A „félkéz művészete”


Madarász Ildikó  2008.9.6. 14:34

– Aha! De ugyan már, várj picit, mert fél kézzel kicsit nehezebb kinyitnom a tejeszacskót!...

…Várj csak, csak egy pillanat! Kész! Újra hallgatlak! – szóltál bele a telefonba, kicsit szaggatottra véve a figurát. És én megvártam, míg kitöltöd a tejet a bögrébe, megmelegíted, kávét majd cukrot raksz bele, bőszen kavargatod (amitől majd beszakad a dobhártyám), közben pedig hihetetlen izgalmas témákba merülünk, taglaljuk egymás felé irányuló és mások felé tartó érzéseinket. Szinte látlak a kinyúlt, agyonmosott, térdig érő, sítalpakon száguldó, elefántos pólódban, amit valami hihetetlen ötlettől vezérelve a pizsamaalsóddal veszel fel.

Látom, ahogy fél kézzel teregetsz, sose találva meg a lepedő sarkát, látom, ahogy zoknik hullnak alá, amiket a bal kezeddel próbálsz felügyeskedni a kötélre, mert most a jobboddal tartod a telefont, ugyanis a bal már begörcsölt. Hallom, ahogy a látványpékségben vásárolt pogácsákat próbálod fél kézzel kiszabadítani a leragasztott zacskóból (amitől az amúgy is meggyengült dobhártyám végső kétségbeesésbe merül) délután negyed ötkor, de hatszor elnézést kérsz, amikor néha bekapsz egy falatot, és képzeljem, ma még nem ettél semmit, s ha ez a pár falat nem kerül a gyomrodba, akkor végelgyengülésben roskadsz össze!

Elképzelem, amint a közértben vásárolsz, csípőddel tolod a bevásárlókocsit, a szabad kezeddel ügyeskedve pakolsz, s bosszankodsz, ahogy neked mennek, vigyorgunk, ahogy te nekimész valakinek, s tudom, hogy nálatok megint milyen drága lett a juhtúró. Hallom a kádat töltő víz csobogását, ahogy fürdesz a fél kezeddel, s tudom, hogy tusfürdőt használsz nem szappant, mint a párod és jómagam, de a kedvenc márkádat illetőleg még tudatlan vagyok, ám magunkat ismerve erre is fény derül hamarosan. Tudom mikor büntet meg a rendőr, mert az elsők között vagyok, akiket azonnal felhívsz, és együtt örömködünk, hogy már megint kidumáltad magad. (Kedves Hatóság! A számomra oly kedves személy nem vezetés közbeni telefonálás bűntette miatt lett elmarasztalva, csupán egyszerű gyorshajtásért, tehát ebben a szabálysértésében abszolúte ártatlan vagyok!)

Látom, ahogy fél kézzel tekered le a hajzselés tégely fedelét (no ezt azért majd megnézem élőben is), és a fél kezeden lévő öt ujjaddal próbálod azt szétkenni a tenyereden, majd tiniket meghazudtoló határozott mozdulatokkal kened a padlizsánszínű fürtjeidre, és soha nem ismernéd be nekem, de azért én tudom, hogy utána a telefonodról is tisztogatod puha vattapamaccsal azt a ragadós izét.

Érzem, amikor fordul a kedved, amikor a vidámságból egy pillanat alatt átkerülsz a melankóliába, vagy épp fordítva, szomorúságodból egyetlen mondatommal kihúzlak, s nem telik bele pár perc és már hangosan vihorászunk. Hallom ahogy zuhan a vérnyomásod, s tudom mikor emelkedik!

Lelkemmel tapintalak, mert karom soha nem ölelt. Szívemmel látlak, mert szemem soha nem látott. Csupán tudatomban érzem egyedülálló rántott húsod ízét, mert még soha nem ízlelhettem. Illatod a képzeletemben. De hallani már hallottalak a fülemmel. Hallom az életed. Hallom a szereteted. Hallom a lényed. Hallom a sokféleséged. Hallom a dohánytól mélyre színeződött hangodat.

Hallak, s te hallgatsz.

Folyton félkezűvé teszlek, s így te vagy a „félkezűség” művésze!

Mert a barátoddá fogadtál, s odaadtad értem a fél kezedet…..

A barátnőm vagy. A sosem látott barátnőm, majd´ négyszáz kilométerre tőlem.. Az embertársam, akivel egyformán látjuk a világot, az ember, akivel nagyon különbözően látjuk a világot, az ember, aki először a verseivel szólított meg egy irodalmi portálon, majd levélben, s most már telefonon is, naponta, sok-sok percben, fél kézzel éljük napjaink egyes óráit, másikkal a telefont tartva. A barátságunkat tartva. Egymás lelkét tartva.

De a szemem még sosem látott. Csak a szívem.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2