A körtetulajdonos kötelezettségei


Száz Ildikó  2012.9.28. 5:41

„Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a körtefát szeretem, és hogy őt sem boldogságban, sem boldogtalanságban, sem egészségben, sem betegségben el nem hagyom.”

A családi ház megvételekor még nem sejtettem, milyen nagy felelősséget vállaltam a kertben állókért és élőkért.

A körtefa éveken át nem termett. A férfi, aki szeretettel ültette és gondosan ápolta, soha nem ízlelhette zamatos gyümölcsét, mert csak a beköltözésünk után jelentek meg rajta az első, nagy hasú gyümölcsök. Nekünk termett, akik nemigen értünk a kerthez, a gyümölcsfákhoz. Mintha rá akart volna bennünket a fa kényszeríteni, hogy a gondját viseljük. Minden évben több lett rajta a körte.

Eleinte nem is értettük, hogy a kemény, zöld gumócskák hogyan válhatnak egyik napról a másikra sárga, zamatos finomsággá. Elfoglaltságunk és szertelenségünk miatt elég komoly kihívást jelentett megragadni a pillanatot, hogy időben szüreteljünk, és le ne essenek a földre a körték. Amint földet ért a gyümölcs, már késő volt, menthetetlenné vált a termés, mert szétroppant. Talán csak pálinkának lett volna jó, vagy kockára vágott, cukros befőttnek, esetleg bébi papinak, de egyiket sem állt szándékomban készíteni.

A körtefa miatt, vásároltunk gyümölcsaszalót. Azóta még a karácsonyi püspökkenyérbe is jut belőle néhány holdacskányi. Ha jut... Mert amint kiveszem az illatos körtét az aszalóból, a család máris nekiesik és felfalja. A többi kisebb-nagyobb üvegbe zárva várja, hogy ünnepi saláták dísze legyen.

Múlt évben betegség támadta meg a körtefát. Értetlenül álltunk előtte, végül édesapám segített megmetszeni, megszabadítani őt a fátyolos, száraz ágaktól. Úgy szedte le róla a sok kártevőt, mint orvos a betegről a gyulladt sebet rejtő kötést. A körtefa idén még hálásabb, mint valaha, pedig a nyár vörösre perzselte a leveleit, és attól féltem, hogy hamarosan elpusztul.

A jegyzet születésekor már ott párolog a fahéjas vajas körtefinomság a sütőn. Ma rizsfelfújtba rejtem az illatos csodát, mire hazaérnek a gyerekek az iskolából. A hétvégén körtés kalácsot eszünk, a mi körtefánkról.

A szerző felvétele



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.