A second-láz


Dráfi Emese  2011.7.12. 4:44

Munkatársunk kalandjai a használtruha-kereskedésben.

– Gyere, menjünk át a secondbe! – hív Erika barátnőm. – Ma kaptak árut. Ilyenkor mindig isteni cuccokat lehet túrni – mondja lelkesen a telefonba.

Mivel dolgom van a városban, gondolom: persze, beugorhatok, hátha akad valami rám való holmi is. Nálunk nehéz olyan alakú nőkre vásárolni, mint én vagyok, hisz még mindig dúl a „kínai divat”. Mivel nem vagyok se olyan alacsony, se olyan vékony, hogy kilátszana az oldalbordám, és még a keblem is megfelelő méretű, ezért mindig nehézségekbe ütközök, ha kell valamilyen ruha.
Leteszem a telefont, és lélekben készülve előre örülök. Sok esetben találtam már a környező, ilyen jellegű butikokban még eredeti címkével ellátott vadonatúj cuccot.
Miközben megyünk, barátnőm áradozik a secondről, hogy ma cserélték ki az egész árukészletet, szinte fillérekért vett már itt ezt meg azt. Addig csicsereg már-már lyukat beszélve a hasamba, hogy mire odaérünk, olyan lelkes vagyok, mint ő.

Na, itt vagyunk, szól, és bevágódik az ajtón.
Én is ezt tenném, de hirtelen földbe gyökerezik a lábam. Az aprócska boltban vagy harminc nő furakodik, kutakodik, szó szerint túr a ruhahegyekben.
– Hahóóó – hallom a hangját valahonnan a bolt mélyéről. Barátnőm profi módon befúrta magát a tömegbe.
– Hol vagy? Nem jössz?
Nem, itt nézelődöm! – integetve kiáltom vissza. Nemigen jut el a hang hozzá, mert mint a méhkas zümmögnek a nők. A kezdeti döbbenet után felocsúdva elkezdem figyelni őket. Szinte hihetetlen, amit látok. Először az fogalmazódik meg bennem, hogy mi van: ezeknek nincs ruhájuk? Mert egyesek hatalmas nejlon táskákkal a kezükben távoznak kipirult, boldog arccal.

De aztán ezt a gondolatomat elvetem, hiszen fel vélek fedezni egypár ismerőst is a tömegben, akikről tudom, hogy nem élnek rosszul. Ők is észrevesznek, integetnek, az egyik odajön hozzám:
– Te nem túrsz? – kérdezi.
– Nem – rázom meg a fejem. – Én csak Erikát várom.
– Pedig tudod milyen jó?
– Jó??? – kérdezek vissza.
Persze, növeli az adrenalinszintet – jön a válasz kacagva, miközben vagy a tizedik cuccot dobja a karjára.

És tényleg igaza van, ahogy figyelem a nőket, látom én is.

Őrült kavalkád!!!

Ezek a nők, ismétlem: vagy harmincan, amazon hadseregként, hatalmas nagy dobozszerű izékben túrnak lelkesen, vihogva, egymás kezéből cibálva a cuccokat. És amikor sikerül találniuk valamit, mint egy kincset, kipirult arccal magukhoz ragadják.

Már nem értetlenkedek, hanem szórakozva figyelem őket.

Közben az óriás dobozokból ki-kihullik egy-egy darab melltartó, bugyi, kisebb trikó. Rá se hederítenek, rajta lépkednek vagy elegánsan odébb rúgják mondván: nem én ejtettem le. Az egyik nő egy táskakupac aljáról próbálja kihalászni azt, ami épp megtetszett neki. A többi a földre zúdul. Megvonja a vállát, egypárat felvesz, a többit otthagyja: kit érdekel? Fő, hogy ami tetszik neki, az megvan.

A mindössze két próbafülke előtt lökdösődik egy másik kupac nő, őrült mennyiségű ruhadarabokkal a kezükben türelmetlenül várakoznak. Végre kijön valaki a fülkéből izzadtan, de boldogan, hisz ma újra nagy szatyor izével gazdagítja ruhatárát. Ezek mániákusok, nézem őket tovább vigyorogva.

Közben erősen melegszik az idő, és a boltban érdekes szagok kezdenek terjengeni. A fülledt levegő, a sok nő különféle parfümjének illata, az izzadság és egyéb szag nekem elég arra, hogy véget vessek ennek a kissé mulatságos, mégis elgondolkodtató műsor megtekintésének. Látom, hogy jön a barátnőm, lihegve markolássza a prédáit. Gyorsan lekapok egy pántos trikót, ne érje szó a ház elejét.
– Csak ennyi? – kérdezi. – Nézd, mennyi jó cucc van megint, nem tudok velük betelni! – szól lihegve, csillogó szemmel.
– Csak ennyi. Kint megvárlak. Majd visszajövök, ha elmúlt a láz, kevesebben lesznek, és tudok válogatni.
– De addigra elviszik az összes jót! – kiált utánam.

Hiába – én már kipenderültem az ajtón. Mert akármennyire jó dolgokat lehet itt kapni olcsón, mégse fogok harminc nővel tusakodni rajta. Ez nem az én világom!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1