A szomszédé mindig zöldebb?


Révész Enikő  2008.10.2. 7:21

Gyöngyit elég régóta ismerem. De nem szívesen állok le vele beszélgetni, mert szinte állandóan csak sóhajtozik és panaszkodik.

Igazságtalannak tartja a sortól, hogy erősebb testalkatot örökölt, elégedetlen a fizetésével, a munkájával, a férjével, utálja a mindenben hibát kereső anyósát, és nagyon unja már a gyerekei körüli teendőket. Bezzeg – véli Gyöngyi – milyen jó dolga van egyik közös ismerősünknek, Szilviának! A férje évről évre egyre feljebb kerül a ranglétrán, és Szilvi is szép karriert futott be. Persze, ha az ember nem vállal gyereket, úgy nem nagy kunszt sikeresnek lenni a szakmájában, jegyzi meg epésen Gyöngyi. Majd hozzáteszi, hogy azért a nőnek mindenképpen szülnie kell legalább két gyereket, különben nem család a család. Majd neki is könnyű dolga lesz, ha nagyobbak lesznek a lányai. De ott van például a mindig csinos Kata. A fiai már csaknem felnőttek, rengeteg ideje jut magára. Minden bizonnyal egész héten a fodrász, kozmetikus, pedikűrös-manikűrös és a fitneszterem között ingázik, azért néz ki olyan remekül – nyugtatja magát Gyöngyi.

Igaz, hogy Szilvia sikeres, örömét leli a munkájában, szeretik egymást a férjével, sőt még az anyósával is nagyszerűen kijön, egy nagy bánata mégis van. Nem lehet kisbabája. Végigjárták az összes orvost és környékükön lévő természetgyógyászt, túlestek minden lehetséges beavatkozáson és kezelésen, de hiába. Szilvi nagyon el volt keseredve, de családtagjain és barátain kívül senkinek sem mondta, mi nyomja a lelkét. A kudarcok után úgy döntött, hogy nem fogja magát sajnáltatni, megpróbálja elfogadni a helyzetet, és energiáit a munkájára összpontosítja. Akad, aki a háta mögött karrieristának titulálja, és van, aki meg is kérdezi tőle, hogy: ugye, neked fontosabb a munka, mint a család, és nem is akarsz gyereket szülni. Mintha kizárólag azért maradhatna az ember gyermektelen, mert úgy tartja kedve…

Kata még soha nem járt fitneszteremben, karcsúságát annak köszönheti, hogy mindenhová biciklivel jár, és nem eszi degeszre magát. Saját kezűleg festi a haját, frizuráját, sminkjét maga készíti, és körmeit sem egy szalonban reszelik szép formájúra. Nem is adhatna ki most ilyesmire pénzt. Be kell osztania minden fillért, hisz az egyik fia elsős az egyetemen, és a másik gyerek is tovább fog tanulni. A férjének pedig épp most szűnt meg a munkahelye. Kata pluszmunkát vállalt, fennmaradó idejét beteg szülei gondozásával valamint házimunkával tölti. De nem panaszkodik. Teszi a dolgát, és megpróbálja jól érezni magát a bőrében.

Persze, mindezt Gyöngyi nem tudja. Vagy ha sejti is, nem akarja tudomásul venni. Mert problémái mindenkinek vannak – ha nem is olyan jellegűek, mint épp a mieink. De nem biztos, hogy könnyebben elviselhetők, mint a mi aktuális gondjaink.



Hozzászólások

Orbán Erika, 02. 10. 2008 11:49:04 Mintha csak én mondtam volna....
Kedves Enikő, Nagyon tetszett az írása. A napokban gondolkodtam el én is azon, hogy mennyire másképp viseljük a ránk rót terheket. Néha mindannyian úgy érezzük a másiknak könnyebb. Aztán, ha valami csoda folytán belelátunk az életébe néha rádöbbenünk, mégiscsak neki a nehezebb. Persze ez senkit nem vigasztal... talán jó lenne elgondolkodni azon, mitől is szeretnénk a másik helyében lenni. Vajon miért nem jó nekünk a sajátunk, mert azért, aki nem tudja elfogadni önmagát, az élet által adott helyét, azzal valami gond lehet. De lehet, hogy egyszerűen csak lépni kellene valamerre, hogy jobb legyen. Ehhez viszont sem ereje, sem kedve - és talán - sem tehetsége... Üdvözlettel, Erika
Révész Enikő, 03. 10. 2008 17:11:50
Kedves Erika, köszönöm a hozzászólást. Szerintem sokan magukra ismer(hetné)nek, de nem biztos, hogy ezt nyíltan fel is vállalnák. Azt hiszem, életében legalább egyszer mindenkinek a fejében megfordult már az a gondolat, hogy X-nek vagy Y-nak talán könnyebb vagy jobb az élete. Van, aki gyorsan rájön, hogy ez mégsincs így (hisz ahogy mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje), mások sohasem. És ekkor van a baj. Tényleg igyekezni kellene elfogadnunk és megbecsülnünk azt, ami van. Mert ha nem tesszük, legfőképp magunknak ártunk. szeretettel üdvözli a cikk szerzője
@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.