A körtetulajdonos kötelezettségei


Száz Ildikó  2012.9.28. 5:41

„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a körtefát szeretem, és hogy őt sem boldogságban, sem boldogtalanságban, sem egészségben, sem betegségben el nem hagyom.”

A családi ház megvételekor még nem sejtettem, milyen nagy felelősséget vállaltam a kertben állókért és élőkért.

A körtefa éveken át nem termett. A férfi, aki szeretettel ültette és gondosan ápolta, soha nem ízlelhette zamatos gyümölcsét, mert csak a beköltözésünk után jelentek meg rajta az első, nagy hasú gyümölcsök. Nekünk termett, akik nemigen értünk a kerthez, a gyümölcsfákhoz. Mintha rá akart volna bennünket a fa kényszeríteni, hogy a gondját viseljük. Minden évben több lett rajta a körte.

Eleinte nem is értettük, hogy a kemény, zöld gumócskák hogyan válhatnak egyik napról a másikra sárga, zamatos finomsággá. Elfoglaltságunk és szertelenségünk miatt elég komoly kihívást jelentett megragadni a pillanatot, hogy időben szüreteljünk, és le ne essenek a földre a körték. Amint földet ért a gyümölcs, már késő volt, menthetetlenné vált a termés, mert szétroppant. Talán csak pálinkának lett volna jó, vagy kockára vágott, cukros befőttnek, esetleg bébi papinak, de egyiket sem állt szándékomban készíteni.

A körtefa miatt, vásároltunk gyümölcsaszalót. Azóta még a karácsonyi püspökkenyérbe is jut belőle néhány holdacskányi. Ha jut... Mert amint kiveszem az illatos körtét az aszalóból, a család máris nekiesik és felfalja. A többi kisebb-nagyobb üvegbe zárva várja, hogy ünnepi saláták dísze legyen.

Múlt évben betegség támadta meg a körtefát. Értetlenül álltunk előtte, végül édesapám segített megmetszeni, megszabadítani őt a fátyolos, száraz ágaktól. Úgy szedte le róla a sok kártevőt, mint orvos a betegről a gyulladt sebet rejtő kötést. A körtefa idén még hálásabb, mint valaha, pedig a nyár vörösre perzselte a leveleit, és attól féltem, hogy hamarosan elpusztul.

A jegyzet születésekor már ott párolog a fahéjas vajas körtefinomság a sütőn. Ma rizsfelfújtba rejtem az illatos csodát, mire hazaérnek a gyerekek az iskolából. A hétvégén körtés kalácsot eszünk, a mi körtefánkról.

A szerző felvétele



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    4


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4