A körtetulajdonos kötelezettségei
„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a körtefát szeretem, és hogy őt sem boldogságban, sem boldogtalanságban, sem egészségben, sem betegségben el nem hagyom.”
A családi ház megvételekor még nem sejtettem, milyen nagy felelősséget vállaltam a kertben állókért és élőkért.
A körtefa éveken át nem termett. A férfi, aki szeretettel ültette és gondosan ápolta, soha nem ízlelhette zamatos gyümölcsét, mert csak a beköltözésünk után jelentek meg rajta az első, nagy hasú gyümölcsök. Nekünk termett, akik nemigen értünk a kerthez, a gyümölcsfákhoz. Mintha rá akart volna bennünket a fa kényszeríteni, hogy a gondját viseljük. Minden évben több lett rajta a körte.
Eleinte nem is értettük, hogy a kemény, zöld gumócskák hogyan válhatnak egyik napról a másikra sárga, zamatos finomsággá. Elfoglaltságunk és szertelenségünk miatt elég komoly kihívást jelentett megragadni a pillanatot, hogy időben szüreteljünk, és le ne essenek a földre a körték. Amint földet ért a gyümölcs, már késő volt, menthetetlenné vált a termés, mert szétroppant. Talán csak pálinkának lett volna jó, vagy kockára vágott, cukros befőttnek, esetleg bébi papinak, de egyiket sem állt szándékomban készíteni.
A körtefa miatt, vásároltunk gyümölcsaszalót. Azóta még a karácsonyi püspökkenyérbe is jut belőle néhány holdacskányi. Ha jut... Mert amint kiveszem az illatos körtét az aszalóból, a család máris nekiesik és felfalja. A többi kisebb-nagyobb üvegbe zárva várja, hogy ünnepi saláták dísze legyen.
Múlt évben betegség támadta meg a körtefát. Értetlenül álltunk előtte, végül édesapám segített megmetszeni, megszabadítani őt a fátyolos, száraz ágaktól. Úgy szedte le róla a sok kártevőt, mint orvos a betegről a gyulladt sebet rejtő kötést. A körtefa idén még hálásabb, mint valaha, pedig a nyár vörösre perzselte a leveleit, és attól féltem, hogy hamarosan elpusztul.
A jegyzet születésekor már ott párolog a fahéjas vajas körtefinomság a sütőn. Ma rizsfelfújtba rejtem az illatos csodát, mire hazaérnek a gyerekek az iskolából. A hétvégén körtés kalácsot eszünk, a mi körtefánkról.
A szerző felvétele
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.