A nők bestiák?

Jády Mónika  2005.6.19. 20:39

Van egy vonzó férfiismerősöm. Harmincas, intelligens, jómódú. És társtalan. A párt kereső lányok talán azonnal elkérnék tőlem a telefonszámát…

…bár biztosan megfordulna a fejükben, miért nem „foglalt” még. Hát ez az! Hisz a vele egykorú (kevésbé jóképű, vékonyabb bukszájú és kevésbé okos) férfiak már rég nősek! Nemrégiben meghívtam őt egy vacsorára. Gondoltam, két fogás között felteszek neki pár keresztkérdést.

Sokáig azt hittem, hogy talán szégyenlős, nem meri megszólítani a nőket. De alaposan melléfogtam. Gábor bevallotta: egyszerűen nem bízik a nőkben. Szerinte (és elvált barátai szerint) a nők egytől-egyig számító bestiák, csak a pénzt tartják fontosnak. Tartozzon a férfi a társadalom krémjéhez, legyen milliós autója, teljen luxusutazásra, márkás ruhákra... Torkomon akadt a falat. Igaz, van jó pár ilyen nőszemély, de hogy mindannyian ilyenek lennénk? Gábor pár barátja példáját hozta fel: egyszerű falusi lányt vettek feleségül, de a szerény, kedves asszonyka pár év alatt pénznyelő házisárkánnyá alakult.

Mivel túl egyszerűnek tűnt a történet, tovább faggatóztam. Aztán lassan kiderült, hogy a „jó barátok“ egy szexbombának álcázott buta libát kerestek, aki zokszó nélkül süt-főz, mos, vasal, takarít, gyereket nevel, és még a félrelépések miatt sem cirkuszol. Jó pár férfi kettős mércét használ. Nem érez például lelkiismeret-furdalást, ha megcsalja az asszonyt, de párjának nem bocsátaná meg ugyanezt. Eszébe sem jut, hogy ami neki fontos, a másiknak is az lehet. Elsősorban önmagával foglalkozik. És abban a hitben él, hogy a nőnek annyi elég a boldogsághoz, hogy a férfi feleségül vette!

Ha az asszony esetleg ugyanazt igényli, amit ő, azonnal szörnyetegnek kiáltja ki. Az ilyen férfi azt hiszi magáról, hogy különleges és nagyszerű. Vagy csak olyan szeretne lenni, és a lelke mélyén érzi, hogy egyáltalán nem az. Érdekes személyiség híján csak a bankszámláját tudná felajánlani. Azt viszont nem akarja, mert számára is az az egyetlen érték.

Egyszerű a dolog: néha épp azt kritizáljuk másokon, ami a saját hibánk is. Ha a férfi azt mondja, hogy a nő csak a pénzre hajt, valószínűleg neki magának is a pénz a legfontosabb. Ha valaki taktikázással vádolja párját, lehet, hogy saját magából indul ki. Egyik barátnőm viselkedése is ezt a teóriát bizonyítja. Akkor figyelmezteti a párját, hogy milyen kövér, amikor maga is degeszre tömte a bendőjét, és alig fér bele az új szoknyájába...

Szóban forgó ismerősömet azért kicsit sajnáltam. Egyfolytában azt bizonygatta, hogy nem bántja őt a magány, teljesen elégedett az életével. Úgy tűnt, hogy helyettem inkább saját magát akarja erről meggyőzni. Tudom, hogy rossz tulajdonságai mellett vannak jók is, amelyekért érdemes lenne vele összejönni. (Persze, nem a pénzére gondolok.) Például lehet rá számítani, és humorérzéke is van. De ő ezt nem látja. Pedig szerintem ezek hatnak igazán a nőkre. Nem marad más hátra, mint a remény!

Hátha a Gáborhoz hasonló férfiak is rájönnek egyszer, hogy van valami, amit többre értékelünk a szép ajándékoknál -- még akkor is, ha azoknak is örülni tudunk.

Hozzászólások

@

Küldés