Agyilag zokni


Nagy Erika  2014.4.22. 2:27

Van, hogy az ember feje felett összecsapnak a hullámok...

Amikor az ember feje felett összecsapnak a hullámok, amikor úgy érzi, annyira fáradt, hogy már semmire sem képes, de tennie kell a dolgát - sorra követ el bakikat. Kicsiket, nagyokat, olyanokat, amelyeken kínjában már csak nevetni tud.

Az utóbbi hetek nagyon sok megpróbáltatást mértek rám, fáradtság vett erőt rajtam. Nem csak testileg voltam fáradt, hanem az agytekervényeim is rakoncátlankodtak.

A húsvét előtti sütés kissé másként sikeredett, mint ahogy azt terveztem. Az unokámmal, Vikivel nekiláttunk a műveletnek: tojás, cukor, liszt...

Szétválogattam a tojásokat. Jó sokat, mivel hatalmas adag somlóit terveztem készíteni. A tojások fehérjéből Viki már felverte a habot, én pedig a sárgájához kanalaztam a cukrot. Hat kanál után ürességtől csörgött a tasak, ezért futottam az újabb csomagért. A szemüvegem gondosan fűzte össze a hajamat pántként, mintha csak ezt a célt lenne hivatott szolgálni. Felnyitottam a kilós cuccot, és gondosan folytattam az addig magamban ismételgetett hatos utáni számokat. Hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő... Te jóságos szent Habakukk! Az ujjamat a fehér anyagba nyomom, majd a számba. Iszonyat! Csak gondoltam, hogy cukor. Fehér, szemcsés, nem is kicsit, de akkor is: só! Nézem a rengeteg kárba ment tojást, közben csücsörítek nagyokat, és azt hajtogatom, hogy ez nem az én napom, nagyon nem.

Zutty, ki a maszlagot, majd újabb tojások, de ezután már cukor, és nem só. Bár még a gonosz kobold biztosan ott ólálkodott mögöttem, mert két tojás kicsusszant a kezemből, de már nem mérgelődtem, azonnal a babonára gondoltam, miszerint ha a tojás leesik, és összetörik, jó híreket fogok hallani.

Csak ez volt az oka, na meg Viki közelsége, hogy visszafogott maradtam. Azért elkészültek a sütik, édesek is lettek, a sót eldugtam sütés közben. Remélem, ha kell, megtalálom, mint ahogy azt is, hogy legközelebb nem cukrot teszek majd a rántottába.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1