél, kérdem újra a lányomat, mert ez eszembe sem jutott. Hát a csöndtől!
Mert ha csönd van, akkor előjönnek a gondolatok, megszólal a lelkiismeretünk. Ha csönd van, kénytelen az ember a belső hangjára hallgatni, ami néha nem kellemes. Fél szembesülni ezekkel. Érdekes, amit a gyerek mond, de ez nem vigasztal most engemet. Most nem tudok empatikus lenni. Felkapcsolom a kislámpát. A szívem már kalimpál az idegességtől, az agyam lázasan gondolkozik. Valami megoldás csak van arra, hogyan tudnék éjjelenként ebben a lakásban aludni.
Aztán hirtelen bevillan!
Kiugrok az ágyból, és egy dobozban turkálok. Itt kell lennie, Istenem, csak legyen itt! Nem dobhattam ki. Megvan! Drága, drága füldugóóó! De jó, hogy eltettelek. Még a barátom hozta, hátha valamikor jól jön. Mennyire igaza volt! Nagy szívességet tett nekem. Hogy is kell használni? Aha, megvan.
Jó éjt, jó hajnalt fölső lakó, aki fél a csöndtől, a gondolataitól, és talán magától is. Aki önző módon senkire és semmire nincs tekintettel... Jó éjt!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ide a betegségemet! (1)
Páciens Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.