A nyeremény
Piroska néni délutánjai mindig izgalomban teltek.
Ült a tévé előtt, görcsben álló ujjakkal markolta a telefonkagylót, és tárcsázott.
– Sajnos nem ön a hatodik telefonáló. Kérem, próbálja újra!
S ő próbálta. Újra, újra és újra. Minden áldott nap, amíg a pénzéből csak futotta. Hónap elején befizette a számlákat, megejtette a havi nagybevásárlást, kiszámolta a kenyérre valót, majd a megmaradó pénzből játszott. Tárcsázott, várt szorongva, remegve, de eddig soha nem nyert.
– Most pedig figyeljenek! Ha megcsörren a telefonjuk, egyetlen szó bemondásával az önöké lehet az egymillió forint.
Egymillió! Az rengeteg pénz! Mennyi mindenre futná belőle! Venne a lányának egy új biciklit, hogy ne a húszéves rozsdafészekkel kelljen munkába járnia. Az unokáinak egy-egy aranyláncot, hogy felemlegessék, ha ő már nem lesz. Végre rendbe tetetné a háztetőt, hogy ne kelljen esős időben lavórokkal szaladgálnia a beázások után kutatva. S meg tudná venni még a téli tüzelőt is.
Piroska néni legyintett, és elindult a konyhába egy pohár vízért.
Éppen a harmadik kortynál tartott, amikor megcsörrent a telefon.
– Ne szalassza el a lehetőséget! Egyetlen szó, és milliomos válhat önből! Vegye fel a telefont! – harsogta a műsorvezető. – Csak annyit kell tudnia, hogy hívják a kislányt abban a mesében, amiben a hét törpe is szerepel.
Piroska néni ledobta a poharat, s nyolcvan évét meghazudtoló gyorsasággal sietett a telefonhoz. Talán csak megtörténik végre a csoda! Torka összeszorult, keze-lába remegett, szíve majd kiugrott a helyéről. Felkapta a kagylót, és szinte beleüvöltötte a telefonba:
– Hófehérke! Hófehérke! Hófehérke a megfejtés...
Hosszú, döbbent csend volt a válasz.
– Hófehérke és a hét törpe, ez a mese címe – kiabálta újra, hátha nem hallják. Fel sem tűnt neki, hogy a tévében már a reklámblokk ment.
– Szia, nagyi! Jól vagy? – kérdezte ijedten lányunokája.
Piroska néni megtántorodott.
– Persze. Igen, Klárikám. Csak azt hittem, hogy bekapcsoltak a tévéműsorba – hebegte zavartan.
– Akkor most csalódást okoztam! Megint nem lett a tied a főnyeremény – sajnálkozott Klári.
Az idős asszony elmosolyodott.
– De, bizony az enyém lett. Hiszen felhívtál.
Attól a perctől fogva soha többé nem tárcsázta az emelt díjas számot.
Inkább az unokáival beszélgetett.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.