A „félkéz művészete”


Madarász Ildikó  2008.9.6. 14:34

– Aha! De ugyan már, várj picit, mert fél kézzel kicsit nehezebb kinyitnom a tejeszacskót!...

…Várj csak, csak egy pillanat! Kész! Újra hallgatlak! – szóltál bele a telefonba, kicsit szaggatottra véve a figurát. És én megvártam, míg kitöltöd a tejet a bögrébe, megmelegíted, kávét majd cukrot raksz bele, bőszen kavargatod (amitől majd beszakad a dobhártyám), közben pedig hihetetlen izgalmas témákba merülünk, taglaljuk egymás felé irányuló és mások felé tartó érzéseinket. Szinte látlak a kinyúlt, agyonmosott, térdig érő, sítalpakon száguldó, elefántos pólódban, amit valami hihetetlen ötlettől vezérelve a pizsamaalsóddal veszel fel.

Látom, ahogy fél kézzel teregetsz, sose találva meg a lepedő sarkát, látom, ahogy zoknik hullnak alá, amiket a bal kezeddel próbálsz felügyeskedni a kötélre, mert most a jobboddal tartod a telefont, ugyanis a bal már begörcsölt. Hallom, ahogy a látványpékségben vásárolt pogácsákat próbálod fél kézzel kiszabadítani a leragasztott zacskóból (amitől az amúgy is meggyengült dobhártyám végső kétségbeesésbe merül) délután negyed ötkor, de hatszor elnézést kérsz, amikor néha bekapsz egy falatot, és képzeljem, ma még nem ettél semmit, s ha ez a pár falat nem kerül a gyomrodba, akkor végelgyengülésben roskadsz össze!

Elképzelem, amint a közértben vásárolsz, csípőddel tolod a bevásárlókocsit, a szabad kezeddel ügyeskedve pakolsz, s bosszankodsz, ahogy neked mennek, vigyorgunk, ahogy te nekimész valakinek, s tudom, hogy nálatok megint milyen drága lett a juhtúró. Hallom a kádat töltő víz csobogását, ahogy fürdesz a fél kezeddel, s tudom, hogy tusfürdőt használsz nem szappant, mint a párod és jómagam, de a kedvenc márkádat illetőleg még tudatlan vagyok, ám magunkat ismerve erre is fény derül hamarosan. Tudom mikor büntet meg a rendőr, mert az elsők között vagyok, akiket azonnal felhívsz, és együtt örömködünk, hogy már megint kidumáltad magad. (Kedves Hatóság! A számomra oly kedves személy nem vezetés közbeni telefonálás bűntette miatt lett elmarasztalva, csupán egyszerű gyorshajtásért, tehát ebben a szabálysértésében abszolúte ártatlan vagyok!)

Látom, ahogy fél kézzel tekered le a hajzselés tégely fedelét (no ezt azért majd megnézem élőben is), és a fél kezeden lévő öt ujjaddal próbálod azt szétkenni a tenyereden, majd tiniket meghazudtoló határozott mozdulatokkal kened a padlizsánszínű fürtjeidre, és soha nem ismernéd be nekem, de azért én tudom, hogy utána a telefonodról is tisztogatod puha vattapamaccsal azt a ragadós izét.

Érzem, amikor fordul a kedved, amikor a vidámságból egy pillanat alatt átkerülsz a melankóliába, vagy épp fordítva, szomorúságodból egyetlen mondatommal kihúzlak, s nem telik bele pár perc és már hangosan vihorászunk. Hallom ahogy zuhan a vérnyomásod, s tudom mikor emelkedik!

Lelkemmel tapintalak, mert karom soha nem ölelt. Szívemmel látlak, mert szemem soha nem látott. Csupán tudatomban érzem egyedülálló rántott húsod ízét, mert még soha nem ízlelhettem. Illatod a képzeletemben. De hallani már hallottalak a fülemmel. Hallom az életed. Hallom a szereteted. Hallom a lényed. Hallom a sokféleséged. Hallom a dohánytól mélyre színeződött hangodat.

Hallak, s te hallgatsz.

Folyton félkezűvé teszlek, s így te vagy a „félkezűség” művésze!

Mert a barátoddá fogadtál, s odaadtad értem a fél kezedet…..

A barátnőm vagy. A sosem látott barátnőm, majd´ négyszáz kilométerre tőlem.. Az embertársam, akivel egyformán látjuk a világot, az ember, akivel nagyon különbözően látjuk a világot, az ember, aki először a verseivel szólított meg egy irodalmi portálon, majd levélben, s most már telefonon is, naponta, sok-sok percben, fél kézzel éljük napjaink egyes óráit, másikkal a telefont tartva. A barátságunkat tartva. Egymás lelkét tartva.

De a szemem még sosem látott. Csak a szívem.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.