A körtetulajdonos kötelezettségei


Száz Ildikó  2012.9.28. 5:41

„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a körtefát szeretem, és hogy őt sem boldogságban, sem boldogtalanságban, sem egészségben, sem betegségben el nem hagyom.”

A családi ház megvételekor még nem sejtettem, milyen nagy felelősséget vállaltam a kertben állókért és élőkért.

A körtefa éveken át nem termett. A férfi, aki szeretettel ültette és gondosan ápolta, soha nem ízlelhette zamatos gyümölcsét, mert csak a beköltözésünk után jelentek meg rajta az első, nagy hasú gyümölcsök. Nekünk termett, akik nemigen értünk a kerthez, a gyümölcsfákhoz. Mintha rá akart volna bennünket a fa kényszeríteni, hogy a gondját viseljük. Minden évben több lett rajta a körte.

Eleinte nem is értettük, hogy a kemény, zöld gumócskák hogyan válhatnak egyik napról a másikra sárga, zamatos finomsággá. Elfoglaltságunk és szertelenségünk miatt elég komoly kihívást jelentett megragadni a pillanatot, hogy időben szüreteljünk, és le ne essenek a földre a körték. Amint földet ért a gyümölcs, már késő volt, menthetetlenné vált a termés, mert szétroppant. Talán csak pálinkának lett volna jó, vagy kockára vágott, cukros befőttnek, esetleg bébi papinak, de egyiket sem állt szándékomban készíteni.

A körtefa miatt, vásároltunk gyümölcsaszalót. Azóta még a karácsonyi püspökkenyérbe is jut belőle néhány holdacskányi. Ha jut... Mert amint kiveszem az illatos körtét az aszalóból, a család máris nekiesik és felfalja. A többi kisebb-nagyobb üvegbe zárva várja, hogy ünnepi saláták dísze legyen.

Múlt évben betegség támadta meg a körtefát. Értetlenül álltunk előtte, végül édesapám segített megmetszeni, megszabadítani őt a fátyolos, száraz ágaktól. Úgy szedte le róla a sok kártevőt, mint orvos a betegről a gyulladt sebet rejtő kötést. A körtefa idén még hálásabb, mint valaha, pedig a nyár vörösre perzselte a leveleit, és attól féltem, hogy hamarosan elpusztul.

A jegyzet születésekor már ott párolog a fahéjas vajas körtefinomság a sütőn. Ma rizsfelfújtba rejtem az illatos csodát, mire hazaérnek a gyerekek az iskolából. A hétvégén körtés kalácsot eszünk, a mi körtefánkról.

A szerző felvétele



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2