A second-láz


Dráfi Emese  2011.7.12. 4:44

Munkatársunk kalandjai a használtruha-kereskedésben.

– Gyere, menjünk át a secondbe! – hív Erika barátnőm. – Ma kaptak árut. Ilyenkor mindig isteni cuccokat lehet túrni – mondja lelkesen a telefonba.

Mivel dolgom van a városban, gondolom: persze, beugorhatok, hátha akad valami rám való holmi is. Nálunk nehéz olyan alakú nőkre vásárolni, mint én vagyok, hisz még mindig dúl a „kínai divat”. Mivel nem vagyok se olyan alacsony, se olyan vékony, hogy kilátszana az oldalbordám, és még a keblem is megfelelő méretű, ezért mindig nehézségekbe ütközök, ha kell valamilyen ruha.
Leteszem a telefont, és lélekben készülve előre örülök. Sok esetben találtam már a környező, ilyen jellegű butikokban még eredeti címkével ellátott vadonatúj cuccot.
Miközben megyünk, barátnőm áradozik a secondről, hogy ma cserélték ki az egész árukészletet, szinte fillérekért vett már itt ezt meg azt. Addig csicsereg már-már lyukat beszélve a hasamba, hogy mire odaérünk, olyan lelkes vagyok, mint ő.

Na, itt vagyunk, szól, és bevágódik az ajtón.
Én is ezt tenném, de hirtelen földbe gyökerezik a lábam. Az aprócska boltban vagy harminc nő furakodik, kutakodik, szó szerint túr a ruhahegyekben.
– Hahóóó – hallom a hangját valahonnan a bolt mélyéről. Barátnőm profi módon befúrta magát a tömegbe.
– Hol vagy? Nem jössz?
Nem, itt nézelődöm! – integetve kiáltom vissza. Nemigen jut el a hang hozzá, mert mint a méhkas zümmögnek a nők. A kezdeti döbbenet után felocsúdva elkezdem figyelni őket. Szinte hihetetlen, amit látok. Először az fogalmazódik meg bennem, hogy mi van: ezeknek nincs ruhájuk? Mert egyesek hatalmas nejlon táskákkal a kezükben távoznak kipirult, boldog arccal.

De aztán ezt a gondolatomat elvetem, hiszen fel vélek fedezni egypár ismerőst is a tömegben, akikről tudom, hogy nem élnek rosszul. Ők is észrevesznek, integetnek, az egyik odajön hozzám:
– Te nem túrsz? – kérdezi.
– Nem – rázom meg a fejem. – Én csak Erikát várom.
– Pedig tudod milyen jó?
– Jó??? – kérdezek vissza.
Persze, növeli az adrenalinszintet – jön a válasz kacagva, miközben vagy a tizedik cuccot dobja a karjára.

És tényleg igaza van, ahogy figyelem a nőket, látom én is.

Őrült kavalkád!!!

Ezek a nők, ismétlem: vagy harmincan, amazon hadseregként, hatalmas nagy dobozszerű izékben túrnak lelkesen, vihogva, egymás kezéből cibálva a cuccokat. És amikor sikerül találniuk valamit, mint egy kincset, kipirult arccal magukhoz ragadják.

Már nem értetlenkedek, hanem szórakozva figyelem őket.

Közben az óriás dobozokból ki-kihullik egy-egy darab melltartó, bugyi, kisebb trikó. Rá se hederítenek, rajta lépkednek vagy elegánsan odébb rúgják mondván: nem én ejtettem le. Az egyik nő egy táskakupac aljáról próbálja kihalászni azt, ami épp megtetszett neki. A többi a földre zúdul. Megvonja a vállát, egypárat felvesz, a többit otthagyja: kit érdekel? Fő, hogy ami tetszik neki, az megvan.

A mindössze két próbafülke előtt lökdösődik egy másik kupac nő, őrült mennyiségű ruhadarabokkal a kezükben türelmetlenül várakoznak. Végre kijön valaki a fülkéből izzadtan, de boldogan, hisz ma újra nagy szatyor izével gazdagítja ruhatárát. Ezek mániákusok, nézem őket tovább vigyorogva.

Közben erősen melegszik az idő, és a boltban érdekes szagok kezdenek terjengeni. A fülledt levegő, a sok nő különféle parfümjének illata, az izzadság és egyéb szag nekem elég arra, hogy véget vessek ennek a kissé mulatságos, mégis elgondolkodtató műsor megtekintésének. Látom, hogy jön a barátnőm, lihegve markolássza a prédáit. Gyorsan lekapok egy pántos trikót, ne érje szó a ház elejét.
– Csak ennyi? – kérdezi. – Nézd, mennyi jó cucc van megint, nem tudok velük betelni! – szól lihegve, csillogó szemmel.
– Csak ennyi. Kint megvárlak. Majd visszajövök, ha elmúlt a láz, kevesebben lesznek, és tudok válogatni.
– De addigra elviszik az összes jót! – kiált utánam.

Hiába – én már kipenderültem az ajtón. Mert akármennyire jó dolgokat lehet itt kapni olcsón, mégse fogok harminc nővel tusakodni rajta. Ez nem az én világom!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11