A nyeremény


Kovács Márta  2009.10.9. 8:26

Biztosan sokunknak volt már része hasonló élményben, mint ami nemrég velem történt.

Valószínűleg öröm helyett kételkedés, vagy lehet, hogy kétségbeesés ül az arcára, amikor megcsörren a telefon, és egy túláradóan kedves hang közli: Gratulálunk! Ön nyert!

„Nyertem” én már ily módon méregdrága gyapjútakarót, pehelykönnyű pehelypaplant, csudafinom és egészséges ebédet varázsoló edényeket, és még sorolhatnám. De sajnos a nyereményhez egyetlenegyszer sem sikerült hozzájutnom. Persze, ez az én hibám. Nem mintha nem lennék vendégszerető ember, hiszen bármikor szívesen látom vendégül a barátaimat, saját jószántamból, vagy amikor ők szeretnének velem lenni „csak úgy”, nem kényszerből. Hát nem furcsa, hogy csak akkor kapom meg a jól megérdemelt nyereményemet, ha meghívok magamhoz, vagy esetleg valamelyik vendéglőbe, néhány ismerősömet és ott hagyom, hogy rábeszéljék őket az ilyen-olyan fantasztikusan jó dolog megvásárlására?

Ha esetleg vásárolnak valamit, hadd legyen nekem lelkiismeret-furdalásom hogy: ó, szegény Szabóék, csak rám való tekintettel vettek méregdrágán valami szupertisztítót, csak hogy én megkapjam a „nyereményt”. Vagy nézzük fordítva: ha nem sikerül őket rábeszélni semmire (jobb esetben), akkor esetleg majd ők kerülnek engem, mert hát ugyebár: Szegény Mártika, most miattunk nem kapta meg a „nyereményt”!...

Na nem, köszönöm, én ebből nem kérek! Próbálom az ilyen „telefonbetyárokat” udvariasan lerázni. Egyenlőre sikeresen.

Kivéve legutóbb. Igaz, ezúttal nem kellett vendégséget szerveznem. Egyszerűen közölték velem, hogy nyertem egy (nem kis összegű) vásárlási utalványt, amelyet a lakhelyemhez közel eső boltjukban levásárolhatok. Ismerem a boltot és a termékeiket, és nagyon örültem, mert már úgyis fogytán voltam néhány kozmetikumnak, gondoltam: itt az alkalom, most megveszem, ami kell! Egész nap tervezgettem, mire fogom költeni. Ugyanis (én naiv!) a vásárlási utalványt úgy képzeltm el, hogy bemegyek a boltba, és ott az eladóval megbeszéljük, mire költhetem, esetleg ajánlanak valamit, megkönnyítve a dolgomat.

De sajnos megint csalódnom kellett! Nem fordíthattam az utalványomat csak úgy, bármire! Ez csak egy összeg volt, amit a számomra méregdrága termékeikből leszámolnak, ha megveszem. Természetesen oly módon, hogy minden esetben nekem kelljen „felfizetnem”. Hiába nézegettem az általam óhajtott egyszerű kenceficéket a polcokon, nem költhettem rájuk a „nyereményemet”. Pedig futotta volna belőle testápolásra, tetőtől-talpig. Így csak a méreg futott el testrészeim mindegyikén. Dühös és csalódott voltam. Már megint átvertek!

Igaz, gazdasági válság van, valahogyan el kell csábítani a vásárlókat. De a vásárló is válságban él. Mit tegyen, ha nem futja ezekben a nehéz időkben luxuscikkekre? Így hát hagytam „veszni” az utalványomat. Igaz felajánlottam az eladónőnek a boltban, tartsa meg, vagy adja oda másnak. Nem lehet, ez névre szóló, csak én „költhettem” volna el! Hát, nem rajtam múlott, az biztos.

Egyébként a főnyeremény egy kétszemélyes külföldi utazás volt. Elgondolkodtató, vajon ott miből mit számolnak le?!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.