A szomszédé mindig zöldebb?


Révész Enikő  2008.10.2. 7:21

Gyöngyit elég régóta ismerem. De nem szívesen állok le vele beszélgetni, mert szinte állandóan csak sóhajtozik és panaszkodik.

Igazságtalannak tartja a sortól, hogy erősebb testalkatot örökölt, elégedetlen a fizetésével, a munkájával, a férjével, utálja a mindenben hibát kereső anyósát, és nagyon unja már a gyerekei körüli teendőket. Bezzeg – véli Gyöngyi – milyen jó dolga van egyik közös ismerősünknek, Szilviának! A férje évről évre egyre feljebb kerül a ranglétrán, és Szilvi is szép karriert futott be. Persze, ha az ember nem vállal gyereket, úgy nem nagy kunszt sikeresnek lenni a szakmájában, jegyzi meg epésen Gyöngyi. Majd hozzáteszi, hogy azért a nőnek mindenképpen szülnie kell legalább két gyereket, különben nem család a család. Majd neki is könnyű dolga lesz, ha nagyobbak lesznek a lányai. De ott van például a mindig csinos Kata. A fiai már csaknem felnőttek, rengeteg ideje jut magára. Minden bizonnyal egész héten a fodrász, kozmetikus, pedikűrös-manikűrös és a fitneszterem között ingázik, azért néz ki olyan remekül – nyugtatja magát Gyöngyi.

Igaz, hogy Szilvia sikeres, örömét leli a munkájában, szeretik egymást a férjével, sőt még az anyósával is nagyszerűen kijön, egy nagy bánata mégis van. Nem lehet kisbabája. Végigjárták az összes orvost és környékükön lévő természetgyógyászt, túlestek minden lehetséges beavatkozáson és kezelésen, de hiába. Szilvi nagyon el volt keseredve, de családtagjain és barátain kívül senkinek sem mondta, mi nyomja a lelkét. A kudarcok után úgy döntött, hogy nem fogja magát sajnáltatni, megpróbálja elfogadni a helyzetet, és energiáit a munkájára összpontosítja. Akad, aki a háta mögött karrieristának titulálja, és van, aki meg is kérdezi tőle, hogy: ugye, neked fontosabb a munka, mint a család, és nem is akarsz gyereket szülni. Mintha kizárólag azért maradhatna az ember gyermektelen, mert úgy tartja kedve…

Kata még soha nem járt fitneszteremben, karcsúságát annak köszönheti, hogy mindenhová biciklivel jár, és nem eszi degeszre magát. Saját kezűleg festi a haját, frizuráját, sminkjét maga készíti, és körmeit sem egy szalonban reszelik szép formájúra. Nem is adhatna ki most ilyesmire pénzt. Be kell osztania minden fillért, hisz az egyik fia elsős az egyetemen, és a másik gyerek is tovább fog tanulni. A férjének pedig épp most szűnt meg a munkahelye. Kata pluszmunkát vállalt, fennmaradó idejét beteg szülei gondozásával valamint házimunkával tölti. De nem panaszkodik. Teszi a dolgát, és megpróbálja jól érezni magát a bőrében.

Persze, mindezt Gyöngyi nem tudja. Vagy ha sejti is, nem akarja tudomásul venni. Mert problémái mindenkinek vannak – ha nem is olyan jellegűek, mint épp a mieink. De nem biztos, hogy könnyebben elviselhetők, mint a mi aktuális gondjaink.



Hozzászólások

Orbán Erika, 02. 10. 2008 11:49:04 Mintha csak én mondtam volna....
Kedves Enikő, Nagyon tetszett az írása. A napokban gondolkodtam el én is azon, hogy mennyire másképp viseljük a ránk rót terheket. Néha mindannyian úgy érezzük a másiknak könnyebb. Aztán, ha valami csoda folytán belelátunk az életébe néha rádöbbenünk, mégiscsak neki a nehezebb. Persze ez senkit nem vigasztal... talán jó lenne elgondolkodni azon, mitől is szeretnénk a másik helyében lenni. Vajon miért nem jó nekünk a sajátunk, mert azért, aki nem tudja elfogadni önmagát, az élet által adott helyét, azzal valami gond lehet. De lehet, hogy egyszerűen csak lépni kellene valamerre, hogy jobb legyen. Ehhez viszont sem ereje, sem kedve - és talán - sem tehetsége... Üdvözlettel, Erika
Révész Enikő, 03. 10. 2008 17:11:50
Kedves Erika, köszönöm a hozzászólást. Szerintem sokan magukra ismer(hetné)nek, de nem biztos, hogy ezt nyíltan fel is vállalnák. Azt hiszem, életében legalább egyszer mindenkinek a fejében megfordult már az a gondolat, hogy X-nek vagy Y-nak talán könnyebb vagy jobb az élete. Van, aki gyorsan rájön, hogy ez mégsincs így (hisz ahogy mondják, mindenkinek megvan a maga keresztje), mások sohasem. És ekkor van a baj. Tényleg igyekezni kellene elfogadnunk és megbecsülnünk azt, ami van. Mert ha nem tesszük, legfőképp magunknak ártunk. szeretettel üdvözli a cikk szerzője
@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2