A second-láz


Dráfi Emese  2011.7.12. 4:44

Munkatársunk kalandjai a használtruha-kereskedésben.

– Gyere, menjünk át a secondbe! – hív Erika barátnőm. – Ma kaptak árut. Ilyenkor mindig isteni cuccokat lehet túrni – mondja lelkesen a telefonba.

Mivel dolgom van a városban, gondolom: persze, beugorhatok, hátha akad valami rám való holmi is. Nálunk nehéz olyan alakú nőkre vásárolni, mint én vagyok, hisz még mindig dúl a „kínai divat”. Mivel nem vagyok se olyan alacsony, se olyan vékony, hogy kilátszana az oldalbordám, és még a keblem is megfelelő méretű, ezért mindig nehézségekbe ütközök, ha kell valamilyen ruha.
Leteszem a telefont, és lélekben készülve előre örülök. Sok esetben találtam már a környező, ilyen jellegű butikokban még eredeti címkével ellátott vadonatúj cuccot.
Miközben megyünk, barátnőm áradozik a secondről, hogy ma cserélték ki az egész árukészletet, szinte fillérekért vett már itt ezt meg azt. Addig csicsereg már-már lyukat beszélve a hasamba, hogy mire odaérünk, olyan lelkes vagyok, mint ő.

Na, itt vagyunk, szól, és bevágódik az ajtón.
Én is ezt tenném, de hirtelen földbe gyökerezik a lábam. Az aprócska boltban vagy harminc nő furakodik, kutakodik, szó szerint túr a ruhahegyekben.
– Hahóóó – hallom a hangját valahonnan a bolt mélyéről. Barátnőm profi módon befúrta magát a tömegbe.
– Hol vagy? Nem jössz?
Nem, itt nézelődöm! – integetve kiáltom vissza. Nemigen jut el a hang hozzá, mert mint a méhkas zümmögnek a nők. A kezdeti döbbenet után felocsúdva elkezdem figyelni őket. Szinte hihetetlen, amit látok. Először az fogalmazódik meg bennem, hogy mi van: ezeknek nincs ruhájuk? Mert egyesek hatalmas nejlon táskákkal a kezükben távoznak kipirult, boldog arccal.

De aztán ezt a gondolatomat elvetem, hiszen fel vélek fedezni egypár ismerőst is a tömegben, akikről tudom, hogy nem élnek rosszul. Ők is észrevesznek, integetnek, az egyik odajön hozzám:
– Te nem túrsz? – kérdezi.
– Nem – rázom meg a fejem. – Én csak Erikát várom.
– Pedig tudod milyen jó?
– Jó??? – kérdezek vissza.
Persze, növeli az adrenalinszintet – jön a válasz kacagva, miközben vagy a tizedik cuccot dobja a karjára.

És tényleg igaza van, ahogy figyelem a nőket, látom én is.

Őrült kavalkád!!!

Ezek a nők, ismétlem: vagy harmincan, amazon hadseregként, hatalmas nagy dobozszerű izékben túrnak lelkesen, vihogva, egymás kezéből cibálva a cuccokat. És amikor sikerül találniuk valamit, mint egy kincset, kipirult arccal magukhoz ragadják.

Már nem értetlenkedek, hanem szórakozva figyelem őket.

Közben az óriás dobozokból ki-kihullik egy-egy darab melltartó, bugyi, kisebb trikó. Rá se hederítenek, rajta lépkednek vagy elegánsan odébb rúgják mondván: nem én ejtettem le. Az egyik nő egy táskakupac aljáról próbálja kihalászni azt, ami épp megtetszett neki. A többi a földre zúdul. Megvonja a vállát, egypárat felvesz, a többit otthagyja: kit érdekel? Fő, hogy ami tetszik neki, az megvan.

A mindössze két próbafülke előtt lökdösődik egy másik kupac nő, őrült mennyiségű ruhadarabokkal a kezükben türelmetlenül várakoznak. Végre kijön valaki a fülkéből izzadtan, de boldogan, hisz ma újra nagy szatyor izével gazdagítja ruhatárát. Ezek mániákusok, nézem őket tovább vigyorogva.

Közben erősen melegszik az idő, és a boltban érdekes szagok kezdenek terjengeni. A fülledt levegő, a sok nő különféle parfümjének illata, az izzadság és egyéb szag nekem elég arra, hogy véget vessek ennek a kissé mulatságos, mégis elgondolkodtató műsor megtekintésének. Látom, hogy jön a barátnőm, lihegve markolássza a prédáit. Gyorsan lekapok egy pántos trikót, ne érje szó a ház elejét.
– Csak ennyi? – kérdezi. – Nézd, mennyi jó cucc van megint, nem tudok velük betelni! – szól lihegve, csillogó szemmel.
– Csak ennyi. Kint megvárlak. Majd visszajövök, ha elmúlt a láz, kevesebben lesznek, és tudok válogatni.
– De addigra elviszik az összes jót! – kiált utánam.

Hiába – én már kipenderültem az ajtón. Mert akármennyire jó dolgokat lehet itt kapni olcsón, mégse fogok harminc nővel tusakodni rajta. Ez nem az én világom!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.